I. Péter és az észtek

Mint a nemrég (ígéretesen) indult Szláv Virtus írja, Andrus Ansip észt miniszterelnök ellenzi, hogy Narvában felállítsák I. Péter orosz cár szobrát. Ansip a következőket mondta: Narva lakosainak sincs okuk hálásnak lenni I. Péternek, aki deportálta őket. Ő egy gyilkos és hódító. A Szláv Virtus azonban adós marad a magyarázattal, hogy mire is gondolhatott az észt miniszterelnök.

Az iskolában tanultak alapján I. Péterről inkább azt tudjuk, hogy felvilágosult uralkodó volt (Nyugat-Európában is tanult), modernizálta Oroszországot, sőt, ablakot nyitott Európára: megalapította Szentpétervárt. Ez utóbbiról azonban kevésbé ismert, hogy ezt az ablakot a finneken keresztül nyitotta: a Finn-öböl teljes partvidékén finnségi népek éltek. Ha az orosz irodalom klasszikusait olvassuk, nem egyszer találkozhatunk finn szolgálókkal, akik a Pétervár környéki falvakból érkeztek a városba dolgozni. Az is kevésbé ismert, hogy Szentpétervár kezdetben egyáltalán nem volt népszerű város. Mivel mocsárvidékre épült, építkezni csak télen lehetett, amikor a föld megfagyott. Nyáron a város a mocsárvidék kellemetlen klímájától szenvedett. A város építésekor több tízezren pusztultak el.

Péter Narvát kétszer is megostromolta. 1700-ban 37 ezer fős orosz sereg ostromolta a várat, de a város felszabadítására érkező, alig több mint nyolcezer fős svéd sereg szétverte őket. 1704-ben már 45 ezres sereggel indult a város ellen, melyet alig több, mint ötezer svéd katona védett. A város ugyan elesett, de az oroszok kb. 13 ezer embert vesztettek. Arról nincs hír, hogy a városlakók többet szenvedtek volna, mint amennyit háború esetén szokás.

Észt szempontból azonban jelentősebb, hogy az észtek lakta területek éppen I. Péter uralkodása alatt, a Nagy Északi Háború során kerültek a svédek fennhatósága alól Oroszországhoz. Az észtek sorsát a háborús pusztítás ugyan súlyosan érintette, de a hatalomváltás nem. Az észt területeken levő Estonia és Livonia nevű kormányzóságok megőrizhették autonómiájukat, továbbra is a balti németek alkották a vezető réteget, a törvények nem változtak. A terület fejlődése inkább a nyugatabbra fekvő területekét követte, 1819-ben még a jobbágyságot is eltörölték.

Ugyanakkor az, hogy Észtország egyszer Oroszország része volt, egyesekben azt az érzést kelti, hogy Észtország Oroszországhoz tartozik. Kétségtelenül így gondolkodtak azok a szovjet politikusok is, akik 1939-ben Észtországot a Szovjetunióhoz csatolták, és sokan így gondolkoznak ma is. Kétségtelen, hogy I. Péter narvai szobrának felállítása nem egyszerűen tisztelgés a nagy uralkodó előtt, hanem aktuálpolitikai megnyilvánulás. Mondhatjuk, hogy Ansip lehetne nagyvonalúbb is, de ha belegondolunk, az egyébként jó magyar–horvát viszonyban milyen játékot játszottak Jellasiccsal, már nem olyan egyértelmű a kérdés. Vagy gondolhatunk arra, hogy az árpádsáv jelentését sem pusztán eredete, hanem használatának kontextusa határozza meg. Igaz, Ansip jobban tette volna, ha erre hivatkozik.

Észtül tudó olvasóink az ügy egyéb részleteiről is tájékozódhatnak itt, itt, itt és itt. (Ebből kiderül az is, hogy míg a szobor felállítását idén októberben tervezték, most jövő júliusban kívánják leleplezni. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.)