Az uráli helyesírások 9. A mai enyec helyesírás

Az enyec helyesírás is az orosz hangjelölési elvekre épül, de csak néhány kemény–lágy pár van: [t] – [ty], [d] – [gy], [n] – [ny], [sz] – [ś], van továbbá egy olyan hang, mint amilyet az angol think szó elején hallunk ([θ]), és ennek is megvan a lágy párja. A [θ]-t a helyesírásban a ҫ jelöli, lágy párját pedig ugyanúgy a magánhangzó-jelek, ill. a lágyságjel, mint a többinél. Az enyecben megvan az angolban szintén th-val jelölt, az előbbihez hasonló, de zöngés hang ([δ] – mint a the névelőben) is, ezt a cirill з-vel jelölik (az enyecben nincs [z]). Ennek a hangnak nincs lágy párja. A nyenyechez hasonlóan az enyecben is van gégezárhang ([ʔ]), és itt is megvan a kétféle váltakozás, de a helyesírás itt nem tesz különbséget, mindegyiket '-vel jelöli. A hátul képzett orrhang jelölésére az enyec helyesírásban is a ӈ-t használják.

A magánhangzók kiejtése az enyecben nem függ a megelőző magánhangzó lágyságától, így a nyenyectől eltérően és az oroszhoz hasonlóan a megelőző mássalhangzó lágyságát is jelölő betűk azonos hangot jelölnek a párjukkal. A magyar [e]-hez és [o]-hoz hasonló hangokból kettő van, egy zártabb és egy nyíltabb, de ezek között a helyesírás nem tesz különbséget. Van egy [ï]-hez (ы) hasonló, de annál nyíltabb hang ([ə]), melynek jele az ԑ. Ez a két hang vagy nem fordul elő lágy mássalhangzók után, vagy nem jelölik a különbséget, vagy olyankor más betűvel jelölik e magánhangzókat – erről biztos forrást nem találtam, mindenesetre дьы, дьԑ stb. betűsort sem. Vannak hosszú magánhangzók is, ezeket betűkettőzéssel jelölik (ha lágy mássalhangzó után áll a hosszú magánhangzó, akkor csak az első magánhangzóbetű lágyító).