Via Baltica

Reggelente egy fáradt, kialvatlan álarc mered rád a tükörből? Unod magad és unod a helyedet, ahol éppen vagy? Találkoznál boldog finnugorokkal is? Semmi akadálya! Vezess 1600 kilométert, és máris Észtországban vagy! Ha ott sem érzed jól magad, az a te hibád. De ne tagadd, hogy utazni azért jó volt.

Autóval Észtországig elmenni ma már nem nagy kaland. Korábban azért másként volt. Például, a szocialista világban meg sem próbálhattuk. A nagy Szovjetunióba magántulajdonú géperejű járművel lényegében lehetetlen volt bejutni. Ma sem lehet, merthogy nincs Szovjetunió. Az utódállamok azonban megörökölték a határőr elvtársakat, akiknek mogorvasága, rosszindulata rendszerfüggetlen volt. A proletár internacionalizmus, népek barátsága és egyéb magasztos eszmék náluk nem jöttek be: egyszerűen nem szerették a turistákat, és különösen nem a magyar turistákat. A rendszerváltás után távolabbi tájakra eljutva, fölfedezhettük, hogy egymást sem szeretik. Például a litvánok a lengyeleket. Ugyanúgy, mint a szlovákok a magyarokat. Hja, az egykor volt birodalmakra, a közös történelmi múltra másként emlékeznek hódítók és meghódítottak. A litvánok mellett említsük meg a letteket is: e két nép a bürokráciában verhetetlen. A német bürokráciából visszakövetkeztetve ilyenek lehettek a poroszok is – a lettek és a litvánok legközelebbi nyelvrokonai…

A schengeni egyezménynek köszönhetően már határőrök sincsenek (sajnos, egy részük rendőr lett). Az utazókra azonban egy újabb, még nagyobb veszély leselkedik: a globalizáció. Melynek eredményeként Varsó fejlődése döbbenetes. Melynek eredményeként a lengyel fővároson autóval átkelni döbbenetesen borzalmas. Ember, kerüld Varsót!

A Via Balticán

A Via Baltica útvonalát Varsótól számítják Tallinnig (vagy Helsinkiig), de találkoztam már olyan tájékoztató prospektussal is, amely az útvonal vilniusi leágazását is így nevezte. Nekünk magyaroknak tehát még igen hosszan kell autóznunk, hogy Varsóban rákanyarodhassunk a Baltikum felé vezető útvonalra. (Hazaúton azonban feltétlenül el fogom kerülni Varsót!)
Szlovákián át számtalan alternatív lehetőség kínálkozik Lengyelország felé, sajnos közös jellemzőjük, hogy egyik sem jó. Mind lassú és zötyögős. Ha nem kerülünk Pozsony irányába (de minek kerülnénk?), autópályán legfeljebb egy órányit tudunk haladni. Szlovákia felől akárhonnan is jutunk be Lengyelországba, Katowicze vagy Krakkó környékén több útvonal közül is választhatunk, hogy eme városok mellett lendületesen haladhassunk a Via Baltica starthelye, vagyis Varsó felé.

Utunk során rengeteg magyar vonatkozású látnivaló mellett haladunk el, hiszen Szvatopluk nevezetes átverésétől majd ezer évig maga Szlovákia is egy nagy magyar látnivaló volt. A magyar vonatkozásoknak finnugor vonatkozásai is vannak: megtehetjük, például, hogy Nagyszalókon, Hunfalvy Pál szülőhelyén keresztül haladva célozzuk meg Észtországot.
Ha először járunk ezen az úton, Krakkót feltétlenül meg kell tekintenünk. A sok másodlagos nevezetesség futólagos megszemlélése során gondoljunk arra, hogy a Wawelben nyugvó Báthori István lengyel király egykor szintén megjárta a Via Balticát. Krakkó legfőbb finnugor nevezetessége azonban nem ő, hanem Mathias de Miechów, vagyis ahogy Zsirai Miklós könyvéből ismerjük: Miechowi Mátyás.
Mátyás testvérünk a krakkói egyetem rektoraként (1501–1519) több magyar diákkal kapcsolatba került, de baráti viszonyt ápolt a felvidéki Thurzó családdal is. 1504-ben, Budán II. Ulászló királyt (1490−1516) részesítette orvosi kezelésben.
Fő műve, a „Tractatus” finnugor vonatkozásai miatt jelentős a számunkra. Habár a Rénhírek nem soronként fizeti szerzőit, de azért beszúrom a teljes címet: Tractatus de duabus Sarmatijs Asiana: et Europiana et de contentis in eis; Finis descriptio[n]is utriusq[ue] Sarmatie, Mathie de Myechow, arciu[m] et Medicine doctoris. Impressum Cracouie opera et impensis prouidi d[omi]ni Ioannis Haller, cuius Cracouie[n]sis. Anno Christi 17 supra millsimu[m]quingentesimu[m]. In vigilai omniu[m] sanctorum. (Krakkó, 1517.)
Mathias de Miechów a Moszkovia fejedelme által leigázott népek és országok között említi a finnugor Permet, Cziremisszát, Iuhrát és Corelát. Ezt az információt valószínűleg litvániai utazása során szerezte. Kortársa, Siegmund Herberstein nemcsak Litvániáig, hanem egészen Moszkváig jutott diplomáciai útjai során. Ő még többet tudott meg a finnugor népekről. Művében több helyen korrigálta is Mathias de Miechów tévedéseit. Ennek is szép, hosszú címe van: Moscovia, der Haupstat in Reissen durch Herrn Sigmunden, Freyherrn zu Herberstain, Neyperg und Guettenhag, Obristen Erbcamrer und öbristen Erbtruckhsessen in Kärntn, Römischer zu Hungern und Behaim Khü[niglichen] May[estät] etc. Ratcamrer und Presidenten der Niederösterreichen Camer zusamen getragen. Sambt des Moscoviter gepiet und seiner anrainer beschreibung und anzaigung, in wen sy emphangen und gehalten werden, sambt zwayen underschidlichen Raisen in die Mosqua. Getruckht zu Wienn in Osterreich durch Michael Zimmermann in S. Anna Hof. 1557.
E két szerző leszámolt több ókori eredetű földrajzi-történelmi tévedéssel: tőlük tudták meg az európai udvarokban és egyéb udvarházakban, hogy keleten is emberek élnek, nem pedig kecskelábú, egyszemű rémségek, ahogy az ókori szerzők írták. Az oroszokról nemcsak azt tudták meg, hogy emberek, hanem azt is, hogy (indo)európai nyelvet beszélnek. Moszkovia őslakos népeinek felsorolása, néprajzi megfigyelése Miechów és Herberstein által pedig izgalmas lehetőség volt a tudós uraknak: ugyan miféle nyelveken beszélnek ezek az emberek? S lám, kiderült: rokon nyelveken…

Varsóban megcélozva a Baltikumot, szintén több útvonal közül választhatunk. A 61-es út viszonylag döcögős, de egyszer kibírható. Ha a 8-as utat választjuk, akkor az elmúlt években felújított és szélesített, itt-ott autópályává nyilvánított, jó minőségű aszfalton haladhatunk Zambrówig. Onnan egy rövid átkötő úton juthatunk Lomzsába. Ott rátérhetünk a 61-esre, s irány Litvánia. Innen a 61-es végig kiváló aszfalton vezet, az elmúlt két évtizedben szinte az egész útpályát felújították. Ahol még dolgoznak, ott mindenhol láthatjuk az európai projektre, a Via Baltica építésére utaló tájékoztató táblákat.

Az a sok kamion szemből – és éppen egy keskenyebb útszakaszon…

Lomzsát elhagyva nemsokára érintjük Swidry falut. E hely adta nevét a szvidéri régészeti kultúrának. László Gyula szerint ez a mezolitikus népesség az őse a neolitikus fésűs-gödrös kerámia népének, vagyis a finnugoroknak. Ő ugyanis úgy vélte, hogy a finnugor őshaza Északkelet-Lengyelországtól a Baltikumon át az Okáig tartott. Napjainkban finn kutatók származtatják a finnugorokat nyugat felől. Vérmes vita folyik róla. Gyula bácsi nagy sámán volt, sok mindent sejtett, csak még nem tudta pontosan, hogy mit. Másik ötlete, a kettős honfoglalás elmélete fölött pedig a magyar őstörténet kutatói vitáznak.

Budapestről indulva váltott vezetéssel kb. 23–26 óra alatt érhetünk Tartuba vagy Tallinnba. Egyébként célszerű megaludni útközben. Számtalan útmenti motel közül választhatunk. Lehet egy alvással is teljesíteni az utat, de egyedül vezetve autónkat ez is igen fárasztó. A legkellemesebb két-három helyen megszállva utazni. Ekkor néhány város megtekintése is beiktatható. Krakkó, Riga, visszafelé Vilnius ajánlott.

Az új Tartu

A Via Baltica rövid ismertetése olvasható az interneten is. Ugyanott nyomon követhető a vita az út vonalvezetéséről is: Augustów után ugyanis egy mocsáron akarták átvezetni az új nyomvonalat, ami a környezetvédők és az EU projektmenedzsereinek ellenállása miatt szerencsére nem valósult meg. Találunk terveket a Baltikum felé vezető vasútvonalra is, ez lenne a Rail Baltica. A következő 50 évben ne nagyon számítsunk rá (utána meg már minek…).

A szomszéd utca

Tartuban jelenleg 5 fok van, a csípős szélben ronda varjak és sirályok keringenek a folyó és a belváros fölött. Hogy minek jöttem ide?