2009. október 12., hétfő

NRVV 11. – Hanti-Manszijszk, főtér 1.

Ezzel véget is értek a finnugrista érdeklődésű turista számára kihagyhatatlan programok. Ne legyünk azonban szűklátókörűek, ha már itt vagyunk, nézzük meg, milyen egyéb látnivalókkal nyújt a város a turistáknak. Célszerű mindjárt a főtéren kezdenünk.

Persze nehéz kedvenc szempontjainktól elszakadni, rögtön meg kell említenünk, hogy itt van a Népek Barátságának Háza, melynek kitűnő könyvtárában a végtelenségig falhatnánk az obi-ugor (és más finnugor) vonatkozású szakirodalmat. Most azonban győzzük le a kísértést, és elégedjünk meg az épület külső szemrevételezésével. Az építész feltehetően azt a feladatot kapta, hogy több épülettervet dolgozzon
egybe. Erre utal az épületen megfigyelhető formai sokszínűség és az, hogy csak főtér felől négy bejárata van. Természetesen elmaradhatatlan formai elem a sátor, amely ezúttal a konferenciaterem funkcióját kapta, és kívülről sajnálatos módon csak az épület hátoldaláról figyelhető meg. Kevéssé érthető a sátrat koronázó légi irányítótorony.

Az épület előtt a tér dísze egy szökőkút-rotunda, melynek nevére nem sikerült rábukkanni. Az építménynek mint dekorációs elemnek az elfogadásához szükséges az orosz(országi) esztétikumfelfogás
megértése. (A továbbiakban, hacsak nincs szembeállítva más oroszországi nemzetiséggel, az orosz jelző oroszországiként értendő, az orosznak mondott tárgyak, személyek, jelenségekre vonatkozó megállapításokat pedig általában véve minden oroszországi nemzetiségre érvényesenek kéretik tekinteni.) Az európai felfogás a szépséget
valamiképpen a tökéletességgel próbálja azonosítani: a műalkotás makulátlanságát elengedhetetlennek tartjuk esztétikumának zavartalan élvezetéhez. Ezzel szemben az orosz esztétikai érzék megelégszik a szépség megidézésével: egy-egy jól sikerült részlet már bőven elég ahhoz, hogy az egészet mint szépet fogadják el. A márványgolyón csorgó víz, a virágok látványa az orosz lélek számára éppen elég, sem az apróbb kivitelezési hibák nem zavarják, sem azt nem feszegeti, hogy miért kerül egy, a városképben központi szerepet játszó építmény tetejére diszkólámpa. A harmozináló arányok iránt eleve nincs igény, az építőanyagok összeválogatásának pedig, ha vannak egyáltalán bámilyen szabályai, azok számunkra teljesen kiismerhetetlenek.

A rotunda márványpadlója egyben iránytűként is szolgálna, ám az építők valamit elszámolhattak, mert a valóságostól csaknem 45 fokos szögben eltér...

Nincsenek megjegyzések: