Mai írásomhoz az ötletet a Rénhírek egyik kedves kommentátorának, Colin Renfrew-nak a neve adta. Ezen a néven ugyanis nem ő az egyetlen kortársunk. A másik Colin Renfrew, vagyis Baron Renfrew of Kaimsthorn, az angol felsőház tagja 1937. július 25-én született. Személyében napjaink leghíresebb régészét tisztelhetjük. Ismerkedjünk meg életútjával és munkássága főbb irányaival – persze finnugor nézőpontunkról nem elfelejtkezve!
Colin Renfrew Cambridge-ben végezte felsőfokú tanulmányait, archeológiát és (az angolszász fogalmak szerinti) antropológiát tanult. 1962-ben végzett. 1965-ben doktorált, témája a Kikládok neolitikuma és bronzkora volt. Ezután évtizedekre egyik fő kutatási területe maradt az Égei-tenger világa, ásatást vezetett például Sitagroiban és Milos szigetén. Másik kutatási területévé az indoeurópai népek őstörténete vált.
Az 1960-as évek második felében kibontakozó „újrégészet” lelkes hívévé vált, igyekezett korábban nem alkalmazott módszereket felkutatni, és ásatási megfigyeléseiből újszerű következtetéseket levonni.
1973-ban jelent meg korszakváltó műve, címe Before Civilisation: The Radiocarbon Revolution and Prehistoric Europe. A C-14-es izotóppal végzett kormeghatározásokat a dendrokronológia segítségével pontosítva lényegében átírta Európa őstörténetét, cáfolva a Gordon Childe által hangoztatott nézetet, miszerint az európai kultúra újításai (földművelés, állattenyésztés) a mai Görögország területe felől érkeztek volna Európa többi részébe.
1987-ben fogalmazta meg „Anatóliai hipotézisét” az indoeurópai népek származásáról.
1991-ben, Paul Bahnnal közösen megjelentették Archaeology. Theories, Methods and Practice. című tankönyvszerű összefoglalásukat. Ebben a műben összegezték az „újrégészet” módszereit, a régészeti leletek és objektumok komplex értékelését, mindazt a tudást, amit évtizedek során felhalmoztak.
Colin Renfrew műveit nagy érdeklődéssel fogadta a magyar régésztársadalom. 1973-as művének fordítása késett ugyan pár évet, de a rendszerváltás után megjelent a magyar változat (első kiadása: A civilizáció előtt. A radiokarbon-forradalom és Európa őstörténete. Bp. 1998.), 1999-ben pedig régészeti tankönyvét is publikálta az Osiris Kiadó (Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat. Bp.). A fordításban és a kiadásban közreműködő régészek neve szavatolja a magyar változat szakmaiságát. A tankönyvről írt ismertetés az interneten is elérhető. A magyar régészettől nem állt távol a Renfrew-féle megközelítés. Korábban László Gyula újításai is hasonló érdeklődést, elismerést váltottak ki. Renfrew elgondolásai a régészet céljairól, módszereiről és eszközeiről nem állnak távol attól a szemlélettől, amit nálunk László Gyula képviselt.
Colin Renfrew e két művében finnugor vonatkozásokat nem találunk, legfeljebb olyan gondolatokat, melyek a finnugor őstörténet kutatásában is hasznosíthatók. A civilizáció előtt… utolsó fejezetében azt írja, hogy az ősrégészetben a tárgyak vizsgálatáról át kell térni a társadalmak vizsgálatára, a Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat pedig tartalmaz egy Nyelvcsaládok és nyelvi változás című fejezetet is, amelyben a szerzők megkísérlik a nyelvi változások társadalmi hátterét modellezni. Véleményük szerint egy nyelv az alábbi 4 folyamat valamelyikeként válik egy bizonyos területen használatossá:
1. elsődleges benépesülés,
2. szétválás (divergencia),
3. egymás felé tartás (konvergencia),
4. nyelvváltás.
Ezek az elgondolások kaptak nagyobb teret Colin Renfrew számunkra legérdekesebb könyvében, melynek címe: Archaeology and language. The Puzzle of Indo-European Origins (New-York, 1988., a könyv az interneten itt található). Ennek magyar fordítása sajnos nincs – a két tudomány határterületeit tárgyaló művet egyetlen régész vagy nyelvész sem érezte annyira magáénak, hogy adaptálására vállalkozzon. A könyvben Colin Renfrew vázolja az indoeurópai történeti nyelvészet kialakulását, szól általában a történeti nyelvészet módszereiről, és ismerteti az indoeurópai nyelvcsalád alcsoportjait. Ebben teljesen korrektül jár el, ő maga nem próbál nyelvészkedni, csak a nyelvi és őstörténeti adatok komplex felhasználására törekszik.
A 6. fejezetben (Language, Population and Social Organization: A Processual Approach) részletesen kifejti a nyelvi változások lehetséges társadalmi okait. Három változatot vizsgál meg (Three Processes of Linguistic Change within a Given Area):
/1 Initial colonization,
/2 Replacement,
/3 Continuous development,
majd a 2. változatot vizsgálja tovább (Models for Linguistic Replacement):
Model I: Demography/Subsistence,
Model II: Élite Dominance,
Model III: System Collapse.
A fejezet további részében kicsit rendszertelenül még a további témákat tárgyalja:
– The Mobility Factor and Nomad Pastoralism
– Other Processual Models for Language Change
/Constrained Population Displacement
/Sedentary/Mobile Boundary Shift
/Donor/Recipient Population Systems
Colin Renfrew azt vizsgálja, hogyan jelentek meg az indoeurópaiak Európában. A régészeti eredményekhez társítva a történeti nyelvészet adatait, azt az elméletet állítja fel, hogy az Anatólia felől betelepülő indoeurópai ősnépesség Európa nyugati felén szétterjeszkedve és a helyi népességgel keveredve kisebb csoportokra bomlott, és ezzel egy időben megtörtént az indoeurópai alapnyelv felbomlása is. E folyamat bemutatása során jut némi figyelem a finnugorokra is.
A szövegben először a 70. oldalon, egy nyúlfarknyi fejezetben tárgyalja Európa „egzotikus” nyelveit (The Non-Indo-European languages of Europe). Az etruszk, az ibér és a baszk mellett említi a magyar, finn és észt nyelvet, az utóbbi hármat helyesen az uráli nyelvek finnugor csoportjába sorolván. Ezt a részt azonban megelőzi a 3.3. rajz, a kötet 52–53. oldalán, amely több durva hibát is tartalmaz. A magyar nyelv területe nála csak a mai Magyarországra terjed ki, a finnt nem tünteti fel önálló nyelvként, hanem a finnugor nyelvterület alá vonja. Ez a terület pedig megdöbbentően csonka, kb. Szentpétervár vonalától északra helyezkedik el. A térkép nem jelzi, hogy ettől a vonaltól délre kevert orosz–finnugor, északra pedig orosz–finnugor/szamojéd népesség él.
Colin Renfrew Cambridge-ben végezte felsőfokú tanulmányait, archeológiát és (az angolszász fogalmak szerinti) antropológiát tanult. 1962-ben végzett. 1965-ben doktorált, témája a Kikládok neolitikuma és bronzkora volt. Ezután évtizedekre egyik fő kutatási területe maradt az Égei-tenger világa, ásatást vezetett például Sitagroiban és Milos szigetén. Másik kutatási területévé az indoeurópai népek őstörténete vált.
Az 1960-as évek második felében kibontakozó „újrégészet” lelkes hívévé vált, igyekezett korábban nem alkalmazott módszereket felkutatni, és ásatási megfigyeléseiből újszerű következtetéseket levonni.
1973-ban jelent meg korszakváltó műve, címe Before Civilisation: The Radiocarbon Revolution and Prehistoric Europe. A C-14-es izotóppal végzett kormeghatározásokat a dendrokronológia segítségével pontosítva lényegében átírta Európa őstörténetét, cáfolva a Gordon Childe által hangoztatott nézetet, miszerint az európai kultúra újításai (földművelés, állattenyésztés) a mai Görögország területe felől érkeztek volna Európa többi részébe.
1987-ben fogalmazta meg „Anatóliai hipotézisét” az indoeurópai népek származásáról.
1991-ben, Paul Bahnnal közösen megjelentették Archaeology. Theories, Methods and Practice. című tankönyvszerű összefoglalásukat. Ebben a műben összegezték az „újrégészet” módszereit, a régészeti leletek és objektumok komplex értékelését, mindazt a tudást, amit évtizedek során felhalmoztak.
Colin Renfrew műveit nagy érdeklődéssel fogadta a magyar régésztársadalom. 1973-as művének fordítása késett ugyan pár évet, de a rendszerváltás után megjelent a magyar változat (első kiadása: A civilizáció előtt. A radiokarbon-forradalom és Európa őstörténete. Bp. 1998.), 1999-ben pedig régészeti tankönyvét is publikálta az Osiris Kiadó (Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat. Bp.). A fordításban és a kiadásban közreműködő régészek neve szavatolja a magyar változat szakmaiságát. A tankönyvről írt ismertetés az interneten is elérhető. A magyar régészettől nem állt távol a Renfrew-féle megközelítés. Korábban László Gyula újításai is hasonló érdeklődést, elismerést váltottak ki. Renfrew elgondolásai a régészet céljairól, módszereiről és eszközeiről nem állnak távol attól a szemlélettől, amit nálunk László Gyula képviselt.
Colin Renfrew e két művében finnugor vonatkozásokat nem találunk, legfeljebb olyan gondolatokat, melyek a finnugor őstörténet kutatásában is hasznosíthatók. A civilizáció előtt… utolsó fejezetében azt írja, hogy az ősrégészetben a tárgyak vizsgálatáról át kell térni a társadalmak vizsgálatára, a Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat pedig tartalmaz egy Nyelvcsaládok és nyelvi változás című fejezetet is, amelyben a szerzők megkísérlik a nyelvi változások társadalmi hátterét modellezni. Véleményük szerint egy nyelv az alábbi 4 folyamat valamelyikeként válik egy bizonyos területen használatossá:
1. elsődleges benépesülés,
2. szétválás (divergencia),
3. egymás felé tartás (konvergencia),
4. nyelvváltás.
Ezek az elgondolások kaptak nagyobb teret Colin Renfrew számunkra legérdekesebb könyvében, melynek címe: Archaeology and language. The Puzzle of Indo-European Origins (New-York, 1988., a könyv az interneten itt található). Ennek magyar fordítása sajnos nincs – a két tudomány határterületeit tárgyaló művet egyetlen régész vagy nyelvész sem érezte annyira magáénak, hogy adaptálására vállalkozzon. A könyvben Colin Renfrew vázolja az indoeurópai történeti nyelvészet kialakulását, szól általában a történeti nyelvészet módszereiről, és ismerteti az indoeurópai nyelvcsalád alcsoportjait. Ebben teljesen korrektül jár el, ő maga nem próbál nyelvészkedni, csak a nyelvi és őstörténeti adatok komplex felhasználására törekszik.
A 6. fejezetben (Language, Population and Social Organization: A Processual Approach) részletesen kifejti a nyelvi változások lehetséges társadalmi okait. Három változatot vizsgál meg (Three Processes of Linguistic Change within a Given Area):
/1 Initial colonization,
/2 Replacement,
/3 Continuous development,
majd a 2. változatot vizsgálja tovább (Models for Linguistic Replacement):
Model I: Demography/Subsistence,
Model II: Élite Dominance,
Model III: System Collapse.
A fejezet további részében kicsit rendszertelenül még a további témákat tárgyalja:
– The Mobility Factor and Nomad Pastoralism
– Other Processual Models for Language Change
/Constrained Population Displacement
/Sedentary/Mobile Boundary Shift
/Donor/Recipient Population Systems
Colin Renfrew azt vizsgálja, hogyan jelentek meg az indoeurópaiak Európában. A régészeti eredményekhez társítva a történeti nyelvészet adatait, azt az elméletet állítja fel, hogy az Anatólia felől betelepülő indoeurópai ősnépesség Európa nyugati felén szétterjeszkedve és a helyi népességgel keveredve kisebb csoportokra bomlott, és ezzel egy időben megtörtént az indoeurópai alapnyelv felbomlása is. E folyamat bemutatása során jut némi figyelem a finnugorokra is.
A szövegben először a 70. oldalon, egy nyúlfarknyi fejezetben tárgyalja Európa „egzotikus” nyelveit (The Non-Indo-European languages of Europe). Az etruszk, az ibér és a baszk mellett említi a magyar, finn és észt nyelvet, az utóbbi hármat helyesen az uráli nyelvek finnugor csoportjába sorolván. Ezt a részt azonban megelőzi a 3.3. rajz, a kötet 52–53. oldalán, amely több durva hibát is tartalmaz. A magyar nyelv területe nála csak a mai Magyarországra terjed ki, a finnt nem tünteti fel önálló nyelvként, hanem a finnugor nyelvterület alá vonja. Ez a terület pedig megdöbbentően csonka, kb. Szentpétervár vonalától északra helyezkedik el. A térkép nem jelzi, hogy ettől a vonaltól délre kevert orosz–finnugor, északra pedig orosz–finnugor/szamojéd népesség él.
Részlet Colin Renfrew térképéből
(Archaeology and Language, i. m. 52.)
A könyv vége felé szintén kapnak pár mondatot a finnugorok. Először a magyarok (163–164.), akikről Colin Renfrew azt írja, hogy harcmodoruk és fegyverzetük révén dominanciával bírtak a Kárpát-medencében, és ezért tudták megőrizték a nyelvüket. Ez a vélemény rámutat a társadalomtörténeti modellek alkalmazásának problémáira: igen kevés adatból kell őket megalkotnunk, s ezáltal elnagyoltak lesznek. A történelmi folyamatok jelentős része sajnos örökké homályban marad előttünk. Lóhátról, vágta közben hátrafelé nyilazni ugyanis a dunai bolgárok is tudtak, ők is messzire hordó, visszacsapó reflexíjakkal lövöldöztek, tehát dominanciájuk adott volt az általuk meghódított szlávokkal szemben, mégis elvesztették a nyelvüket.
A következő finnugor hely a 204. oldalon található. Itt azt olvashatjuk, hogy az eurázsiai steppe keleti részét az urál-altajiak lakták, akik túlsúlyba jutottak az indoeurópai nomádok fölött, és e folyamat egyik elemeként a finnugor nyelvek behatoltak Magyarországra és Észtországba a Kr. u. 1. évezredben. Hát ez így kicsit elnagyolt, de Európa túlsó feléről nézve csak ennyi látszik a finnugorokból…
E mű ismertetését lezárva ismét László Gyulára kell utalnunk, aki Colin Renfrew-t megelőzve már 1961-ben komplex módon közelítette meg egy nyelvcsalád népeinek korai történetét (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai, Bp.). A finnugor és az indoeurópai szemlélet azonban úgy látszik, egy ponton eltér. A finnugor őstörténet alapkérdése ma is az őshaza helyének meghatározása, míg Colin Renfrew-nál ez csak a probléma egyik eleme. Az ő érdeklődése inkább Európa nyugati felének benépesülése felé irányul, s ez a folyamat már az indoeurópai alapnyelv felbomlásával eshetett egybe.
Colin Renfrew kapcsán említsük meg, hogy egy magyar kutató, Klima László is próbált már társadalmi folyamatokat modellezni nyelvi jelenségek magyarázataként (On the Uralian homeland – in general and in particular. Historia Fenno-ugrica I:1, Congressus Primus Historiae Fenno-ugricae. Oulu, 1996. 489–496.). Véleménye szerint Eurázsia középső övezetében az utolsó eljegesedés idején fennállt tundrai körülmények tették lehetővé nagy területeken viszonylag egységes nyelvek (uráli, indoeurópai alapnyelv) létrejöttét. A tundrai vadász- és állattartó életmód ugyanis hatalmas területek bejárását kívánja meg. Ennek során a nyelvet mint új kommunikációs eszközt kifejlesztő vándorló emberi közösségeknek érdekük volt a nyelvi egység létrehozása és fenntartása. A tundrai életmód és a nyelvi egység kapcsolataként Klima László a nyenyec párhuzamra utalt: e nép hatalmas területen élve nagyobb nyelvjárási eltérésektől mentes, a megértést biztosító egységes nyelvet beszél. Azt persze Klima László se tudja megmagyarázni, hogy a nyenyecekhez hasonló tundrai környezetben élő, szintén rénszarvastenyésztéssel foglalkozó lappoknak miért oly nagyok a nyelvjárási különbségeik…
Élete során Colin Renfrew Nagy-Britannia több egyetemén tanított régészetet, hirdette új elgondolásait. 1980-ban a Brit Akadémia tagja is lett. Pályája csúcsára érve idén magas kitüntetést kapott: január 10-én, a régészeti emlékek megmentésével foglalkozó szervezet, a Saving Antiquities for Everyone (SAFE) tüntette ki a Beacon-díjjal. A díj elnyeréséhez talán az is hozzájárult, hogy szorgalmazta a feltehetőleg Magyarországról kicsempészett Seuso-kincs eredetének feltárását, és bizonyító erejű adatok megtalálása esetén a visszaszolgáltatását (lásd itt).
Tudományos eredményekben és régészeti felfedezésekben gazdag boldog éveket kívánunk még Colin Renfrew-nak!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése