Több mint két évtizede szokás, hogy egy január eleji hétvégén az uráli népekkel és nyelvekkel foglalkozó szakemberek ill. a kapcsolódó szakokon tanuló diákok találkoznak. A program hol szakmaibb, hol kötetlenebb. Idén, a 21. alkalommal, az ELTE BTK, pontosabban annak Finnugor Tanszéke a házigazda. A hivatalos program
itt olvasható.
Az alábbi feljegyzések az előadásokkal párhuzamosan készültek, ezért a megszokottnál is több lehet a gépelési hiba. Az adatok esetében is lehetnek apróbb pontatlanságok, az ilyeneket felfedezők kommentjeikben természetesen helyesbíthetnek, előre is köszönjük.
11:20 Havas Ferenc köszönti a megjelenteket. Elmondja: az első napon a téma a finnugor nyelvrokonság eszméjének státusza Magyarországon. (A tudóstó kételkedik, hogy az „eszme” terminus bármilyen értelemen helytálló-e.)
11:30 Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. Ők kulturális antropológiával és szociológiával foglalkoznak. KG a rokonságkeresést szövetségkeresésnek tartja. Ezért a legvonzóbb rokonoknak a nagy birodalmak bizonyulnak, mindenhol ilyen irányba folyik a keresés. A
hasonló sors is felkeltheti a rokonítás vágyát (baszkok). A genetikai kutatások eredményei sem meghatározóak, genetiailag a környező szláv népekhez állunk a legközelebb, ennek mégsincs különösebb következménye. A környező népeknél a hasonló sors sem meghatározó
ilyen szempontból. A pillanatnyi politikai konstelációk is meghatározzák a rokonítási divatokat, a szovjet megszállás idején a finnugor rokonság tagadása a szovjetellenes eszmékhez is kapcsolódtak. Szerinte a sumer rokonítás egyik eszmei alapja, hogy a sumer Mezopotámiában az egyetlen jelentős nem sémi nép. A finnugor rokonításnak nem kedvez, hogy semmilyen hagyomány nincs, ami érzelmileg megerősítené. Ezzel szemben pl. a hun–magyar rokoságnak hatalmas irodalmi, képzőművészeti hagyománya van. KÁ szerint a közfelfogásban, ill. az egyes művekben a tények és a mítoszok egyfajta kontinuumban keverednek egymással. A traumák (pl. Trianon) különösen hozzájárulnak a jelentős rokonok kereséséhez, a dicső múltról való ábrándokhoz. Jelentős szerepet játszik az ellenzékiség is (ez esetben a „hivatalos tudományoss” ellen). A folyamatos történelmi frusztráció is az ábrándokat erősíti. Emellett jelentkezik az értékrend és általában a társadalom elbizonytalanodása.
A tudósító szerint, bár az előadás kétségtelenül tartalmazott érdekes részleteket, az elhangzottak nagy része kézenfekvő megállapítás volt. Az előadás ad hoc gondolatokra épült, nem volt világos gondolatmenete, sok volt benne az ismétlés. Konkrét eredmény csak az
előadás legvégén hangzott el: míg 1998-ban Mo-n a megkérdezettek több, mint fele sorolta a finnugor rokonságba, addig Erdélyben alig több, mint negyven százaléka. Ezzel szemben ugyanitt a hun rokonságot több, mint 30% váasztotta. Magyarországon a török rokonságot 2%, a sumért 1% választotta.
12:00 Lukácsi Béla a médiában megjelenő nézeteket elemezte. Egy agresszív levéllel kezdte, amit azért kapott, mert Alinei könyvéről készített műsort, melyben a könyvet negatívan ítélték meg. Erre a könyvre egy, a Magyar Rádióban elhangzott interjú alapján figyelt fel. (A kötet utószójának szerzője ebben azt nyilatkozta, hogy Alinei nem tud magyarul de annál nagyobb a tejesítméye.) A kötet mögött a Magyarok Világszövetsége állt. A kötet a médiban is nagy szenzációt keltett, részben az újságírók inkompetenciája, részben az ilyen eszmék iránti elkötelezettsége miatt. LB szerint az újságírók gyakran jobb megyőződésük ellenére reklámozzák az ilyen műveket, mert (legalábbis szerintük) ilyen szezciókra van tömegigény. A dilettáns interjúalanyokat sokszor professzornak tituálják, hangzatos intézményneveket kötnek össze a személyükkel. Bár a törvéy szerint a Magyar Rádiónak a tudományt kell terjesztenie, ill. áltudományos hírekről csak kellő magyarázattal számolhatnak be, a valóságban sajnos e kötelezettségüknek nem tesznek eleget. (A rádió új vezetése óta a helyzet javult, a dolozók egy része korábban hiába tiltaozott.) A hallgatóság jót szórakozott és szörnyülködött néhány részleten a Vasárnapi Újság adásaiból (Badinyi Jós Ferenc, Kiszely István, hallgatói hozzászólások: „(a csehek, szlovákok) akár történelmet is hamisítanak a nagy múlt érdekében”, bezzeg a magyarok). LB szerint a tudomány eleve vesztes, hiszen a bonyolult kutatások során megszületett eredményeket nehéz közérhető formában közzétenni. Az úságírók nyomás alatt állnak, pl. a Magyarok Világszövetségének elnöke tiltakozott az Alineiről szóló műsor miatt.
12:30 HozzászólásokFancsaly Éva: a Dunántúli Napló rendszeresen közöl olyan cikkeket, amelyek a „finnugor elmélet” bukásáról számolnak be. Cáfolatot közölni nem hajlandóak.
Kozmács István: Alinei valójában az uráli nyelvek közé sorolja az etruszkot, tehát nem tagadja a magyar uráli/finnugor rokonságát. Ezt azonban el szokás hallgatni. Alinei egyébként azért kezdte a magyarhoz hasonlítani az etruszkot, mert a magyarok élnek a Kárpát-medencében. Saját maga nyilatkozta, hogy ha a lengyelek élnének a Kárpát-medencében, akkor a lengyellel vetette volna össze az etruszkot.
12:50 EbédszünetAz ebédszünet után a középiskolákban tapasztalható helyzetről esett szó.
14:25 Fancsaly Éva az általános és középiskolai tankönyveket tekintette át: 23 történelem és 23 nyelvtankönyvet nézett át. Felmérése alapján Pécsett ezek közül csak hármat használnak. Országos felmérést is próbált végezni, sikertelenül: a kiadók üzleti titokra hivatkozva nem adják ki az adatokat. A könyveket 3 szempont szerint vizsgálta:
1. Mennyire tükrözik az új eredményeket: az őshaza tekintetben a legújabb (30– éves? FL) eredményeket közlik. A pollenanalízist és a nyelvészeti paleontológiai alapvető módszereit nem ismertetik,ellenben a bizonytalanságra helyezik a hangsúlyt. A szabályos hangmegfelelés fogalma teljesen hiányzik a történelemkönyvekől. Egy történelemtankönyv szerint a szavak és a nyelvtan hasonlósága már bizonyítja a nyelvrokonságot. A nyelvtankönyvek viszont már a szabályos hangmegfelelésekre teszik a hangsúlyt, és azt is kiemelik, hogy a túlzott hasonlóság inkább gyanús, mint meggyőző. Csak 5 történelemés csak 5 nyelvtankönyv emeli ki, hogy a néprokonság nem azonos a nyelvrokonsággal. A történelemkönyvek felvetik a nyelvcsere lehetőségét, de nem bizonyítják, sőt, arról sem mondanak semmit, hogy hol és mikor történt volna nyelvcsere. Bakay szerint a finnugorok vették át a magyar nyelvet. A történelemkönyvek elsősorban a hun–szkíta alternatív rokonságot említik, a nyelvtankönyvek általában szólnak ezekről az „elmélet”-ekről. A történelemkönyvek inkább a bizonytalanságot hangsúlyozzák, a nyelvtankönyvek kereken elutasítóak. A nyelvtankönyvek a finnugor népek kultúrájáról is szólnak. Gyakori, hogy a magyar és a mari zenét egynek tekintik. Egy tanári kézikönyv külön felhívja a figyelet arra, hogy mennyire veszélyesek a nacionalista rokonítási elméletek, ill. hogy szigorúan küönböztessék meg a nyelv- és vérrokonságot.
2. A középiskolai tankönyvek (akár az egy kiadónál megjelentek) nem
utalak egymásra.
3. Végül mennyire segítenek a tankönyvek az elképzelések közötti
eligazodásban? Fancsaly szerint semennyire,különösen a történelemkönyvek, amelyek a bizonytalanságot hangsúlyozzák, mintegy egyenesen teret adva az „alternatív elmélet”-nek.
14:50 KorenchyKorencsi Krisztina Pedagógiai szakdolgozatát a nyevrokonság középiskolai tanításáról írta. Jeleneg egy műszaki szakközépiskolában tanít, ahol nem jelentős a nyelvi kérdések iránti érdeklődés. Tapasztalata szerint Finn- és Észtországban mindenki rokonként fogadja a magyarokat, minden észt olvasta legalább a
Pál utcai fiúkat. A magyar nemzeti alaptanterv kb. 2–3 órát biztosít a nyelvrokonság tanításra. Az anyag mennyisége miatt több idő nem is igazán lehet erre a témára fordítani. Szerinte a tankönyvek ebből a szepontból elég jók, nem tehetők felelőssé a jelenlegi helyzetért. Úgy véli, a finnugor rokonság oktatása sok másra is használható, pl. hogy a kisebbségi nyelvi helyzetéről, a nyelvhalálról szóljunk. A rekonstrukciós módszer viszont rejtvényfejtő feladatként tárható a diákok elé.
15:10 Klima László (Nagy Emília vizsgálata alapján) a magyar nyelv finnugor eredetének középiskolai oktatásáról, ill. középiskolások körben tapasztalható elfogadottságáról beszélt. Egy IX. kerületi gimnáziumban 4 tanár (3 magyartanár) 5 osztályban végzett felmérést. Mivel az eredmények statisztikailag nem sokat mondtak, ezeket nem idézzük. Azt megjegyezék, hogy a többség teljesen közönbös a téma iránt, viszonylag ritka a finnugorellenes megnyilvánulás. Egy 17 éves gyerek szerint jobb lenne, ha sumerok lennék, mert arra igazán büszkének lehetne lenni.
15:20 Schiller Mariann, a Radnóti Gimnázium magyartanára azt hangsúlyozta, hogy a finnugor rokonság egy gyakorló tanár számára csupán egy a sok tanítandó között. Szerinte a gyakorló tanításra érkező egyetemi hallgatók is meglepődnek azon, hogy nyelvtant kell tanítaniuk. Ennek fő oka, a saját tapasztalatuk szerint a középiskolákban nem tanítanak nyelvtant. Úgy véli, hogy a nyelvtankönyvek elsősorban szép és helyes beszédet, pontos helyesírást kívánnak tanítani, mert szerintük a nyelvhelyességi vagy helyesírási hibák erkölcsi hibát. Aki nem tud helyesen írni, az nem ismeri a nyelvet, aki nem ismeri a nyelvét, az nem tud gondolkodni stb...Ez meghatározza a diákoknak a nyelvtankönyvekhez való viszonyát is. Ami a nyelvrokonságot illeti, nem probléma, mert el sem jut az ingerküszöbig. A nemzeti alaptanterv az alapvető bizonyító eljárások ismeretét írja elő. Ez azonban egy mai diák számára érdektelen, és nem is tudja mihez kötni. Ő is azt emeli ki, hogy rejtvényfejtésként ez is könnyen eladható lenne. Egy új tankönyvcsomagban már van ilyesmire példa.
15:40 Sziráki Zsófia, az ELTE finnugor szakirányos hallgatója. A 2008-as őszi félévben néhány allgató és oktató egy 41 kérdésből álló kérdőívet állított össze, melyek célja annak vizsgálata volt, hogy miként vélekednek a hallgatók a nyelvrokoságról. SZZS a magyar szakos
hallgatókat vizsgált. A hallgatók jelentős része még semmilyen finnugrisztikai munkát nem olvastak, viszont többen olvastak finnugorellenes műveket. Ők azt emelték ki, hogy ezek a kötetek a könyvesboltokban feltűő helyen vannak. A tv- és rádióműsorokkal kapcsoltban azt válaszolták, hogy láttak-hallottak már ilyen műsorokat, de címről, részletesebb tartalomról nem tudtak beszámolni. Szerintük a média mint helytálló nézetekről számol be a finnugorellenes véleményekről. Az ilyen témájú internetes fórumokkal kapcsolatban az agresszív hangnemet emelték ki. A magyar szakos hallgatók a finnugor tematikájú tanegysgeket hasznosnak tartják, úgy vélik, ezeken tényleg megértik a nylvrokonság mibenlétének lényegét. (Ellenben a nyelvészeti tantárgyakat általában száraznak tartják.) Arra a kérdésre azonban, hogy szívesen felkeresnének-e egy nyelvrokon népet, a többség nem válaszolt.
15:55 Dyekiss Virág egyéb egyetemi hallgatók körében végzett felméréseket. A nyelvrokonság bizonyításának fő elemeként csak 23% jelölte meg a szabáyos hangmegfeleléseket. Ellenben hatvan nem uráli nyelvet tudtak megnevezni, amelynek a magyarral való rokonításáról már hallottak. A válaszadók 60%-ának többsége egy finnugrisztikai témájú könyvet sem tudott megnevezni. Arra a kérdésre, hogy elfogadja-e a finnugor nyelvrokonságot, csak 35% vaszolt, többen nem érezték magukat kompetensnek. A felmérés szerint a humán szakosak közül többen nem fogadják el, ellenben a reál szokosak többen vannak azok, akik elfogadják.
16:05 ismét Klima László lépett a pulpitusra, ezúttal Reichenbach György felérése alapján a törtelem szakos hallgatók körében végzett kutatást ismertette. A történészhallgatók többsége elfogadja a finnugor rokonságot. Az ellenzők 5-5%-a tartja rokonnak a sumert, mongol, török
ill. egyébb nyelveket. A többség nem olvasott semmilyen finnugrisztikai szakirodalmat, viszont még kevesebbet olvastak finnugorellenes műveket. Akik olvastak finnugrisztikai szakirodalmat, azok sem tudtak egy ilyen művet sem megnevezni (olyanokon kívül, mint a gimnáziumi nyelvtankönyv). Valamivel pontosabban nevezték meg a finnugorellenes műveket, de itt is sok a pontatlanság. A hallgatók 25%-a kifejezetten nem akarja megkülönböztetni a nyelvi, genetikai és kulturális rokonságot. Szinte mindenki fontosnak tartja a magyar nép származásának kutatását, szerintük ez a kérdés mindenkit izgat, de olvasottságuk nem ezt tükrözik. Klima emítette, hogy az általa indított őstörténeti szemináriumok iránt csekély az érdeklődés.
16:20 Vigh József szintén a történészhallgatók körében végzett felmérést. Mint hangsúlyozta, szociológussal is konzultált a minél semlegesebb megközelítés érdekében. Kétharmaduk vallotta, hogy érdekődik az őstörténet iránt, de ritkán olvas ilyen szakirodalmat: csupán 5% olvas is ilyen témájú könyveket, cikkeket. 43%-uk vélte, hogy a magyar finnugor eredetű, 23%-nem tudja, 12% szerint török eredetű. Az adatok hitelességét megkérdőjelezi, hogy mind a fővárosban, mind a vidéken középiskolát végzettek 45%-a tartja finnugor eredetűnek a magyart, de összességüknek már csak 43%-a. A finnugor rokonságok vallók szüleinek inkább reál a végzettsége (konkrét számadatokat nem kaptunk).
A tudósító igen bizalmatlan, hiszen mégiscsa furcsa, ha két, ugyanazon időben ugyanazon egyetem ugyanazon szakos hallgatói körében végzett egyik felmérés szerint a halgatók több mint 80%-a, a másik szerint 43%-a fogadja el a magyar nyelv finnugorságát, akkor ott valami nincs rendben. Ez az egy eltérés azonban megkérdőjelez minden más elhangzott eredményt is.
16:40 Kávészünet17:10 Kiss Gy. Csaba, az ELTE BTK művelődéstörtneti tanszékének munkatársa, a közép-európai nemzetek származási mítoszairól beszélt. A nemzettudat fontos elemei a szent helyek,folyók, hegyek, az emékezet helyei. Meghatározóak az alapítási mítoszok, ill. különösen
Közép-Europában a nyelv kérdése. A nyelv különösen ott játszott fontos szerepet, ahol az államiság minimális keretei sem voltak adottak. Kérdésként teszi fel, hogy a nyelv szerepe a magyar nemzettudatban nincs-e túldimenzionálva. A románoknál a dák, a horvátoknál az illír rokonítás fontos része a nemzettudatnak. A szlovák nemzetmítosz szerint (Kollár alapján) a szlávok bölcsője a Tátra alatt volt: Szlovákia minden szláv őshazája (ők kerülnek a középpontba), ők mindig is ott voltak, nem kellett hont foglalniuk. (Hasonló mítoszok a horvátoknál is vannak.) A horvátoknak az iráni származásról is vannak mítoszaik: a horvát népnévnek nincs szláv etimológiájú magyarázata, iránit viszont taláni véltek. Ebből jutottak egyesek arra a következtetésre, hogy a horvátok nem szlávok, hanem irániak. A lengyeleknél viszont hasonló érvek alapján a nemességet tartották szarmatáknak, a jobbágyságot szláv eredetűnek vélték. A 19. században a szláv közösség is egy mítosz volt. A nyelvi hasonlóság ugyan nagy, sokszor nincsenek is világos határok a nyelvek között. Ebből egyfajta közös szellemre, közös sorsra is következtettek. Ugyanakkor közöttük is hatalmas kulturális, művelődésbeli különbségek vannak, még olyan, nyelvileg alig elválasztható közösségek között is, mint a horvátok és a szlávok.
17:35 Simoncsics Péter szerint a finnugor rokonságot nem bizonyították, mert előzetesen ilyen feltevés nem volt, hanem ezt találták. (Ez tényszerűen nem igaz, hiszen Hell Miksa kifejezetten azért vitte magával Sajnovicsot Vardö-be, hogy megvizsgálja: valóban rokon nyelv-e a magyar és a lapp.) „Minden tanulás önkorlátozás” – mondja Simoncsics, de a tudósító még az előadás tizedik percében sem érti, hogy miről beszél. (Az előadás címe
Az összehasonlító módszer pedagógiai hasznáról, de folklorisztikus látásmódról, a fák mozgásáról és a naív festőkről is szó esik, meg a parasztság sorsáról és a mobiltelefonokról is, csak az összehasonlító módszerről és annak pedagógiai hasznáról nem.) Azelőadó arról beszél a nyelvészközönségnek, hogy a nyelvek egyenrangúak. Talán azt hiszi, hogy egy bevezető kurzusra érkezett. Azt mondja, hogy
Marcantonio művében a valószínűségszámítás újdonság, majd a következő tagmondatban arra emlékeztet, hogy a valószínűségszámítást már a hatvanas években is használta a
glottokronológia.
A tudósító csak csodálkozik. Úgy véli, hogy ha egy rendezvényre finnugristák szakmán kívülieket is meghívnak, legalább akkor illene odafigyelniük arra, hogy ne olyan finnugrista előadókat kérjenek fel, akik az egész szakmáról kedvezőtlen képet sugallnak. Az azonban, hogy a hallgatókat kellő felkészítés nélkül küldik ki száz ember elé előadni, illetve hogy a szakma
leglecsúszottabb elemeit szakmailag legkevésbé felkészült tagjait állítja a kivülállók elé, a szervezők legmagasabb fokú hanyagságáról és felelőtlenségéről tanúskodik. (Ehelyett azt vélik megoldásnak, ha a felháborodottan zúgolódó közönségre rászólnak, hogy ne beszélgessenek.) Vagy tényleg nem látják, kit hívtak meg? A tudósító véleménye szerint ez sokkal riasztóbb jelenség, mint az, hogy néhány iskolázatlan vagy súlyosan frusztrált egyén azzal vigasztalódik, hogy ősei birodalmat teremtettek Mezopotámiában.
Bejegyzések
