NRVV 3 – Torum Maa 1. Házak

Hanti-Manszijszk Szentföldje, ahová minden finnugor érdeklődésű látogatónak el kell mennie, a Torum Maa (manysiul: istenföld, isteni föld) szabadtéri múzeum. (A múzeum elnevezése kissé rejtélyes, hiszen a maa két a-ja az a hosszú ejtésére utal – ugyanakkor a torum szó o-ja is hosszű, tehát vagy a Toorum Maa írásmód, vagy a hosszúság teljes jelöletlenül hagyása lenne következetes.) Mivel a múzeum erdőben van, csak szúnyogrisztóval felszerelkezve érdemes elindulnunk: a szúnyogriasztó rosszabb időkben Hanti-Manszijszk központjában is elkél.

A Torum Maaról sok minden jó elmondható, de az nem, hogy túlságosan informatív lenne. A területen igen kevés felirat látható, igaz, ami van, az angolul is. De ezek legfeljebb az épületek megnevezéséről és származási helyükről (térkép nincs, tehát ismernünk kell a terület földrajzát) tájékoztatnak. A kiállított anyagot tehát csak akkor élvezhetjük, ha valamennyire már ismerjuk az obi-ugor kultúrát. Túlságosan sok ismerettel azonban nem érdemes rendelkezni, mert csak bosszankodhatunk, hogy mit keres egy manysi bunda egy hanti házban stb.

Jellegzetes hanti és manysi épületnek szokás tartani a nyírkéreg sátrat. Valójában az obi-ugorok régebben félig földbe ásott faházakban laktak, és a sátorkészítést a réntartással együtt vették át a nyenyecektől. A sátor vázát farudakból állítják össze, ezeket összevarrt nyírkéregdarabokkal fedik. A sátrat néhány további nekitámasztott rúddal erősítik meg. Az alább bal oldalon látható sátorajtó kék festése aligha tekinthető archaikusnak.



Valójában sokkal inkább jellemzőek voltak a gerendaházak: a falak egymásra fektetett gerendákból álltak, a gerendák közötti réseket mohákkal, zúzmókkal töltötték ki. A képen látható ház sarkain a gerenák nincsenek egybeillesztve, ahogy az esetek többségében, hanem a sarkot egy függőleges oszlop alkotja. A kéményt a fa elégetése után kívülről zárták le, hogy bent maradjon a meled: erre egy fémlap szolgált, melyet külön erre szolgáló nyéllel mozgattak. A ház sarkához támasztva egy jellegzetes, gerendából kifaragott létra látható.



Az obi-ugoroknál a menstruáló, ill. szülő nő tisztátalannak számított, ezért egy külön épületben, a kisházban helyezték el. Ez lényegében nem különbözött a rendes háztól, csak valamivel kisebb volt.



A ház berendezésére jellemző, hogy az egyik sarokban állt a tapasztott kályha (csuval), mely jelentős részében nyitott volt. Ezen főztek és ezzel fűtöttek. Az agyag átvette a tűz melegét, és a tűz kialvása (és a kémény lezárása) után tovább sugározta.



A házbeli tevékenységeket a széles padkákon ülve folytatták, ezeken is aludtak. Az egyik sarokban szinte mindig ott lógott a bölcső.




A felszereléseket, edényeket fali polcokon tartották. A falon fent polc futott körbe, további tárolóhelyet biztosítva.





A kenyeret a házon kívül sütötték, a külön erre szolgáló, agyagból tapasztott kemencében. Az obi-ugor területek alkalmatlanok a gabonafélék termesztésére, ezért a kenyér csak viszonylag későn jelent meg. A lisztet vásárolták, halért, szörmékért stb. kapták cserébe.