Harry Potter az űrben

És vannak azok a csodálatos pillanatok, amikor az emberiség különböző helyről származó kultúrjavai összeforrnak, és valami új minőségként törnek elő. Maguk a Harry Potter-regények is ilyenek: a különböző mitológiák, mesék motívumanyaga egyesül a modern világ jelenségeivel. Mindez azonban tovább fokozható, tágítható, mint ezt a 2007 tavaszán Udmurtia fővárosában, Izsevszkben megjelent plakát is mutatja:

Nagy kozmikus SHOW
felnőtteknek és gyerekeknek

HARRY POTTER
új kalandjai a világűrben

• a medvék bolygója
• a teletubbyk bolygója
• a szörnyek bolygója
• a robotok bolygója

A sokszínűség kedvéért a plakáton még Yoda mester is megvív egy felismerhetetlen fekete ruhás alakkal (sajnos a plakátot rögzítő madzag éppen a rejtélyes lovag fején halad keresztül). Ezek után nem mondhatja senki, hogy a modern kultúrjavak nem jutnak el Udmurtiába...

Hanti rénlakoma

A képeken látható véres lakoma a rénszarvas elfogyasztásának ha nem is mindennapi, de teljesen természetes módja a hantiknál. A fotók néhány hanti rénpásztor család szállásán készültek egy észak-uráli néprajzi expedíció során. A 2000–2500-as példányszámú réncsordából a hanti rénpásztorok kiszemelték a leendő áldozatot, lasszóval befogták, leütötték, kissé elvéreztették, az asszonyok pedig megnyúzták, belsőségeitől, végtagjaitól, fejétől megszabadították, feldarabolták a szegény párát, majd azon nyomban, nyersen, véresen egy kiterített ponyván feltálalták. Az egyéves kisgyermektől az idősebb férfiakig a család összes tagja, illetve az expedíció minden résztvevője egykettőre odasereglett és hozzálátott a rénlakomához, amihez köretként csak kenyeret és sót ettünk, evőeszközként pedig egy-egy késen kívül csupán saját kezünket használtuk. Inni víz és langyos, friss rénvér járt, a helyi férfiak bátran kortyolták is. A vérből tunkolni is bőven lehetett a kenyérdarabkákkal, mivel a szarvast a férfiak befelé véreztették el, s így a vér összegyűlt a bordák között. (A nyers vér fogyasztása azért is fontos a hantik számára, hogy C-vitaminszükségletüket fedezzék, ami nem könnyű a kopár északi vidéken.) De a legfinomabb csemegének mégis a szarvas mája számított, amiből az expedíciósoknak is bőkezűen vágtak a vendéglátók.

A nyers hús fogyasztása főleg ott gyakori, ahol kevés a fa, amiből tüzet lehetne rakni (így van ez az Észak-Urálban is). A hantik és gyomruk számára tehát nincs abban semmi furcsa, hogy nyersen fogyasztják a húst: csupán az eltérő szokások következménye az, hogy az európai gusztus esetleg ránézésre elutasítaná a nyers hús fogyasztását.

A nyersen, véresen való fogyasztás egyébként nem kizárólagos: sütve és főzve is fogyasztják a húst, illetve sózva, szárítva tartósítják. Az elpusztított rénszarvas emberi fogyasztásra alkalmatlan részeit pedig a legkülönfélébb célokra használják fel: belsőségeit a kutyáknak adják, inaiból cérnát sodornak, bőréből sátorponyvát, prémjéből bundát, csizmát, takarót varrnak.

(A felvételeket Sipos Mária készítette)

Mari nyelvű reklámtábla

Mariföldön meglehetősen ritka, hogy az ember mari feliratba ütközik, különösen ha nem állami vagy önkormányzati intézmények feliratairól van szó. („Természetesen” ilyen intézményeken sincs mindig mari felirat.) Az azonban kifejezetten ritka, hogy kereskedelmi célű mari szövegekkel találkozzunk, mint ezen a Joskar-Ola-i reklámtáblán (közel szó szerinti fordításban):

Dallam, kép mobiltelefonra
játékok telepítése
kisebb javítás

Udmurt népművészet a hagyományokat követve

Ezt a képet Izsevszkben (Udmurtia, Oroszország) fotóztam, egy kiállítóteremben, ahol mai udmurt népművészeti tárgyakat lehet vásárolni, illetve egyszerűen jót nézelődni. Az üzlet mellett műhelyek is vannak, ahol népi iparművészek készítik a különféle használati- és dísztárgyakat, fából, agyagból, nyírkéregből. A leglátványosabb és a legudmurtabb talán a babakollekció. Van közöttük fából, kéregből, rongyból készült baba, többé vagy kevésbé stilizált ünnepi ruhában. Azért talán a babák a legudmurtabbak, mert nyírkéregből font vagy hajtogatott, fából faragott tárgyakat, nemezcsizmákat nem csak az udmurtok és nem csak Udmurtiában, hanem Oroszország-szerte készítik és készítették hagyományosan. Igaz, a motívumok lehetnek jellegzetesen udmurtok, oroszok vagy egyebek. Néhány további fotó ide kattintva tekinthető meg.

Milyen magasan élnek a hegyi marik?

A hegyi marikról vagy hegyi cseremiszekről bizonyára sokan hallottak, ha más összefüggésben nem is, de a pentaton mari népdalokkal kapcsolatban könnyen beleütközhetünk ebbe a kifejezésbe. Lelki szemeink előtt megjelenhetnek az öszvéreikkel veszélyes hágókon átkelő marik, ám ha a térképre tekintünk, a Volga középső folyása mentén sehol nem találunk olyan magas hegyeket, amelyek ezen elképzelésünknek megfelelnének. A valóság kiábrándító: a hegyi marik nem hegyekben, hanem síkságon, de legjobb esetben is dombságon élnek. (Angol elnevezésük nem is Mountain Mari, hanem Hill Mari.) A nevüket onnan kapták, hogy a Volga bal partja lapos, míg a jobb partja, ahol ők élnek, meredek. Ám a magassága ott sem vészes, kb. akkora, mint a fenti képen, melyen a hegyi marik fővárosa, Kozmodemjanszk látképét csodálhatjuk meg.

Kozmodemjanszk igazi jelentőségét nem a hegyi marikkal kapcsolatos tényező, hanem az orosz irodalomban elfoglalt helye adja. Ilf és Petrov regényének, a Tizenkét széknek az egyik jelentős helyszíne. A regényben ugyan nem saját nevén, hanem Vaszjuki néven szerepel, de az útvonalból és a város leírásából Kozmodemjanszk azonosítható (habár e kétes dicsőségre a közeli Vaszilszurszk is pályázik). A regény egy legendás epizódja, a „bolygóközi sakk-kongresszus” zajlik itt. 1995 óta a városban a regény főhősének, a szélhámos Osztap Bendernek a tiszteletére Benderiana néven minden évben humorfesztivált tartanak. A helyi múzeum a hegyi mari kulturális hagyományok mellett éppen az Osztap Bender-tematikának szenteli a legnagyobb teret, a mellékelt ábra a Sört csak szakszervezeti tagok számára csapolunk legendás feliratot mutatja. (Igaz, ez nem Tizenkét székben, hanem az Aranyborjúban szerepel.)

A mariknak két irodalmi nyelvük van, a hegyi mari és a mezei mari. Azonban a köztársaság nyugati felén, de a Volga bal partján beszélt nyelvjárások közelebb állnak a hegyi marihoz, mint a mezeihez (az itt élőket egyébként erdei mariknak nevezik, habár erdő más mari területeken is jócskán akad). A két irodalmi nyelv egyébként kölcsönösen érthető, különbségük nem nagyobb, mint például a cseh és a szlovák közötti különbség.