Az isten menyasszonya

A 2004-ben jelent meg az Isten menyasszonya (Jumalan morsian) című film. Tévedünk azonban, ha cím alapján egy apácáról szóló bejegyzést várunk. Bár a két hagyományban vannak hasonló elemek, mégis a történet a katolikus egyház világától nagyon messze, sok száz kilométerre, a tundrai nyenyecek körében játszódik. A nyenyeceknél él ugyanis az a szokás, hogy egyes lánygyermekeket az istennek, pontosabban Numnak, a főistennek (a hetedik ég istenének) ajánlják. Ez az „áldozat” hét évre szól, de „meghosszabbítható” háromszor, négyszer vagy ötször, és tarthat egy egész életen át is. A főszereplő immár idős nőként egy vak kislánynak meséli el az életét, magyarázza el a nyenyecek hagyományait.

A filmet egy finn-nyenyec házaspár rendezte (Anastasia Lapsui és Markku Lehmuskallio), a szereplők nem színészek, hanem hétköznapi nyenyec emberek. Ami igazán különleges a filmben, hogy a nyenyeceket saját világukban örökítették meg, és a szereplők végig nyenyecül beszélnek (a filmhez finn, svéd, német és angol felirat van).

A házaspár korábban is készített filmeket a nyenyecek életéről: Elveszett paradicsom (Kadotettu paratiisi 1994), Hét ének a tundráról (Seitsemän laulua tundralta 2000) és Az élet anyái (Elämän äidit 2002) címmel. Az Isten menyasszonya bár dokumentumfilm, mitikus elemeket is magában foglaló történet.

Az európai néző gyorsan pergő klipekhez és akciókhoz szokott szeme számára ez a film jóleső változatosságot hozhat, lassú-meditatív történetszövésével, a Jamal-vidéki tundra végtelenségével és monotonságával.

A filmről finnül és angolul is olvashatunk értékeléseket, bemutatókat.