2010. augusztus 30., hétfő

NRVV 63. Berjozovo

Berjozovo a Berjozovói járás központja, a Hanti-Manysi Autonóm körzet északnyugati részének legjelentősebb települése. A Szoszva alsó folyása mentén terül el: bár elvben kiesne a szárnyashajók útjából, valójában betérnek ide, sőt, ez a végállomás. Reggelente délre, Hanti-Manszijszkba, ill. északra, Szalehardba is indul járat. Történetileg is jelentős, orosz erődítményként 1593-ban alapították (korábban obi-ugor település volt itt) Berjozov néven (a finnugrisztikai szakirodalomban gyakran ma is így emlegetik). A hanti és a manysi terület határán helyezkedik el: a Szoszva mentén feljebb manysik élnek, ám az Ob felé haladva már hanti településeket találunk.


Bár jelentős közlekedési központ, hajóállomásán ez nem tükröződik. A városba érkezve először ezen a rámpán kell felmásznia mindenkinek a kétévesektől a nyolcvanévesekig, természetesen a súlyos és terjedelmes csomagokkal egyensúlyozva.


A rámpa az ellenkező irányból.
A háttérben látható uszály a váróterem, de szállásként is üzemel:
nem ajánlott, de pénzszűke esetén megteszi.
(Már ha sikerül helyet foglalnunk.)


Ezek után egy nem kevésbé meredek,
de annál szűkebb lépcső következik.


A felszínre érve sem szívderítő a látvány.
Nem sikerült kideríteni, hogy a háttérben látható esőbeállót kiknek is szánták...


A kék tető az uszály–váróterem–szálloda teteje. Régebben egy uszályokból álló móló vezetett a hajókig, ezek között a területet feltöltötték.


A háttérben látható kerítés mellett fut a jelenlegi út.




A régi bejáró romjai.


A település egyházi központ,
híres temploma a helyi obi-ugorok szent helyére épült.


Berjozovo az oroszok számára elsősorban azért jelentős, mert több neves személyiséget is száműztek ide. Köztük az egyik legjelentősebb Mensikov herceg, Nagy Péter kegyeltje, halála után az ország tényleges vezetője, illetve Trockij, aki 1907-ben itt szökött meg a száműzetésből. A templomhoz tartozó egykori temetőben ma csak az itt elhunyt jelentős személyiségek emlékművei állnak, egyébként parkként funkcionál.


A templomtól nem messze áll ez a valaha bizonyára autóközlekedésre is alkalmas,
de ma a forgalom elől elzárt híd.


Masszív faszerkezete ma már bizonytalanul áll.


A helytörténeti múzeumot keresve messziről feltűnik ez
az orosz faépítészet elemeit felvonultató épület.


Közelebb érve azonban kiderül, hogy egy étteremről van szó.


A helytörténeti múzeum épülete az átellenben levő sarkon áll, építészetileg igencsak sikerületlennek mondható.
(Bejutni ez alkalommal sajnos nem sikerült.)


A környék nemzetiségi lakosságára egyedül ez a boltnév emlékeztetett.
(Vogulocska: manysi lány.)

2 megjegyzés:

Piroska írta...

Olvastam, hogy Reguly Antal is járt a városban és dolgozott itt

sára írta...

az utolsó képen nem csak a bolt neve emlékeztet az őslakosságra, hanem a bolt mögötti nagy fal mintázata is. nem?
üdv.
sára