A magánhangzó-harmónia 1. Bevezetés

Amikor laikusokat az uráli nyelvek jellemzőiről kérdezünk, akkor iskolai tanulmányaikból elsősorban olyan jelenségeket tudnak felidézni, melyek inkább a magyart különböztetik meg a környező, ill. a jobban ismert európai nyelvektől. Ezek a sajátosnak tűnő (a világ nyelveiben azonban gyakran előforduló) vonások azonban nem jellemzik általánosan a finnugor nyelveket. A későbbiekben több ilyen jelenséggel szeretnénk foglalkozni, ezek közül a magánhangzó-harmónia az első.

A magánhangzó-harmóniáról elvben mindenki hallott, aki magyar iskolában végezte tanulmányait (bár ott inkább hangrendi illeszkedés néven emlegetik). Ha példát kérnénk a magánhangzó-harmónia jelenségére, feltehetően olyan válaszokat kapnánk, mint kecskéről, de macskáról, házban, de kertben stb. Több finnugor nyelvben vannak hasonló jelenségek, de sokban nincsenek. Az érdekesség az, hogy bár a magyart és más ismertebb nyelveket szembeállítva nagyon élesnek tűnik a különbség, hogy van-e egy nyelvben magánhangzó-harmónia vagy nincs, az igazság az, hogy a magánhangzó-harmónia eltűnhet, de újból ki is alakulhat. Ezt bizonyítja, hogy egymáshoz nagyon közel álló nyelvek, nyelvváltozatok is különbözhetnek a magánhangzó-harmónia meglétének vagy hiányának szempontjából.

A magánhangzó-harmónia a magyarban sem volt mindig olyan erős, mint ma. Az ómagyar korban bizonyos névutókból (azaz önálló szavakból) ragok (azaz toldalékok) fejlődtek. A Tihanyi Apátság alapítólevelében még ezt olvashatjuk: Feheruaru rea meneh hodu utu rea, azaz '(a) Fehérvárra menő hadi útra'. A rea névutóból lett a -ra rag, aminek ma már van -re alakváltozata is. A 12. századi Halotti beszédben az újonnan keletkezett toldalékok még nem illeszkednek: halalnec 'halálnak', vilagbele 'világba'. Ezeknek csak a 16. századra alakult ki a maihoz hasonló változatuk. Természetesen a régebbi ragok ebben az időben is részt vettek a magánhangzó-harmóniában.

A finnségi nyelvek közül például a finnben vagy a karjalaiban van magánhangzó-harmónia, az irodalmi észtben, mely az északi nyelvjárásokon alapul, nincs. A dél-észtben viszont, melyet az utóbbi időben önálló nyelvnek tekintenek, szintén van. A vepsze különböző nyelvjárásaiban is vannak eltérések, van olyan változat, ahol a magánhangzó-harmónia csak a szó első két szótagjában érvényesül.

A mordvinban a magánhangzó-harmónia igen szűk területre terjed ki, az erzában valamivel szélesebb körű, mint a moksában. Mindkét mari irodalmi nyelvben van magánhangzó-harmónia, de szabályaik különböznek. Vannak viszont olyan nyelvjárások, ahol teljesen hiányzik, akárcsak a permi nyelvekből (az udmurtból és a komiból) – kivéve néhány udmurt nyelvjárást, ahol (feltehetően tatár hatásra) kialakulóban van. Az obi-ugor nyelvek körében mind a hanti, mind a manysi nyelvjárások között van olyan, amelyik ismeri a magánhangzó-harmóniát, és van olyan, amelyik nem. A szamojéd nyelvek közül csak a nganaszanban fordul elő.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen lehet a magánhangzó-harmónia a különböző uráli nyelvekben, holnap azt idézzük fel, hogy miként működik a magyarban.

Mari felirat Joskar-Olában

A bemutatott felvétel 2005 augusztusában, a 10. Nemzetközi Finnugor Kongresszus idején készült Joskar-Olában. A képen a Kis Kogsagán átívelő egyik híd látható (a térképen a legdélebbi). Számunkra azonban nem is a híd érdekes, hanem előtte a tábla, mely két nyelven is jelzi: Park-híd. Az igazi különlegesség nem az, hogy a felirat mariul is szerepel, hanem hogy mariul szerepel először, és alatta van az orosz felirat. Gyanakodhatnánk, hogy a tábla csak a kongresszus látogatói kedvéért került ki, de egyrészt a tábla állapota sem erre utal, másrészt a helyszín a kongresszus fő rendezvényeitől viszonylag távol esett, és propagandacélból aligha éppen itt helyeztek volna el egy ilyen táblát.

Joskar-Oláról szólva meg kell említenünk, hogy a neve mari, és 'vörös város'-t jelent. Nevét csak 1927 után kapta, előtte (oroszul) Krasznokoksajszknak hívták (a kraszno- jelentése szintén 'vörös', a -koksajszk oroszul a Koksaga folyó nevéből képzett elem: magyarra kissé erőltetve Vöröskoksagavárosnak fordíthatnánk), 1919-ig pedig Carjovokoksajszk (carjovo-: cári, cáré). Ebből világos, hogy a város nevében a 'vörös' nem talajára vagy hasonló természeti jelenségre utal. A város elnevezésének különlegessége, hogy azon kevés orosz szavak közé tartozik, melyekben a jo hangkapcsolatot az orosz helyesírás nem a ё betűvel, hanem a йо betűkapcsolattal jelöli. Mi több, azon igen-igen ritka orosz szavak közé tartozik, melyek й betűvel kezdődnek.

Harry Potter az űrben

És vannak azok a csodálatos pillanatok, amikor az emberiség különböző helyről származó kultúrjavai összeforrnak, és valami új minőségként törnek elő. Maguk a Harry Potter-regények is ilyenek: a különböző mitológiák, mesék motívumanyaga egyesül a modern világ jelenségeivel. Mindez azonban tovább fokozható, tágítható, mint ezt a 2007 tavaszán Udmurtia fővárosában, Izsevszkben megjelent plakát is mutatja:

Nagy kozmikus SHOW
felnőtteknek és gyerekeknek

HARRY POTTER
új kalandjai a világűrben

• a medvék bolygója
• a teletubbyk bolygója
• a szörnyek bolygója
• a robotok bolygója

A sokszínűség kedvéért a plakáton még Yoda mester is megvív egy felismerhetetlen fekete ruhás alakkal (sajnos a plakátot rögzítő madzag éppen a rejtélyes lovag fején halad keresztül). Ezek után nem mondhatja senki, hogy a modern kultúrjavak nem jutnak el Udmurtiába...

Hanti rénlakoma

A képeken látható véres lakoma a rénszarvas elfogyasztásának ha nem is mindennapi, de teljesen természetes módja a hantiknál. A fotók néhány hanti rénpásztor család szállásán készültek egy észak-uráli néprajzi expedíció során. A 2000–2500-as példányszámú réncsordából a hanti rénpásztorok kiszemelték a leendő áldozatot, lasszóval befogták, leütötték, kissé elvéreztették, az asszonyok pedig megnyúzták, belsőségeitől, végtagjaitól, fejétől megszabadították, feldarabolták a szegény párát, majd azon nyomban, nyersen, véresen egy kiterített ponyván feltálalták. Az egyéves kisgyermektől az idősebb férfiakig a család összes tagja, illetve az expedíció minden résztvevője egykettőre odasereglett és hozzálátott a rénlakomához, amihez köretként csak kenyeret és sót ettünk, evőeszközként pedig egy-egy késen kívül csupán saját kezünket használtuk. Inni víz és langyos, friss rénvér járt, a helyi férfiak bátran kortyolták is. A vérből tunkolni is bőven lehetett a kenyérdarabkákkal, mivel a szarvast a férfiak befelé véreztették el, s így a vér összegyűlt a bordák között. (A nyers vér fogyasztása azért is fontos a hantik számára, hogy C-vitaminszükségletüket fedezzék, ami nem könnyű a kopár északi vidéken.) De a legfinomabb csemegének mégis a szarvas mája számított, amiből az expedíciósoknak is bőkezűen vágtak a vendéglátók.

A nyers hús fogyasztása főleg ott gyakori, ahol kevés a fa, amiből tüzet lehetne rakni (így van ez az Észak-Urálban is). A hantik és gyomruk számára tehát nincs abban semmi furcsa, hogy nyersen fogyasztják a húst: csupán az eltérő szokások következménye az, hogy az európai gusztus esetleg ránézésre elutasítaná a nyers hús fogyasztását.

A nyersen, véresen való fogyasztás egyébként nem kizárólagos: sütve és főzve is fogyasztják a húst, illetve sózva, szárítva tartósítják. Az elpusztított rénszarvas emberi fogyasztásra alkalmatlan részeit pedig a legkülönfélébb célokra használják fel: belsőségeit a kutyáknak adják, inaiból cérnát sodornak, bőréből sátorponyvát, prémjéből bundát, csizmát, takarót varrnak.

(A felvételeket Sipos Mária készítette)

Mari nyelvű reklámtábla

Mariföldön meglehetősen ritka, hogy az ember mari feliratba ütközik, különösen ha nem állami vagy önkormányzati intézmények feliratairól van szó. („Természetesen” ilyen intézményeken sincs mindig mari felirat.) Az azonban kifejezetten ritka, hogy kereskedelmi célű mari szövegekkel találkozzunk, mint ezen a Joskar-Ola-i reklámtáblán (közel szó szerinti fordításban):

Dallam, kép mobiltelefonra
játékok telepítése
kisebb javítás