A hegyi marikról vagy hegyi cseremiszekről bizonyára sokan hallottak, ha más összefüggésben nem is, de a pentaton mari népdalokkal kapcsolatban könnyen beleütközhetünk ebbe a kifejezésbe. Lelki szemeink előtt megjelenhetnek az öszvéreikkel veszélyes hágókon átkelő marik, ám ha a térképre tekintünk, a Volga középső folyása mentén sehol nem találunk olyan magas hegyeket, amelyek ezen elképzelésünknek megfelelnének. A valóság kiábrándító: a hegyi marik nem hegyekben, hanem síkságon, de legjobb esetben is dombságon élnek. (Angol elnevezésük nem is Mountain Mari, hanem Hill Mari.) A nevüket onnan kapták, hogy a Volga bal partja lapos, míg a jobb partja, ahol ők élnek, meredek. Ám a magassága ott sem vészes, kb. akkora, mint a fenti képen, melyen a hegyi marik fővárosa, Kozmodemjanszk látképét csodálhatjuk meg.
Kozmodemjanszk igazi jelentőségét nem a hegyi marikkal kapcsolatos tényező, hanem az orosz irodalomban elfoglalt helye adja.
Ilf és Petrov regényének, a
Tizenkét széknek az egyik jelentős helyszíne. A regényben ugyan nem saját nevén, hanem Vaszjuki néven szerepel, de
az útvonalból és a város leírásából Kozmodemjanszk azonosítható (habár e k
étes dicsőségre a közeli
Vaszilszurszk is pályázik). A regény egy legendás epizódja, a
„bolygóközi sakk-kongresszus” zajlik itt. 1995 óta a városban a regény főhősének, a szélhámos Osztap Bendernek a tiszteletére Benderiana néven minden évben humorfesztivált tartanak. A helyi múzeum a hegyi mari kulturális hagyományok mellett éppen az Osztap Bender-tematikának szenteli a legnagyobb teret, a mellékelt ábra a
Sört csak szakszervezeti tagok számára csapolunk legendás feliratot mutatja. (Igaz, ez nem
Tizenkét székben, hanem az
Aranyborjúban szerepel.)
A mariknak két irodalmi nyelvük van, a hegyi mari és a mezei mari. Azonban a köztársaság nyugati felén, de a Volga bal partján beszélt nyelvjárások közelebb állnak a hegyi marihoz, mint a mezeihez (az itt élőket egyébként erdei mariknak nevezik, habár erdő más mari területeken is jócskán akad). A két irodalmi nyelv egyébként kölcsönösen érthető, különbségük nem nagyobb, mint például a cseh és a szlovák közötti különbség.
Mariföldön meglehetősen ritka, hogy az ember mari feliratba ütközik, különösen ha nem állami vagy önkormányzati intézmények feliratairól van szó. („Természetesen” ilyen intézményeken sincs mindig mari felirat.) Az azonban kifejezetten ritka, hogy kereskedelmi célű mari szövegekkel találkozzunk, mint ezen a Joskar-Ola-i reklámtáblán (közel szó szerinti fordításban):
étes dicsőségre a közeli Vaszilszurszk is pályázik). A regény egy legendás epizódja, a „bolygóközi sakk-kongresszus” zajlik itt. 1995 óta a városban a regény főhősének, a szélhámos Osztap Bendernek a tiszteletére Benderiana néven minden évben humorfesztivált tartanak. A helyi múzeum a hegyi mari kulturális hagyományok mellett éppen az Osztap Bender-tematikának szenteli a legnagyobb teret, a mellékelt ábra a Sört csak szakszervezeti tagok számára csapolunk legendás feliratot mutatja. (Igaz, ez nem Tizenkét székben, hanem az Aranyborjúban szerepel.)
A mellékelt fénykép 2004-ben készült Izsevszkben, az Udmurt Köztársaság fővárosában, és veltehetően a világ legkisebb Ikea „áruház”-át ábrázolja. A bolt egy aprócska földszinti lakásból lett kialakítva. (Csak a jobb oldali boltról van szó, a bal ajtó már egy másik boltba vezet!)
A modernitás és a hagyomány találkozása néha nem várt eredménnyel jár. Az itt látható fénykép Észak-Udmurtiában, a Balezinói járásban készült. A néni a kezében egy fonott kosarat tart, melynek alapanyaga pillepalack. A néni a kiürült pillepalackot csíkokra vágja, és a hagyományos (eredetileg hánccsal, nyírkéreggel alkalmazott) technológiával kosarakat fon belőle, eladásukból egészíti ki nyugdíját. Az eljárás kétségtelenül praktikus és környezetvédelmi szempontból sem haszontalan, de a termék a hagyományos anyagokból készült társaihoz képest esztétikailag kevéssé értékelhető.
Bejegyzések
