NRVV 48. Útban Tugijani felé

Nem sokkal Serkalitól északra, Peregrobnojénél kettéágazik az Ob: nyugaton a Kis-Ob, keleten a Nagy-Ob halad. (Valójában a folyó sok-sok ágra szakad, és a két fő meder között is rengeteg kisebb ágon lehet közlekedni.) A szárnyashajó a Kis-Obon közlekedik, míg Priobjéből (többek között Serkalin, Tugijanin és Polnovaton át) Kazimba közlekedik egy újabb típus, a Zarja (hajnalpír).


Bár látszólag tömpe orráról azt gondolhatnánk, hogy csak igen lassan halad, sebessége meghaladhatja a negyven kilométert.


Külső fedélzete nincs, csak a a szűkre szabott belső térben lehet utazni. A hajók időnként (különösen hétvégén) túlzsúfoltak, esetenként fel sem veszik az utasokat. Megszokott az is, hogy a poggyászt be sem lehet hozni az utastérbe, hanem a fedélzeten kötik ki,: ha nem áztatja el az eső, eláztatják a felcsapó hullámok.


Egy szerencsés család vagy társaság azonban asztalhoz is juthat. Mi kétszer utaztunk a Zarján, egyszer Serkali és Tugijani között, egyszer pedig Tugijaniból Polnovatba. Az első alkalommal fel sem merülhetett, hogy elővegyük a fényképezőgépet, akkora volt a zsúfoltság. A második alkalommal azonban szinte üres volt a jármű.


A Zarja sem túl kényes a kikötőkre, egyszerűen felfut a homokpadra, egy pallót eresztenek le a fövenyre, és az utasok máris szaladgálhatnak föl-le.