Az uráli helyesírások 8. A mai nyenyec helyesírás

A hanti helyesírás bonyodalmai után már aligha érhet minket meglepetés. Ráadásul a nyenyec helyesírás nem is olyan bonyolult, persze ha az orosz, és nem a magyar szemszögéből nézzük. A nyenyecben, akár az oroszban, szinte minden mássalhangzó kemény–lágy párban áll, így az orosz hangjelölési rendszer kitűnően megfelel a nyenyec írására. Mi több, még jobban is, mint az oroszéra, ugyanis a nyenyecben a magánhangzók hangértéke is függ attól, hogy a mássalhangzó lágy-e. Hasonlóval az oroszban is találkoztunk: a lágy párral rendelkező kemény mássalhangzók után csak [ï] (ы) jelenhet meg, más helyzetben viszont csak [i] (и). Ehhez hasonlóan a nyenyecben minden, az előtte álló mássalhangzó lágyságát jelölő és nem jelölő magánhangzójel különböző hangértékű magánhangzókat jelöl: я: [ä] (nyílt e), а: [a] (kb. rövid magyar [á]), е: [e], э: [ə] (hátrébb húzott nyelvvel ejtett e), ё: a magyar [ö]-re emlékeztető hang, о: [o], ю: a magyar [ü]-re emlékeztető hang, у: [u]. Ezzel gyakorlatilag az összes létező magánhangzót jelöltük is. (Egyes leírások szerint van hosszú [í] és [ú] is, mindenesetre ezeket a helyesírás nem különbözteti meg a rövidektől. Bizonyos leírások igen rövid [ə]-t, azaz svát is számon tartanak, ezt a helyesírás hol nem, hol а-val (ill. я-val) jelöli. Egyes leírások szerint van hosszú nyílt e – [ǟ] – is, ez lágy mássalhangzók után nem fordul elő, ezért mindig э-vel írják.)

A nyenyecben kevés olyan mássalhangzó van, amely ne lenne meg az oroszban. Ezek egyike a [ƞ] ([n]-hez hasonló, de annál hátrébb képzett hang, a magyarban a [k] és [g] előtt fordul elő, az angolban ilyen van pl. a folyamatos melléknévi igenév – -ing – végén), mellyel korábban már találkoztunk. Ennek jelölése is a már ismert módokon történik: korábban a нг betűkapcsolat jelölte, az újabb kiadványokban a ӈ. Ezen kívül van egy hang, amelyet a hangszalagok felpattintásával képeznek (az angol cockney változatában hallhatunk ilyet [t] helyén; a magyarban ritkán fordul elő, pl. ha azt mondjuk, hogy faanyag, akkor a két a között hallhatunk ilyet, különösen, ha a másodikat megnyomjuk). Ennek két jele is van, az ' és az ". A két betű kiejtése ugyanaz (a nemzetközi fonetikai ábécé szerint [ʔ]), a különbség az, hogy az előbbi a ragozásban orrhangokkal ([n], [ny], [ƞ]), ritkán [j]-vel váltakozik, az utóbbi viszont [t]-vel, [d]-vel vagy [sz]-szel.

Az erdei nyenyec helyesírásban a wikipédia szerint van még két betű, az ӆ és az ӭ. Az előbbi bizonyosan [l]-hez hasonló, de zöngétlen hangot jelöl, az utóbbi funkciója azonban nem világos.