Peter Simon Pallas a mordvinokról

Többször írtam már e helyen a finnugoroknál járt utazókról, felfedezőkről. Most is e téma körül forgolódunk, de ezúttal Sánta Péter szemináriumi beszámolóját bocsátom közre P. S. Pallasról és mordvin tárgyú megfigyeléseiről:

Peter Simon Pallas 1741. szeptember 22-én született Berlinben Simon Pallas orvosprofesszor fiaként. Tanulmányait kezdetben magántanároknál, később Halléban és Göttingenben folytatta. 1760-ban a leideni egyetemen szerezte meg a doktori fokozatát, 19 éves korában. Pallas zoológusként kezdte tudományos pályafutását, de 1766-ban II. Katalin cárnő Oroszországba invitálta, hogy a Szentpétervári Tudományos Akadémián professzorként dolgozzon. A meghívás és a kapott feladatok kitágították érdeklődési körét. 1768–1774 között különféle expedíciókban vett részt Oroszország középső tartományaiban, az Urál- és az Altaj-hegységben, Nyugat-Szibériában és a Bajkálontúl. Természettudományos megfigyelései mellett tanulmányozta a meglátogatott népek kultúráját és kutatta eredetüket is. Gyűjtését Szentpétervárott adta ki Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs címmel. Művében átfogott több tudományterületet is, például a geológiát, ásványtant, zoológiát és botanikát. 1784–1815 között Pallas megírta a Flora Rossica-t, majd elkezdett dolgozni a Zoographica Rosso-Asiatica-n (1811–1831).

1793–1794 között újabb expedícióban vett részt. 1793 februárjában Szaratovig utazott, és a Volgán egészen Volgográdig hajózott le. A tavaszt ezen a területen töltötte, illetve ettől keletre. Augusztusban a Kaszpi-tengerig utazott, utána keresztülvágott a Kaukázus hegyein. Szeptemberben eljutott a Krím-félszigetig, majd a telet Szimferopolban töltötte. 1794 tavaszán a Krím-félszigetet tanulmányozta, júliusban pedig már a Dnyeper folyó mellékén járt. Szeptemberben tért vissza Szentpétervárra. Utazásait Bemerkungen auf einer Reise in die südlichen Statthaltenschaften in der Jahren 1793-1794 című művében adta közre. II. Katalin cárnő tudományos munkáját elismerve birtokot adományozott Szimferopolban a tudósnak, ahol Pallas 1810-ig élt. Ezt követően Sándor cár engedélyével elhagyta Oroszországot és visszatért Berlinbe. 1811. szeptember 8-án hunyt el.

Pallas e művében naplószerűen, napi pontossággal írja le útját Dél-Oroszországon keresztül. Könyve gazdagon illusztrált képekkel.

A Bemerkungen auf einer Reise in die südlichen Statthaltenschaften in der Jahren 1793–1794 felépítése:

I. kötet
Utazás Pétervártól Rjazanyig
Észrevételek és utazás a déli Volga mentén
Utazás Asztrahanytól a Kaukázus vonaláig
Észrevételek a Kaukázus hegyeiről

II. kötet
Utazás a Krímbe
Utazás a Don déli folyása mentén a Krím-félszigetig
Utazás az Ufától délre eső területekre
Utazás a Krím hegyeinek délkeleti tájain
Általános megfigyelések a Krím-félsziget lakóiról, életükről, és kultúrájukról

A mű finnugor vonatkozásai az I. kötetben találhatók.

P. S. Pallas 1793. április 4-én kísérőivel átkelt a Volgán. Ez alkalommal írt a mordvinokról: Megjegyzi, hogy most a Volga-folyón nincs jég, ami meglepő számára, mert a tél egészen a tavaszi hónapokig kitart Belső-Oroszországban. A folyón így csónakkal kel át. Zoológiai ismeretei alapján pontosan leírja az itt élő madárfajokat. Megfigyeléseket tesz a mordvin népviselettel és öltözködési kultúrával kapcsolatban, ami tájegységenként eltér egymástól. A nők és férfiak fehér vászoninget hordanak, amely gazdagon hímzett. Ruháik általában vörös, kék, sárga és fekete színekben készülnek. A nők fejviselete rendszerint lenből készült hosszú kendő, amit turbánszerűen megkötnek, míg más csoportoknál vászonsapkát hordanak. A fejdíszek díszítésére gyakran használnak ezüst pénzérméket, gyöngyöket, kagylókat. A nők nadrágot is viselnek, egyesek ingüket deréknál megkötik, míg mások nem, így az övék bokáig ér. A mordvin nők egyik sajátos viseletéről is említést tesz, a pulagaj nevű farkötényről. Ezt is gyöngyökkel és érmékkel díszítik.

Étkezési szokásaik: a kenyér kelt tésztából készül, amit otthon sütnek. Ismertek a különböző pirogok is, ezeket hússal töltik. A ló húsát is szívesen fogyasztják, amit szárítással és sózással tartósítanak. A halat úgyszintén szárítással, sózással és füstöléssel tartósítják. A tejből vajat, túrót és sajtot készítenek. A hitvilágukkal kapcsolatban Pallas szűkszavú, csupán azt említi meg, hogy a mordvinok pravoszlávok. Nem tesz megjegyzést a pogánykori istenségekkel kapcsolatban.

A mordvinok házasságkötéséről megemlíti, hogy közeli vérrokont nem szabad elvenniük, és a lányok férjhez adásánál szigorúan ragaszkodnak a születési rendhez, ami azt jelenti, hogy a nagyobbik leány férjhez adásáig a kisebbek házasságáról szó sem lehet. Gyakori volt a leányszöktetés. A fiúk csak akkor raboltak leányokat, ha barátaik is részt vettek az akcióban.

Eddig a dolgozat. Kiegészítésként érdemes megjegyezni, hogy a Pallas által közölt rajzok nagy segítséget jelentettek a néprajzosoknak és a régészeknek is. Ugyanis a kapcsolatot jelzik a 19–20. századi néprajzi gyűjtések és a régészeti leletek között. Általuk folyamatában lehet látni a mordvin viselet fejlődését az elmúlt ezer évben.

Magyar kultúra Komiföldön

Január 26. és 30. között Magyar Kultúra Napok lesznek a Komi Köztársaságban, egészen pontosan Sziktivkárban. Az esemény kapcsán 27-én nyitják meg Tóth Szvetlána zománcműves kiállítását a Komi Nemzeti Galériában. (A művésznő honlapjáról megtudhatjuk, hogy orosz származású, 1991 óta él Magyarországon, és 1988-tól 1991-ig a Komi Szépművészeti Múzeum igazgatója volt.) Másnap a Finnugor Kultúrközpontban magyar zenés estet tartanak, valamint egy Bartók Béla-fotókiállítás is nyílik ugyanott. A többi napon, tehát 26-án, 29-én és 30-án pedig magyar játékfilmeket vetítenek.

A hír forrása: http://www.komipress.ru/smi/issue.php?id=281387

Budinosz, a finnugor eszperantó?

Nyelvtervezeteket csináni kellemes játék, miért ne próbálkoznánk meg vele finnugor alapon? Van is rá példa, a budinosz. A nyelv nevének külön története van, egyszer majd bizonyára erre is kitérünk. Egyelőre azonban maradjunk a letölthető pdf-ben leírtaknál.

A lelkes, de annál zavarosabb bevezető összekeveri a finnugor alapú tervezett nyelv fogalmát az alapnyelv fogalmával, de sebaj. Lássuk, milyen maga a tervezet!

A nyelv hangrendszere sajnos nem rajzolódik ki, mivel egyedül abc van, és ez nem egyértelműen határozza meg, milyen hangok/fonémák vannak a nyelvben. A j betű ugyanis jelölheti az előtte álló mássalhangzó lágyságát is, az azonban nem világos, hogy mely mássalhangzók után állhat. A példákban azonban előfordul k, p, sh után is! A bemutatott hangrendszer így is inkább emlékeztet az oroszra, mint a finnugor nyelvekre: csak olyan hangokat tartalmaz, amelyek az oroszban is megvannak, viszont egy halom olyat, amelyek a finnugor nyelvek többségében nincsenek. Magánhangzó-harmónia nincs.

Az eszperantóhoz hasonlóan a tő végződése jelöli a szófajt. A budinosban a főnév -a-ra, a melléknév -o-ra végződik (éppen fordítva, mint az eszperantóban), az ige -i-re (az eszperantóban ez a főnévi igenév végződése, a határozószó -e-re (mint az eszperantóban), a számnév u-ra (az eszperantóban nincs szabályos végződés). A végződések a természetes nyelvekben sosem jelölnek szófajt.

A többes szám jele a -da, ilyen egyetlen finnugor nyelvben sincs, bár a finnségi nyelvekben bizonyos pozíciókban előfordul hasonló többesjel (-de). A birtokos személyragok: első személy: -m, második személy: -d, harmadik személy: -s. Ez közel áll az alapnyelvi alakokhoz, és több mai nyelvi alakhoz is. A birtokos többességét az -nXi- jelöli, ahol az X az egyes számú alakkal azonos. Az egyes száméhoz hasonló szegmentum előtt a komi-zürjénben van -n-, az udmurtban utána -y (veláris i). Ilyen cirkumflexum, mint az -n- -i azonban egy uráli nyelvre sem jellemző. (Ráadásul az -i az igei tő végződése, tehát elvész a szóvég szófajjelölő szerepe.)

A budinoszban 15 eset van, ezek leginkább a finnségi esetekre emlékeztetnek, de van olyan eset is, amely egyébként kizárólag az udmurtban van meg. (A tárgyeset -t ragja magyar hatásnak is betudható, de magyarázható a finnségi partitivusból is, mely az esetek jelentős részében a tárgyon jelenik meg.) Két eset is van, amely a 'kitől? honnan? miből?' jelentést hordozza, a -les és a -ste végződésű. Az előbbi a permi, az utóbbi a finnségi nyelvekkel mutat párhuzamot. Az előbbi azt fejezi ki, hogy valami honnan van, miből készült, vagy egy eseménynek mi az oka, az utóbbi azt, hogy egy mozgás honnan indult. Nem világos, ehhez miért van szükség feltétlenül két külön esetre.

A melléknév középfokát a -mpo elem jelöli, ez megfelel a mai finnségi nyelvek jelölőjének, a felsőfok azonban oroszos szerkezet (bár előfordul orosz hatásra finnugor nyelvekben is).

Az igék személyjelölői eltérnek a birtokos személyjelölőktől: egyes szám: -n, -d, -b, többes szám: -me, -te, -o. Mindezek leginkább a balti-finn végződésekre emlékeztetnek, kivéve az utolsót. A többes számú elemek a permi nyelvek megfelelő végződéseire emlékeztetnek (különösen az udmurtra).

A szemtanúsági múlt időt a -ksi- jelöli, hasonló csak az észtben van, de ott sem a múlt idő, hanem a feltételes mód jele. A nem szemtanúsági múlt időt a -j- jelöli, hasonló múltidőjel (-i-) van több finnugor nyelvben is (a magyarban az elbeszélő múlt őrizte a nyomát). A szemtanúsági és nem szemtanúsági múlt időt azonban csak a permi nyelvek különböztetik meg. Ezeknek van a voliks szóval alkotott összetett formájuk is, de használatukról nem esik szó. A jövő időt a muli segédige (a szószedet szerint 'eltel' jelentésű – ???) és az infinitivus kapcsolata fejezi ki.

A felszólító mód végződése egyes szám mások személyben az -e, harmadikban a -s, a többes szám második személyben a -de, harmadikban a -nsi. Mint a példák mutatják, ebben nincs sok rendszerszerűség.

A jelen idejű melléknévi igenév végződése -jo, a múlt idejűé -mo, a jövő idejűé -no. Utóbbi kettő egyértelműen udmurt ihletésű, akárcsak két határozói igenévé: -sa '-vA', -ku 'amikor ...'. Van egy harmadik, -v-re végződő is (kb. 'miután ...'), mely alakilag is, jelentésében is egy orosz formának felel meg.

A többszöri cselekvést a -l-, a visszahatósságot a -z- képző fejezi ki. Ezek egyértelműen permi ihletésű elemek. A műveltetést a -t-, a feltételes módot a -n- jelöli. Az előbbi több finnugor nyelvben is előfordul, az utóbbi ebben a funkciójában egyedül a magyarban és a manysiban.

A személyes névmások: mina, tina, so, mi, ti, soda – az egyes szám ismét finnségi, a többes udmurt ihletésű.

A nyelvtan ezzel lezárul, következik a szókincs (a testrészek közt a pina azonban fogat jelent, a magyar tanulók nagy örömére). Nem esik szó pl. a mutató névmásokról, pedig példamondatban előfordul a tad 'ez', sad 'az' névmás (11. o.). Kérdő névmások egyáltalán nincsenek, a tagadás kifejezéséről nem esik szó. A számneveket megtalálhatjuk a 47. oldalon, ezek lényegében a finn számnevek oroszos átírására emlékeztetnek, u-ra változtatott tővéggel. Kivétel a '100' (udmurt), ill. az '1000' (magyar). A tizesek képzésének eredete nem világos.

A szókincsről elmondhatjuk, hogy eléggé vegyes eredetű. Feltűnő, hogy ismétlődnek a szinonimák: ada, vecha 'ész', jogo, jomo, paro 'jó', riso, libo 'gyenge'. A szókincsről bárki kialakíthatja saját véleményét a budinosz–magyar szójegyzék alapján (132–163). (Örülnék, ha valaki elmagyarázná, hogyan lesz a virimo 'foglalt' és az usa 'újság, hír' összetételéből virimusa 'óra'.)

Összességében elmondhatjuk, hogy a budinosz egy meglehetősen átgondolatlan, koncepciótlan nyelvtervezet, mely nem veszi figyelembe sem a finnugor nyelvek, sem az emberi nyelvek általános vonásait, morfológiai elemeit szinte kizárólag a permi (főként udmurt) és a finnségi nyelvekből veszi. Mindehhez következetlenül rendeli hozzá az eszperantó néhány elemét. A fonológiára és a szintaxisra semmilyen figyelmet nem fordít. Szókincse annyira diffúz, hogy még a több finnugor nyelven beszélőt sem segíti a tanulásban.

Ha a finnugorok közötti érintkezésre egy tervezett nyelvet kellene használni, még mindig sokkal inkább ajánlhatnánk a finnugoros vonásokkal is rendelkező eszperantót vagy a szintén
finnugor alapú quenyát.

A Kreml álma

Sorozatunkban világháborús finn propagandadalokat mutatunk be. Mai dalunk a korábban bemutatotthoz hasonlóan az oroszokkal kapcsolatos sztereotípiákból építkezik: balalajka, a sarló, a kalapács, ill. egy táncnév – (t)ripaskoa?: ezt nem sikerült megfejtenem, a Nykysuomen sanakirja (A mai finn nyelv szótára) csak riposka főnevet ismer 'orosz eredetű tánc' jelentésben. Különösen nagy hangsújt kap a szovjet rendszer elnyomó, diktatórikus jellege és kegyetlensége, ill. hazug idealizmusa. Szövege a korábban bemutatottnál nyersebb, de verselése kifinomultabb, külön figyelmet érdemelnek az enjambementek.

Kremlissänsä unta näki Isä-Stalini
Et' joka suomalaisen nimi oli Vassili,
Kaalimaata hoitelivat, balalaikkaa soittelivat,
Lauloivat, "A vot, kaikki on harašoo".
Molotoffkin sanoi, kyllä tappelu nyt tyssää
Kaikki tanssii, tripaskoо ja puhuu että ryssä
Paratiisi onpi tää, ken ei usko, poikki pää,
Järjestys se olla pitää, vot harašoo.

Stalinilla lipussaan on sirppi vasara,
Ja molemmilla niillä onkin oma tietonsa
Sirppi katkoo kauloja, vasaralla nauloja
Lyödään musikoitten arkkuun, vot harašoo.
Kukoistaapi rauha sekä hyvinvointi
Kun ei muuta työtä on kuin likvidointi
Paratiisi onpi tää, ken ei usko, poikki pää,
Järjestys se olla pitää, vot harašoo.

Mutta Kremlin unet kaikki sauhuun katoaa,
Ja herätessäään Isä-Josef saikin huomata:
Suomen poika niin kuin hullu rajan yli on nyt tullut,
Uhkaa viedä Karjalan, vot, ei [???]
Minne tässä hädissä nyt päänsä pistää?
On kuin rotta loukussa, ei apua näy mistään
Paras ehkä olla vois itsensä nyt likvidois:
Järjestys se olla pitää, vot harašoo.

A Kremlben Sztálin apánk azt álmodta,
Hogy minden finnt Vaszilijnek hívnak,
Káposztaföldet művelnek, balalajkát pengetnek,
Énekelnek: „Vot, minden harasó”.
Molotov is mondta, most bizony kitör a harc,
Mindenki tripaszkojt táncol és mondja, hogy az orosz
Paradicsom eljött, ki nem hiszi, feje bánja,
Rendnek kell lennie, vot, harasó.

Sztálinnak a zászlóján van sarló s kalapács,
Mindkettőnek megvan a maga képessége,
A sarló nyakat vág, a kalapáccsal szöget
vernek a zenészek koporsójába, vot, harasó.
Virágzik a béke és a jóakarat,
Amikor nincs más munka, csak a likvidálás,
Paradicsom eljött, ki nem hiszi, feje bánja,
Rendnek kell lennie, vot, harasó.

De a Kreml minden álma füstbe megy,
és felébredvén Józsi papa is észreveheti:
A finn fiú, milyen bolond, átkelt a határon,
Fenyeget, hogy elveszi Karjalát, vot, nem [???],
Hova dugja ebben a veszélyben a fejét?
Olyan, mint patkány a csapdában, sehol nem lel segítséget,
Talán az lenne a legjobb,ha most magát likvidálná,
Rendnek kell lennie, vot, harasó.

Az utolsó bekezdés negyedik sorának vége sajnos nem világos, feltehetően itt is valamilyen orosz szó eltorzított alakját találjuk.

Szűzanya a véres vásznon

Mint arról korábban a finnugor.blog.hu is beszámolt, filmet forgattak Jeremej Ajpin Szűzanya a véres havon című regényéből (erről sajnos nem találtam megfelelő anyagot az interneten, de Ajpin A hantik, avagy a Hajnalcsillag című művét Bárány Borbála már ismertette a Rénhíreken). A Szűzanya a véres havon a kazimi felkelés idején játszódik, ennek történetét dolgozza fel.

A film további finnugor vonatkozása, hogy a főszerepet egy észtországi orosz (habár egy évtizede Moszkvában élő) színész játssza.

A film címe Сага о хантах, azaz Saga a hantikról, ami meglepő, hiszen a hantik nem skandinávok. Sajnos a film előzetese sem tűnik igazán ígéretesnek, félő, hogy a szüzsé csak az akciójelenetek keretéül szolgál. A végső véleménynyilvánítással persze inkább megvárjuk a teljes filmet.