NRVV 14. – Hanti-Manszijszk neoklasszicista negyede

Érthető módon Hanti-Manszijszban nem találhatjuk meg a klasszikus ókor emlékeit, sem az azokat utánzó klasszicista stílus eredeti építményeit. Mi több, a város teljesen lekéste a neoklasszicizmust is, és pechére még a sztálini klasszicizmus sem ajándékozta meg egyetlen építménnyel sem. (Hacsak nem számítjuk ide a kormány épületét, amely csak erős fenntartásokkal sorolható a klasszicista vonulathoz: ez látható sorozatunk 11. részében, a rondella hátterében.)


A 21. századig kellett várni, hogy Hanti-Manszijszk végre megkapja első (neoneoneo)klasszicista épületeit, nevezetesen a Képzőművészeti Galériát és a Körzeti Könyvtárat. (Utóbbi szintén finnugristanyálat csorgattató gyűjteménnyel rendelkezik.) Természetesen ez a klasszicizmus már nem az a klasszicizmus. Klasszicista elemként elsősorban a timpanonokat és oszlopsorokat tarthatjuk számon. Az épületek azonban merészen szakítanak a klasszicizmus olyan elavult kulcsfogalmaival, mint az arányosság, a szabályosság vagy az egyensúly.

Különösen figyelemre méltó a galéria főtér felé néző homlokzata, melyen az oszlopsor és a mögötte futó falfelület egymástól elválik, és igen hegyes szöget zár be.
A falfelületen gondosan kiválogatva különböző méretű ablakok vannak, az alsókat az előfal gondosan védi a felesleges napsugaraktól.

Ugyancsak említésre érdemes a könyvtár lépcsőházának külső kiképzése. Az egy méteres magasságban kiugró perem pontos funkciója ismeretlen, mindenesetre még egy ponton megtöri a sehová sem vezető boltív az oszloppal és a lépcsőház függőleges határának vonalával amúgy is megtört ívét. Azok, akik frusztrálva érzik magukat az építészeti megoldások megfejthetetlensége miatt, a szellemi szorongásuk enyhítésére megszemlélhetik a könyvtár épülete előtt található, üzenetét konvencionális eszközökkel kifejező szobrot. (Azonban az ínyencek figyelmébe ajánlom a háttérben látható boltívbe feszítővassal beszorított anyagidegen ajtókeretet, illetve a lépcsőkorlátról a díszmárványra diszkréten lecsurgó rozsdacsíkot.)



Orosz nemzeti elem a nemzetietlen klasszicista környezetben.