Az észtek nem feltétlenül alvással töltötték a tegnapról mára virradó éjszakát, ahogy a finnek is az év egyik legfontosabb napjának megünneplésével múlatták az időt a hétvégén. A nyári napforduló (a magyar hagyományban Szent Iván-éj) az északi népek számára különösen jelentős esemény, hiszen innentől kezdve már rövidebbek lesznek a nappalok és lassanként közeledik a téli sötétség, a kaamosaika időszaka. Az észtek az ünnep régebbi időpontjához igazítják a vigasságot, június 23-áról 24-re virradó éjjelre, míg a finnek (1955 óta) a svéd hagyomány szerint a június 20. és 26. közé eső szombatra. Maga az ünneplés, az oly fontos előeste pénteken van, de a mulatozás még szombaton is folytatódik. Érdekesség, hogy ez a finn zászló ünnepe is, és a lobogót ebben az esetben éjszakára is kinthagyják. (Más zászlósnapokon csak nappalra vonják fel a kék-fehér nemzeti jelképet.) Az észtek számára is fontos nemzeti ünnep ez a nap, ugyanis június 23-án ünneplik északi nyelvrokonaink a győzelem napját, amely a függetlenségi háborúban, 1919-ben a németek fölötti győzelemre utal.
A jaanipäev (észt) vagy juhannus (finn) megünneplése pogány időkre vezethető vissza, a keresztény hittérítők később ügyesen átnevezték és az új hithez igazították a régi hagyományokat. (Erre a történelem során rengeteg példa van, gondoljunk csak például a közelmúlt fenyőünnepeire.) Az ünnep finn és észt elnevezése Keresztelő Szent János napjára utal. A finn nyelvjárásokban más megnevezések is élnek, érdekes például a mittumaari forma, amely a svéd midsommar (nyárközép) szóból ered. Az ünnep pogányabb formájára utal a Dél-Karjalában még az 1800-as években is létező kifejezés, az Ukko ünnepe (Ukko volt a finnek főistene). A naphoz termékenységvarázslás, jósolás és mértéktelen alkoholfogyasztás is kapcsolódott, az utóbbi hagyomány ma is élénken él Finnországban, ahogy a magasabb alkoholtartalmú italokat árusító Alko boltok juhannus időszaki bevétele is mutatja.
A részegeskedés mellett fontos a nagy vigadás, dínom-dánom is ezen az ünnepen, részben abból a célból, hogy elűzzék az ekkor előbújó rossz szellemeket. Dél-Finnországban, ahol bár magyar viszonylatban nem igazán, de mégis csak lemegy a nap egy pár órára, ezért elterjedt a máglyarakás ebben a rövid sötét időszakban. A bátrabbak át is ugorhatják a tüzet, szerencsét és boldogságot víva ki ezzel maguknak. (Lennart Meri Hőbevalge című művében felveti, hogy a Saaremaa szigetére zuhant meteor emlékére ünnepelnék az észtek tűzrakással a nyári napfordulót.)
A zömében svéd anyanyelvűek által lakott szigeteken hagyomány a juhannusfa-állítás, amely termékenységszimbólum vagy világfaszimbólum is lehet. A nyírfa fontos szerepét mutatja az is, hogy juhannuskor is elengedhetetlen szaunakellék a friss nyírfaágakból csokorba kötött vihta (szaunavirgács), amellyel a vérkeringést elősegítendő a finnek (észtek és oroszok stb.) csapkodják magukat és egymást a szaunázás során.
Végezetül hallgassunk meg egy kissé kantris színezetű észt dalt arról, hogyan lehet jaanipäevkor tobzódni a szénában, és hogy vidám dolog, hogy ilyenkor virágzik a páfrány. (Az észt hagyomány szerint, ha valaki, különösen ha egy szerelmespár Szent Iván-éjjelén páfrányvirágot talál, boldog lesz, és éri őket naty-naty szerence.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése