Arvisura/3

Hát, nem egy könnyű olvasmány ez az Arvisura. Sikerült is félreértenem már az elején. Ezért némileg át kellett írjam olvasónaplóm 2. részét. Kérek mindenkit, fusson neki újra, mielőtt a 3. részbe belekezd. A Kemény Gábor nyilas külügyminiszter és Igor Szalmi között állítólag lezajlott különbéke-tárgyalás elemzését írtam át. Erre az írásomra készülve másodjára is átolvastam az Arvisura II. fejezetét, és észrevettem még egy fontos adatot, amelyet tárgyalnom kellett volna a dátumok és helyszínek között. Paál Zoltán ugyanis azt írja, hogy 6 hónapig volt partizániskolában. Ezt az időszakot nem lehet beszorítani az általa leírt események közé: 1945. február 2-án a partizánok megszöktetik, de márciusban már Szombathely környékén van a partizánbrigád. Közben pedig ugye volt a hadifogság és a drezdai szökés… Szóval az a partizániskola csak április elejétől kezdődhetett. Akkor pedig már minek? Talán a harcok lezárultával került a partizániskolába, és csak annak elvégzése után tért haza?

Ennyi bevezetés után következzék a 3. rész, ahogy beígértem, az Arvisura II. fejezetében szereplő személyekről. (Szalaváré Tura rokonságával nem foglalkozom, arra vonatkozóan eligazít Vándor Anna lejjebb idézett tanulmánya.)

1. Szalaváré Tura– a történet kulcsfigurája, a manysi fősámán unokája, az Ob melléki Vezsakoriban született. Ő teszi „látóvá” Paál Zoltánt. Személyének Vándor Anna járt utána, tanulmánya az Arvisurával foglalkozó első tudományos közlemény (Zsirai Miklós és a manysi sámánok. Finnugor Világ, 2003/1. 6–23.). Cikke első részében azt vizsgálta, hogy Zsirai Miklós találkozhatott-e hadifogsága alatt a Szalaváré családdal. Az Arvisurában ugyanis ez olvasható. A következőkben Szalaváré Tura utáni kutatásait írja le. A családnév nem vezetett nyomra, a Szalavar/Szalovar vagy Szalavarov/Szalovarov nevű manysi családok egyik tagjára sem illett rá az a rokoni háló, amelyet Paál Zoltán vázol az Arvisurában. A sikertelenség miatt Vándor Anna hitelt adott Paál Zoltán azon megjegyzésének, hogy a partizáncsapat tagjait álnéven említi. Így a Szalavárék utáni nyomozás helyett csak a rokoni kapcsolatokra, a család lakóhelyére koncentrálva a hanti-manszijszki körzeti levéltárban rábukkant a Kosztyin család adataira. Véleménye szerint Szalaváré Tura igazi neve Ilja Ivanovics Kosztyin.
Amennyiben valaki veszi a fáradságot, hogy a 2. világháborús szlovák partizánmozgalom levéltári anyagaiban kutasson, akár Szlovákiában, akár Ukrajnában (Kijevben működött a partizániskola), akkor először is ezt a nevet kell az iratokban keresnie.

2. Rigó – apja 1. világháborús magyar hadifogoly, aki egy Penza környéki mordvin molnár családjába házasodott be. Így Rigó két oldalról finnugor, mindkét szülője nyelvét beszéli. Igor Szalmival és Szalaváré Turával együtt került a partizániskolába.

3. Helcia, partizánlány – semmi érdemlegeset nem tudunk meg róla. Talán azonos Fehár Tücsökkel?

4. Igor Szalmi kapitány, a partizánegység parancsnoka – az 1955-ben írt bevezetőben (37.) Yrjö Szalminen néven szerepel. Karjalai származású, Viipuri városában született. Apja cári testőr volt, Szentpétervárott megismerkedett egy Penza környékéről való mordvin lánnyal. Gyermekeik, így Igor Szalmi is, tehát két oldalról finnugorok. Igor az 1. világháború idején mordvin nagyapjához került, aki szintén molnár volt, miként karél nagyapja is. A nagyapjánál dolgozó magyar hadifoglyoktól megtanult magyarul. Rigó apja Igor Szalmi anyjának testvérét vette feleségül. Rigó és Igor Szalmi tehát unokatestvérek. A háború után a leningrádi egyetem „finn-ugor szakos karán” tanult nyelvészetet. Több nyelvet megtanult. Tanár lett egy főiskolán, majd (nyilván nyelvismerete miatt) hírszerzőnek vezényelték. Leningrád védői között harcolt, majd Otto Kuusinen javaslatára jelentkezett a kijevi partizániskolába. Tizenketted magával egy Sztrecsnó (Szlovákia) melletti tisztásra dobták le bevetésre.

5. Otto Kuusinen – életrajzát lásd az interneten.

6. Fehér Tücsök, partizánlány, sámán – Szalaváré Tura kedvese, halotti torát manysi szokás szerint tartották meg.

7. Keti – Szalaváré Tura manysi menyasszonya. Vőlegényét megcsalja, ezért egy medve széttépi.

8. Zsirai Miklós – finnugor nyelvész, hadifogsága alatt kapcsolatba került Szalaváré Tura családjával. Tura azért jön Magyarországra, hogy átadja neki a „manysi rejtély titkát”. (Ezt Leacock sem írhatta volna szebben Karinthy Frigyes fordításában, lásd Stephen Leacock: A rejtély titka. Bp. 1969.)

9. Igor Tomaj – a turgai kapunál élt baskír-magyar ember, aki egy komi családba házasodott be, ő tanítja Szalaváré Turát a régi magyar nyelvre.

10. Biricsák Mari – a Fülek mellett ejtőernyővel földet érő Szalaváré Turát elbújtatja, majd segít neki társait megtalálni. Később együtt mennek be Miskolcra, ahol egy bombázásnál meghal.

11. Szőnyi Márton (1918–1944) – magyar vadászpilóta, szovjet fogságban partizánnak jelentkezik. 1944. augusztus 8-án Tarnalelesz körzetében ér földet. Csoportját hamar felszámolják.
Paál Zoltán szerint Rigóék magukkal akarják vinni, de ő ragaszkodik eredeti feladatához, hogy Budapestre menjen, a magyarok háborús kiugrásáról tárgyalni. Másnap hajnalban – Kalász József plébános bejelentése nyomán – a csendőrök agyonlövik. Az 1955-ös előszó szerint Szalaváré Tura Szőnyi Márton csoportjának a tagja volt (37.). Amennyiben Rigóék valahová magukkal akarták vinni, akkor Rigó és meg nem nevezett társai is a Szőnyi-csoport tagjai voltak. Szalaváré Tura elkezdte átadni a „manysi rejtély titkát” Szőnyi Mártonnak, halála után mást keresett a tudás őrzésére és továbbadására, így akadt Paál Zoltánra.
Szőnyi Márton a feladatát Igor Szalmitól kapta. Ennek alapján az is feltételezhető, hogy Igor Szalmi a Szőnyi-csoport felett álló parancsnok volt. Ugyanakkor az 1955-ös előszó már idézett oldalának szövege úgy is érthető, hogy Igor Szalmi is Szőnyiékkel, és így Szalaváré Turával és Rigóval együtt ugrott ki a repülőgépből.

12. Szkladán anyó – feltehetőleg a partizánok egyik szállásadója.

13. Szurguti Mihály – hanti nemzetiségű partizán (kicsit sok már a finnugorokból…), a szurguti halfeldolgozó üzemben dolgozott, megtanult manysiul, ismeri az ősi szertartásokat.

14. Ionov orvos – Paál Zoltántól semmit nem tudunk meg róla, mégis kulcsfigurának számít. Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Bp. 1966. című művének 343. oldalán a 109. jegyzetben ugyanis ezt olvashatjuk, hogy Szőnyi Márton csoportjából Szemejnyuk rádiós, Polnyickaja rádiósnő, Vlagyimir Zsiljajev robbantó, Jevgenyij Ionovics Ionov orvos eljutottak a szlovák nemzeti felkelés területére és harcra jelentkeztek a Besztercebánya közelében tevékenykedő A Sz. Jegorov partizánbrigádjánál. Ionov egy beazonosítható személy Paál Zoltán meseszerű leírásában! Ennek alapján több feltételezés adódik:

a) Akár Szemejnyuk, akár Zsiljajev azonos lehet Igor Szalmival, Szalaváré Turával vagy Rigóval, Polnyickaja pedig Fehér Tücsökkel;

b) Paál Zoltán Jegorov partizánbrigádjának tagja lehetett, ezért ismerte Ionov orvost.

E személyek sorsa és a Jegorov partizánbrigád története kutatandó tovább a levéltárakban, de ez már nem a finnugrisztika feladata.

15. Csiky – partizán, azonos lehet a később emlegetett Csiky Domonkos állatorvossal?

16. Gergely – partizán, semmit nem tudunk meg róla.

17. Kiss Jóska– partizán, semmit nem tudunk meg róla.

18. Herta (=Hertta) Kuusinen – Otto Kuusinen lánya, lásd az interneten.

19. Jugán és három mordvin partizán – Sopronból érkeznek Szurguti Mihállyal együtt (utóbbi szerepeltetése ezen a helyen ellentmondásos, hiszen korábban a csapattal volt).

20. Ősz Szabó János (1920–1944) – A Szőnyi- csoport tagja, tűzharcban megölik vagy kivégzik (mindkettőt olvastam róla). Paál Zoltán nem közöl róla semmi eredeti információt, csak nevét említi.

21. Kemény Gábor nyilas külügyminiszter – Igor Szalmi tárgyalópartnere, lásd az olvasónaplóm előző részében.

22. Zsolnai– partizán, semmit nem tudunk meg róla.

23. Misurák Pista – Paál Zoltán ózdi munkatársa, Szombathelyen találkoznak.

24. Jugravah – csuvas partizán (végre egy nem finnugor!)

25. Pandjaleh, ujgur szerzetes, partizán (ő sem…)

26. Pataky Bölön – partizán, az előző kettővel, valamint Igor Szalmival és Paál Zoltánnal 1955. április 4.-én a budapesti szovjet követségen találkoztak.


Elég sok szereplős ez a partizántörténet. Közben egy betétszerű elbeszélésben Gusztáv Adolf svéd király is megjelenik Paál Zoltán anyai rokonságának ürügyén. E mellékszálba nem bonyolódtam bele.

A szereplők lajstromba vétele után szóljunk a történet hitelességéről. Felületes kutatásaim alapján nem találtam bizonyítékot Paál Zoltán és egy vogul partizán találkozására. Viszont nem is zártam ki ezt a lehetőséget. Vándor Anna kutatásai is arra mutatnak, hogy ez az esemény megtörténhetett. Bizonyosság szerzéséhez jobban el kellene mélyedni a szlovákiai partizánmozgalom történetében. Az általános tendenciák azonban arra mutatnak, hogy Paál Zoltán története nagy vonalakban igaz. Tehát 1944 nyarától tömeges volt a magyar katonák átállása a partizánok oldalára. Legalább 1000 fő átállt katonával számolhatunk. A kiterjedt partizánmozgalom jelentős szovjet támogatást élvezett, az egységek élén ejtőernyővel ledobott partizánok álltak. A front továbbhaladtával a partizánegységek csatlakoztak a Vörös Hadsereghez. Ily módon Paál Zoltánék egysége is eljuthatott Szombathelyre. Az is hihető, hogy 1945. március 31-e után tovább tevékenykedtek a partizánok (ebben korábban kételkedtem), nyilván immár Ausztria területén.
Gyanús viszont a sok finnugor a partizánok között, gyanús e finnugorok életrajzának néhány eleme. A drezdai bombázás szerepeltetése a történetben arra utal, hogy egy bombázás okozhatta az egyik traumát Paál Zoltán életében. A másikat talán a Szalaváré Tura vezette sámánszertartás. E két élménye végigkísérte életében, ezek hatására kezdett írni. Ezért alakult ki téveseszme-rendszere is, amelynek lényege, hogy látomásait maga is elhitte. De erről majd később, az Arvisurában leírt események értékelése során írok. Legközelebb azonban még nem ez következik, hanem az Arvisura II. és III. fejezetében olvasható finnugor ismeretanyag elemzése.