2009. december 4., péntek

Arvisura/7

Ataisz, az ősföld

Az 1(B). Arvisura címe: Éjszakák és az Ősi Szélasszony viadala. Viroláj és Úzon jelentése.
A szöveg egy sokszereplős teremtéstörténettel indul: Ata-Isis és felesége Éda belakja a 7 rétegű eget, közben számos gyermekük is születik – 7 lány és 7 fiú. Persze a gyermekek is szaporodnak: pl. a 7. fiútól, Sis-Tóremtől 12 lány és 12 fiú származik. Sis-Tórem legkisebb fia Numi-Tórem. Neki is volt 7 fia és lánya, Joli-Tóremtől. A család éli a kisebb-nagyobb perpatvarokkal tarkított életét, közben pedig világteremtéssel foglalkozik.
A rengeteg esemény között nehéz megtalálnunk a vezérfonalat, s a szereplők rokonsági viszonyaiban is rendre elkeveredünk. Sebaj, ez már a szerzővel is megtörtént: Paál Zoltán a 134. oldal közepe felé Sis-Tórem legkisebb fiúgyermekének nevezi Numi-Tóremet, majd az oldal alján a Világfelügyelő Aranyfejedelmet, másik nevén Hadúr-Tóremet nevezi Sis-Tórem legkisebb gyermekének. A következő oldal elején viszont Numi-Tórem mint Hadúr-Tórem apja szerepel, pár bekezdéssel később pedig azt olvashatjuk, hogy Numi-Tórem Sis-Tórem legnagyobb fia volt. Még egyet lapozva ellenben arról értesülünk, hogy Sis-Tórem legkisebb fia nem Numi-Tórem, de nem is Hadúr-Tórem volt, hanem Ibos-Tórem, „aki a Világmindenségnek és a vizeknek a mozgását szabályozta”. A további szereplők rokonsági viszonyait is a 7 égbolt homálya borítja.
Ezek az istenek és istennők égi szekereken rendszeresen ellátogattak a földre, s az istenek házasságra léptek a szemrevalóbb földi fehérnépekkel. A nagy természeti katasztrófák, úgymint özönvizek és jégkorszakok után az égiektől származó beavatottak Ataisz szigetére vonultak és ott virágzó civilizációt hoztak létre. (Ataisz térképe a 156. oldalon található.)
Ezen előzmények után rátérhetek arra, amit múltkori írásomban ígértem most tárgyalni, vagyis Ataisz elhagyásának és a világ benépesítésének eseményeire.
Az ataiszi paradicsomi életnek a Földanya felmelegedése vetett véget. Az emelkedő vízszint a partvidékek felől a hegyek lejtőire szorította az embereket. Később azonban kénytelenek voltak hajókat ácsolni, és elhagyni a boldogság szigetét. A kivándorlók útja a 124. oldal térképén követhető nyomon. Új településeik neve: Indijó Óm, Agaba Óm, Párszi Óm, Amina Óm és Hikszosz Óm.
Ataisz szigetén született Magya vitéz, a magyarok ősapja. Apja Góg, anyja Magóg leánya, Ildu. Vagyis szegről-végről hun. A magyarok kezdettől fogva egyistenhívők voltak.
A 24 Hun Törzsszövetség Ataiszból az Ordosz-vidékére vándorolt, ahonnan kalandozó portyákat szervezve bebarangolta Eurázsia hegyeit és völgyeit. Paál Zoltán „Kerka ifjúsági fővezér, rovósámán” kalandozó csoportjának mind a 100 tagját megnevezi (felsorolásuktól eltekintek).

Az összefoglalásból látható, hogy a történet széles kanálisban hömpölyög. A további, kb. 1400 oldal részletes ismertetéséhez már túl öreg vagyok, csupán azt tervezem, hogy Paál Zoltán magyar történelmi ismereteit szondázom meg egy-két Arvisurában.

Úgy érzem, már eddig is túl sokat írtam az Arvisuráról. Eleinte azt képzeltem, hogy 2-3 részben el lehet intézni az ismertetését. A mű azonban grandiózus, a problémák pedig számosak. Még legalább 2-3 témára ki kell térnem. A cselekmény azonban finnugor szempontból érdektelen. Számunkra leginkább Szalaváré Tura személye jelentős: ki volt ő, ha létezett egyáltalán. A mű elején megismerhettük a Paál Zoltán által teremtett mitológiai hősöket, és ezzel kapcsolatban felmérhettük a szerző finnugrisztikai ismereteit. E két témakör további kutatásra érdemes.
Az Arvisurában foglalt információk a finnugrisztika és az őstörténet-kutatás számára értéktelenek és értékelhetetlenek. A finnugrisztikának azonban feltétlenül ki kell alakítania véleményét az Arvisuráról. Ehhez alaposabban meg kell ismernünk a művet. Az Arvisura műfajáról és hatásáról a mai magyar köztudatra, arról, hogy milyen kulturális nekibuzdulások kísérik, milyen rög- és téveszmék fűződnek hozzá, érdemes gondolkodni és eszmét cserélni. A további tudományos elemzések (ha lesznek ilyenek) azonban inkább az irodalmárokra, folkloristákra várnak.

4 megjegyzés:

Piroska írta...

Igazán kár lenne abbahagyni, nagyon érdekes problémákra mutatott rá eddig is.

Zegernyei írta...

Hát, még vagy 3-4 alkalommal feltétlenül kell írni az Arvisuráról.

Piroska írta...

Már megvolt a 8. is, de eltünt. Mi történt?
Vándor Anna kutatása hol olvasható Turáról?

Zegernyei írta...

Január elsején közöltem a 8.-at: http://renhirek.blogspot.com/2010_01_01_archive.html

Vándor Anna cikkének bibliográfiai adatai a 3. részben olvashatók: http://renhirek.blogspot.com/2009/09/arvisura3.html,

de ide is beírom: Vándor Anna: Zsirai Miklós és a manysi sámánok. Finnugor Világ, 2003/1. 6–23.