2010. február 5., péntek

MERJÁnk nagyot álmodni

A mélyfinnugorok olykor olyan mélyre ásnak, hogy a finnugor gyökereket is kikezdik. Divatos kifejezéssel mondhatnám, hogy írjuk újra a tankönyveket, kíméletlenül kihúzva a finnugor szót. No, de nem azért, hogy sumér vagy maja vagy akár etruszk szavakkal helyettesítsük, hanem hogy végre felismerjük, hogy a mi rokonaink igazi, ősi, eltitkolt neve merja.

A paradigmaváltással azonban talán érdemes még várni, hiszen a merjaelmélet, amelyet az észt író, Enn Haabsaar (1943–2008) alkotott meg, akár sajátos fiktív mitológiának is tekinthető. A Finnugorrá válás (Soome-ugri saamine) című könyvében az uráli népek kő-, bronz- és vaskori történelmét igyekszik felfejteni. Az író egyébként autodidakta történész volt, munkásságát, amely az orosz történelem korai szakaszát is magában foglalja, az észt történészek meglehetős óvatossággal közelítik meg, ha nem éppen teljes elutasítással. A terjedelmes (463 oldalas) posztumusz mű mégis érdeklődésre tarthat számot a magyarok körében is, annak ellenére, hogy az ugor ág történetét csak kevéssé érinti. A manysik és a magyarok őseiről többek között azt tudhatjuk meg, hogy éppen ezek a népcsoportok közvetítették az indoiráni hatásokat a többi uráli nép felé. (Az alábbi ismertetés Martin Ehala és Jaak Prozes recenzióján alapul.)

Haabsaar a finnugor nyelvcsalád finn-permi ágába tartozó népeket illeti a merja névvel (a 10-13. században eloroszosodott finnugor népet, a merjákat valódi/igazi merjákként – észtül pärismerjalane – nevezi meg a szerző). Elméletének mitológiai kiindulópontja az, hogy Észak-Eurázsiában két típusú eredetmítoszt találhatunk. Egyrészt az alámerülés-mítoszok a jellemzők, amelyekben a két vízimadár alakú demiurgosz alámerül az ősóceánba és onnan hozza fel a földet. Másrészt a tojásból keletkező világ, amelyet egy madáristennő költ ki. Haabsaar azt állapítja meg, hogy míg az alámerüléses mítosz keletről nyugatra, addig a tojásból keletkezés nyugatról keletre terjedt el. Ennek megfelelően az obi-ugor és szamojéd népeknél, a szölkupokat kivéve, az alámerüléses változat jelenik meg, míg a merják (innentől kezdve a finn-permi ág valamennyi népét értve a merja elnevezés alatt) mitológiájában a tojásos változat a jellemző. Karjalában, a komiknál, mariknál és mordvinoknál azonban mindkét mítosz megjelenik, két kultúrkör érintkezésével számolhatunk ebben az esetben. Ebből Haabsaar azt a következtetést vonja le, hogy a merják ősi európai nép, akik benépesítették a jégkorszak után a jég alól fokozatosan felszabaduló területeket. Vagyis nem keletről való vándorlással számol az észtek és a nyugati-merják esetében, hanem azt állítja, hogy őseik már a kezdetektől fogva mai lakóhelyükön éltek és földművelő kultúrával rendelkeztek. (Nem voltak mongoloid vonásaik sem, ezek egy később bevándorló népességtől származhatnak.) Vagyis a bevándorló indo-európaiaktól a nyelvet nem azok magasabb szintű kulturális fejlettsége miatt vették át. Haabsaar a nyelvváltásra az indoiráni vallás monista jellegében véli megtalálni a magyarázatot. Ugyanis a monizmus felé hajló kultúrák asszimilációra törekednek, különösen igyekeznek a befogadóbb jellegű kultúrákat magukba olvasztani.

A kulcskérdés az, hogyan birkózik meg egy civilizáció a dualizmussal, a társadalmi és kulturális sokszínűséggel. Haabsaar 5 típust különít el, a merjákat abba a csoportba sorolja, amelyikre az jellemző, hogy ha nézeteltérés támad köztük, a felek elválnak egymástól, ugyanakkor az újonnan érkezőkkel mindig hajlandók újabb kétpólusú rendszert kialakítani. A szerző úgy véli, hogy az etnikai folyamatok megmagyarázhatók az ideológiák közti különbségekkel. A merják tehát kétpólusú, de nem antagonisztikus (a másként gondolkozókat elpusztítani nem szándékozó) kultúrájukba be tudták fogadni az iráni és balti hatásokat, sőt be tudtak illeszkedni más dualisztikus rendszerekbe, egészen az asszimiláló monisztikus szláv és germán kultúrákkal való érintkezésig.

Az őstörténet, a nép és a nyelv eredete, a mikvogymuk-fíling nemcsak nálunk vált ki tehát éles vitákat. Hogy Haabsaar munkájában mi támasztható alá kutatásokkal és mi utalható inkább a fantázia birodalmába, azt csak a további kutatások fogják majd feltárni.

15 megjegyzés:

FunkTazmagora írta...

A szövegben a "monista" monoteistát akar jelenteni (utalva a zoroasztrianizmus vallásra )? Pusztán mitológiai hasonlóságokból nem lehet biztos következtetéseket levonni:főleg nem az eurázsiai sztyeppevidékről eredő népekkel kapcsolatban,akik közt nem csak mitológiai,de akár életmódhoz,őstörténethez és nyelvészethez köthető párhuzamok és kölcsönhatások vannak.A mitológiai hasonlóságok miért ne lehetnének areális kölcsönhatások eredményei (pl:az életfa képzet,a ló tisztelete,a 3 szintű világ,stb. előfordul a sztyeppei népek hiedelmeiben).

Éss miért a magyarok (ugorok) ősei közvetítették az iráni hatást a finn-permiek felé?
Én úgy tudtam (valaki írja meg,ha nem így van),hogy a finnugor "ősnép" (ha lehet ilyenről beszélni egyáltalán),ősközösség a Kr.e.II.évezredben kapcsolatba került indoiráni nép(ekke)l,amit a finnugor nyelvekben bizonyítanianak a közös iráni szóátvételek is:pl: finn-észt *sata- magyar száz, az árva szó is iráni eredetű *orb?a, valamint a finnugor nyelvek tíz szava is (vagy legalábbis valamilyen indoeurópai) iráni eredetű *dektm- ebből lett a finnugor alapnyelvben *teka (magyar tíz).
Egyébként a 30-as,40-es években a szélsőjobboldali finn mozgalmak ideológiájában szerepelt "Nagy Finnország" elképzelés,mely a a karjalai területekt és Észtországot is magában foglalta volna.Ugyanakkor a turánizmus gondolota nem tudott gyökeret verni náluk (szemben Magyarországon).

bibi írta...

Olvasmányaim alapján. :)

A legutóbbi jágkorszak déli határa áthaladt a Volga Kaszpi-tenger feletti alsó szakaszán. Kb. ez lehetett az a pont ahonnan az ősfinnugorok a elkezdtek északra vándorolni.
<http://www.geography.uc.edu/~weisner/courses/216/glacial.jpgY
(ide nyilván még délebbről érkeztek, de az az időszaka a fejlődésnek teljes egészében követhetetlen, és valószínűleg nincs is értelme nyelvi-kultúrális értékelésnek alávetni.)

Amilyen ütemben olvadt el a jégtakaró, úgy hatoltak az ősfinnugorok feljebb a Volga mentén. A Káma torkolatánál mintegy ketté kellett válniuk, ez a térképen eléggé érzékelhető. A nyugati utat választok jelentős része eljutott a skandináv félsziget észeki részeire is, míg a keleti utat választók feljutottak az Urál hegységbe.
A későbbi népesedés átcsaphatott az Urálon is, illetve létrejöhetett egy kontinuum a nyugati és keleti ágak között. Ezek szerint a nyugatiak lettek a MERJÁK, de minek nevezzük a keletieket?
Csakhogy! A felnyumulást úgy kell elképzelni, hogy a közbenlévő területekről nem tűntek el ezek az emberek, hanem csak a "fölös" szaporulat követte a a jéghatárt.
Ezért a Volga alsó szakaszán maradt finnugor csoport érintkezésbe kerülhetett a később megjelenő indoirániakkal, esetleg hosszabb ideig is, illetve az északabbra élők pdig a szibériai ill. őstörök népekkel. Talán ez az ugor ág. Feni három népességtől (vagy azok egyikétől) származhat a "lebukó vizimadár" mitológia. Ami azt jelentheti, hogy az eredeti ősfinnugor csoport a "tojás" mitológiát ismerhette.

(Bocsánat és üdv, b.i. :)

bibi írta...

Bocsánatot kérek.
A térkép:

http://www.geography.uc.edu/~weisner/courses/216/glacial.jpg

nincs írta...

Megnéztem a linket. A térképen ábrázolt jelenség/állapot feltehetőleg alkalmas tudományos diskurzusra, mivel természettudományos megfigyeléseken alapul. A hozzászólásban említett feltevések, gondolatok azonban teljességgel bizonyíthatatlanok - miként az ellenkezőjük is, mivel semmiféle tudományos megfigyelés/tapasztalat nem támasztja alá őket. Pl. milyen alapon nevezzük finnugornak, vagy akármi másnak a jégkorszak végén élt emberi csoportokat, mikor csak néhány kőeszköz maradt utánuk?

Unknown írta...

"...már a kezdetektől fogva mai lakóhelyükön éltek és földművelő kultúrával rendelkeztek".
Ha jól értelmezem, akkor ez azt jelenti, hogy közvetlen a megtelepedésük után tértek át a földművelő életmódra?
Én is megnéztem a térképet, és meggyőződésem, hogy felületes, sőt, rossz is: egybemossa a tundra, az erdővidék (szórványos) és a sztyeppe jégkor végi határait, ami nagy hiba, hiszen e területek anyagi kultúrája között - ha halványan is - eltérés volt (főleg a tundra [periglaciális sáv] és a sztyeppe [keleti gravetti] között), ami az eltérő eredetükre vezethető vissza.
Felvetődik a kérdés, hogy mi volt a Mediterráneumban, ahol nem jelöl semmit a térkép?
Bibi történeti interpretációja is ( vagy saját gondolatok vagy az észt kolléga elképzeléseinek a magyarázata, ezt nem tudtam megállapítani)eléggé bizonytalan alapokon áll, annak ellenére, hogy egyes kutatók bizonyos vonásokban hasonlóan vázolták fel a finnugor őstörténet ezen szakaszait, bár jelentős eltérések is akadnak bibi gondolataihoz képest. Például az az állítás, hogy az ősfinnugorok ennyire délről vándoroltak fel (miközben helyben is maradtak), összeütközik azzal a jól megfigyelt régészeti jelenséggel, hogy a későbbiekben ezen a területen beazonosítható indoirániak anyagi kultúrája a mezolitikum óta kontinuitást mutat ezen a vidéken. Ez csak az egyik, de talán a legfontosabb hiba, ami vonatkozik Enn Haabsaar elméletére is. Ha elfogadjuk, hogy ennyire délről vándoroltak fel a finnugorok elődei, akkor azzal kimondatlanul is az indouráli rokonsághoz jutunk, aminek viszont módosítania kellene Haabsaar elméletét, borítva ezzel a koncepciót is. Én amondó vagyok, hogy mitológiára építeni őstörténeti koncepciót nagyon nagy hiba, komolytalan dolog, és teret enged az önkényességnek is. A fent ismertetett elméletet pedig tudományosan értékelni nem igazán lehet.

bibi írta...

Bocsánat a késleltetett válaszért, nyaraltam. Először is köszönöm a megjegyzéseket. Válaszom:

Az a helyzet, hogy kb. >10 000 évvel ezelőtt Európa északi részeit lakhatatlan jégtakaró fedte, ami jégtakaró kb. 100 m/ év sebességgel húzódott vissza. A különböző neolithikus populációk eszerint a ritmus szerint húzodtak fel északra, szigorúan a folyók völgyeit követve. Akik az un. modern időkben északabbra vannak, azok elődei idultak el északra először. Helycsere kizárt, későbbi továbbnymulás viszont ma is folyik: pl. az oroszok terjeszkednek finnugor területekre. Tehát a "déliek" folymatosan nyomták északra az először betelepülőket (pl. svéd-finn konfliktus, harcibaltás terjeszkedés, stb.). A mai Finnországtól az Urálig terjedő vidék eredetileg MIND finnugor terület volt, Moszkva környékét is beleértve. Ezt a hatalmas területet folyóvölgyek deglaciálódását követve nem is lehet máshonnan benépesíteni mint ahogyan előző levelemben írtam; Volga-Káma plusz kelet-balti területek, illetve a Dnyeper folyását követve. Mint írtam, a korabeli paleolithikus kultúrák a folyók mentén terjeszkedtek (itt nálunk is, Duna-Körös kultúra,stb), és nem a folyók között "keresztben". Az sokkal későbbi fejlemény, egészen más migrációs mechanizmus. Mindezt persze olvasmányaim alapján írom, nem saját kútfőből merítem.

Régészetileg az un. keleti gravetti (mamutvadász) kultúrához lehet kötni azt a paleolithikus populációt amelyik a későbbi ős-finnugor populciónak kiindulását képezte. Mégegyszer; a Volga mentén a jéghatárt követve húzódtak északra. Azonban a gravetti kultúrák jelenlegi osztályozása nem teszi lehetőve, hogy az ős-finnugor illetve ős-indoiráni népesség elődeit egymástól megkülönböztessük. De nagyon valószínű, hogy a grevetti keleti (Volga-torkolat-környéki) része lehet a későbbi elő-finnugor népesség kiinduló populációja. Az is kérdés, hogy a gravetti kultúrák milyen nyelvi tagozódást mutathattak. Mindenesetre bizonyos nyelvészeti elméletek az indoeurópi és finnugor nyelvek esetében közös gyökereket feltételeznek (nosztratikus, stb). A Volga völgyében felvándolók alakítotték ki később az un. Comb ceramic (Fésűsmitás) kultúrát, ami kutúra hordozói viszont már akár ős-finnugoroknak is nevezhetők:

http://en.wikipedia.org/wiki/Comb_Ceramic_culture

(remélem, most átmegy a térkép)

bibi írta...

Bocsánat a késleltetett válaszért, nyaraltam. Először is köszönöm a megjegyzéseket. Válaszom:

Az a helyzet, hogy kb. >10 000 évvel ezelőtt Európa északi részeit lakhatatlan jégtakaró fedte, ami jégtakaró kb. 100 m/ év sebességgel húzódott vissza. A különböző neolithikus populációk eszerint a ritmus szerint húzodtak fel északra, szigorúan a folyók völgyeit követve. Akik az un. modern időkben északabbra vannak, azok elődei idultak el északra először. Helycsere kizárt, későbbi továbbnymulás viszont ma is folyik: pl. az oroszok terjeszkednek finnugor területekre. Tehát a "déliek" folymatosan nyomták északra az először betelepülőket (pl. svéd-finn konfliktus, harcibaltás terjeszkedés, stb.). A mai Finnországtól az Urálig terjedő vidék eredetileg MIND finnugor terület volt, Moszkva környékét is beleértve. Ezt a hatalmas területet folyóvölgyek deglaciálódását követve nem is lehet máshonnan benépesíteni mint ahogyan előző levelemben írtam; Volga-Káma plusz kelet-balti területek, illetve a Dnyeper folyását követve. Mint írtam, a korabeli paleolithikus kultúrák a folyók mentén terjeszkedtek (itt nálunk is, Duna-Körös kultúra,stb), és nem a folyók között "keresztben". Az sokkal későbbi fejlemény, egészen más migrációs mechanizmus. Mindezt persze olvasmányaim alapján írom, nem saját kútfőből merítem.

folyt köv

Unknown írta...

Kedves bibi!
Nagyon érdekes amit mondasz :) Abban egyetértek veled, hogy valaha hatalmas területeket laktak finnugorok (véleményem szerint ez a terület a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig tartott), erre logikus nyelvészeti modellt is lehet építeni. Ugyanakkor a finnugorok keleti gravettiből való származtatásával a már említett indouráli-probléma miatt nem tudok egyetérteni. A indoeurópai és uráli alapnyelv közötti kapcsolatok igen gyengék, ezek persze fel lehet vetni az ősrokonság gondolatát, ugyanakkor bizonyítani igen nehéz, mással is lehet magyarázni( ez ügyben lehet, hogy kérnünk kellene egy posztot Fejes Lászlótól). A kérdést újonnan is megvizsgálták, tudom ajánlani az Early Contacts c. tanulmánykötetet, hasznos olvasmány. Egyébként több kutató azzal számol (pl. a néhai Gábori Miklós ősrégész is!), hogy a jégtakaró és a keleti gravetti között létezett egy önálló tundrai ökumené, amely eredetét tekintve különbözik a keleti gravettitől, a népességét pedig az uráliak elődeivel hozzák kapcsolatba, ők vándoroltak volna északra. Ezt is érdemes lenne megvizsgálni.
Ja, és még valami (Colombo is tőlem tanult :), az elején írtál a neolitikus populációk jégkor utáni északra vándorlásáról. Nos, a jégtakaró nyomában északra húzódó törzsek bőven nem neolitikusak voltak, hanem mezolitikusak, sőt a korai szakaszban eszközkészletük sokban nem is különbözött felső paleolitikus formáktól. Elgondolásaidnak vannak helyes mozzanatai, dicséretesnek találom, hogy nyitott vagy az újabb elméletekre is, csak mindig maradj kritikus, mert ne felejtsd el, hogy olyan régi korszakokról trafikálunk, melyekkel kapcsolatban fokozott óvatossággal kell lennünk :)

bibi írta...

Kedves József!

Köszönöm a korrekciódat, mindet elfogadom, gyarló érdeklődő vagyok, nem szakember. Bizonyos terminusokat akkor is rosszul használok, ha tudnám jól is használni őket :), lásd neolithikus-mezolithikus.

Azt hiszem, hogy kb. ugyanazt az elképzelést támogatjuk. A Gábori által felvetett önálló, nem-garevetti ökumenéval kapcsolatban csak az a (laikus) bajom, hogy eleddig még nem találtam megkülönböztető régészeti leírását. Amitől persze bőven lehetséges, hogy van ilyen leírás. Valahol olvastam, hogy a két nagy nyelvcsalád származhatott akár (!) a most nagyjából egységesnek tartott gravetti kulturákból is. Lévén azok hatalmas területen találhatók. De nekem is jobban tetszik a külön gyökér - mit mondjak! :)

Unknown írta...

Tisztelt bibi!
Dicséretes, hogy "gyarló érdeklődő" létedre beleástad magad ilyen komoly őstörténeti/ősrégészeti kérdésekbe, igaz kérdés, hogy régészeti vagy finnugrisztikai szempontból tartod magad érdeklődőnek :)
Sajnos azok az írások, amelyek a periglaciális övezettel foglalkoznak, azoknak egy része itthon nem érhető el, de azért ne add fel, vannak olyanok is, amelyek kis utánajárással hozzáférhetők, magyar nyelven is :)

bibi írta...

Kedves József!

Az ajánlott Early Contacts tanulmánykötettel nem az a bajom, hogy ne tudnám elolvasni, hanem hogy egyelőre nem találom, hogy hol érhetném el. Talán az Egyetemi Könyvtárban, de ott még nem vagyok tag. Amúgy az egyetemes őstörténet és a finnugor őstörténet egyránt érdekel. Valamint Európa őstörténete a finnugor őstörténet nélkül meg sem érthető. A finnugor népesség Európa területének majdnem felét lefedte valamikor, és azt hiszem, hogy az összes "északi (főleg vizi) kultúra", mint halászat, konzerválás, csónakkészítés, kötélcsomók, házépítés, szerszámkészítés, higienia, stb, finnugor eredetű (Piggott?).

Egyszer egy orosz kutatóval beszélgettem ilyesmikről, aki nyíltan elismerte, hogy az orosz népesség jelentős részben funnugor származék.

Végezetül; valahol olvastam egy érdekes megállapítást/eredményt, hogy ti. Anglia első posztglaciális betelepülői az uráli protonyelvet beszéltek. Ez persze lehetetlen, de jól mutatja a téma sokszínűségét, ill. a valamikori finnugor nepesség korabeli súlyát/fontosságat. Amit nyilván nem akarok hasonlítani pl. a folyamközi történésekhez.

Unknown írta...

Tisztelt bibi!
Az Early Contacts c. tanulmánykötet az Egyetemi Könyvtárban megtalálható, kölcsönözhető, érdemes miatta beiratkozni :) Remek kötet, csak ajánlani tudom.

Az északi, jégkor utáni kultúrák finnugor voltát (melyet az újabb őstörténeti elméletek is feltételeznek) jelenleg igen nehéz bizonyítani, igaz cáfolni szintúgy, de tény, hogy e feltevés nem ritka a "nyugati" szakirodalomban. Érdemes azonban óvatossággal lenni, pl. az angliai uráli jelenlétet én sem tartom reálisnak. Anno kezembe került rövid időre Grahame Clark könyve Starr Carr lelőhelyéről (amit egyesek az uráliakkal hoznak kapcsolatba), és az igen gyakran emlegette a manglemose kultúrát, ami talán a kultúra eredetére vonatkozhat, igaz mélyebben nem tanulmányoztam a kötetet, többet nem tudok mondani. A nehézség az, hogy nem lehet megállapítani, hogy meddig terjedt ki az uráliak lakterülete a jégkor végén. Reális lehet, hogy a nyugati határ valahol Észak-Német- és Lengyelországban volt, de bizonyítani nehéz, az is lehet, hogy az uráli őshaza tényleg csak Nyugat-Szibériában volt. Az ilyen irányú kutatások kezdetleges állapotban vannak, óvatosnak kell lennünk az etnikai azonosítással. A finnugor régészetre rendkívül sok újonnan felmerült feladat hárul, lehetséges, hogy a kutatómunka után revideálni kell bizonyos nézeteket, valamiket pedig nem. Sok érdekes kérdés, nagymértékű bizonytalansággal :(

Ha tájékozódni kívánsz finnugor régészeti/őstörténeti kérdésekben, az alábbi bibliográfiát tudom ajánlani: http://finnugor.elte.hu/tortenelem/Regeszet/fgrregbibl.htm

Még nincs kész, néhány művet még fel kell venni, valamint egységesítéseket kell végrehajtani, illetve néhány hiányzó annotációt is pótolni kell, de talán a célnak most is megfelel. Ezek remélhetőleg kora ősszel pótolva lesznek, addig is a hiányosságokért elnézésedet kérem. Tudom ajánlani Makkay János: Amatőr vélemény I-II-t, valamint Thoma Andor írását, bár biztosan találsz még ínyedre való cikkeket.
És Gábori Miklósra vonatkozólag: Makkay János: The earliest prehistory of Indo-European and Uralic/Finno-Ugric speaking peoples in Miklós Gábori's model. In: Mester, Zsolt - Ringer, Árpád (eds.): A la recherche de l'Homme Préhistorique. Volume comméroratif de Miklós Gábori et de Veronika Gábori-Csánk. Liege, 2000. 69-82.

Remélem sikerült segítenem a további tájékozódást a témában :)

bibi írta...

Kedves József!

Köszönöm az eligazítást, látom, hogy kénytelen leszek újabb könyvárba iratkozni.

Nyugat-Szibériával kapcsolatban Makkay elég ingerülten fejti ki, hogy az olyan mocsaras vidék, hogy a kinaiak (ha jól emlékszem) ma is valamilyen tengernek hívják, tehát régészeti szemszögből szóba sem jön mint "őshaza". Bevallom ezért is bárorkodtam kategorikus lenni, a Volga-völgyi felhúzódással kapcsolatban.

Persze Makkay sem tévedhetetlen. (Bár úgy érzem, hogy nagyon jó ösztöne van efféle kérdésekben. :)

Unknown írta...

Tisztelt bibi!
Makkay finnugor őstörténeti írásait jómagam is sokra tartom, jelentőségére kevesen figyeltek fel, sajnos. Ugyanakkor ő sem tévedhetetlen, a nyugat-szibériai őshaza cáfolatával az probléma, hogy a mai éghajlati helyzetet vetíti vissza 6-8 ezer évvel ezelőttre, ami hiba, hiszen akkoriban más volt ott az éghajlat. Egyébként lehet integrálni Makkay őstörténeti elgondolásait a nyugat-szibériai őshaza elméletével, erről a kérdésről Klima László egyes írásaiból lehet tájékozódni.

bibi írta...

Kedves József!

Köszönöm az eligazítást, egyelőre Sargatig ill. Rostovkáig jutottam vele.