Egy régi utazás emléke

1885 áprilisában, 25 éves korában indult el Munkácsi Bernát nyelvész Oroszországba, néhány hónapos udmurtföldi gyűjtőútra. A gyűjtött anyag - népköltészeti szövegek és udmurt-magyar szótár - még a 19. században megjelent. Munkácsi naplójából azonban csak rövidebb részletek láttak napvilágot a 20. század második felében. Most azonban Kozmács István nyelvész kiadásában megjelent az útinapló teljes szövege, a közzéadó által írott magyarázó jegyzetekkel, korabeli és újabb fényképekkel, térképpel kiegészítve.

Tulajdonképpen a naplót olvasva döbbenhet rá az olvasó, micsoda fantasztikus teljesítmény volt az akkori viszonyok között helyszíni gyűjtést, kutatómunkát folytatni. Bár Munkácsi utazása első napján azt jegyzi naplójába, hogy „megvalósult tehát a régi gyerekálom”, azért azt is hozzáteszi, hogy „immár az életemet teszem kockára az emberiség, a tudomány, hazám érdekében”

Komolyabb akadályoztatásban nem volt ugyan része, azonban többször előfordult az alábbi, Ljukban történt eset: „Andrej pópa gyanakvó szemmel nézi működésünket. Akarja, hogy bemutassam okmányaimat, mert politikai küldetéstől fél, vagy hogy incognito az egyházi hatóság részéről vagyok kiküldve.” Különösképpen attól tartott a pópa, hogy „célom megvizsgálni a nép vallási állapotát. Itt bizony az ő szénája a lehető legrosszabb rendben, a votjákok csaknem pogányok.”

Munkácsi részletesen ír a gyűjtési körülményekről. Az adatközlők többnyire hosszas rábeszélés, esetleg némi pénzbeli ígéret után kezdtek dalolni, vagy mesét, imádságot mondani. Egy esetet így ír le Munkácsi: Egy asszony „megkért, hogy engedjük meg, hogy ő bemutassa magát díszöltözékében (...), hogy aztán megmondjam a cárnak, milyen szépen öltözködik ő. Én a nőnek ezen olvadékonyságát a magam céljai szerint akarván felhasználni, azt válaszoltam neki, hogy igen is a budzsim ekszej, a nagy cár most votják dalt akar hallani s azért, ha azt akarja, hogy megtessék a nagy fejedelemnek, iziben mondjon egy dalt. Váltig restelte már a dolgot, de hiába, a cár akarata több, s így jött létre a tőle került dal.” Munkácsi azt is leírja, hogy nyelvismerete hiányosságai miatt előfordult, hogy egy-egy dal lejegyzésénél nagy nevetség kerekedett, mikor némely kétértelmű frázist 2-3-szor ismételgetett, minthogy nem értette.

A naplóból az is kiderül, hogy milyen, a korabeli magyar felfogás szerint mindenképpen szabadosnak tekinthető viszony jellemezte a lányok-legények kapcsolatát, mennyire ellentmondásos, végül inkább csak bosszankodással járó viszony alakult ki fogadott udmurt nyelvmesterével, mennyire nehezen jutott hozzá az otthonról érkező pénzküldeményekhez, de az is, hogy hányan voltak segítségére munkájában. Érdekes olvasmány mindazoknak, akiket érdekelnek a finnugor népek, azoknak pedig különösen, akik mostanában jártak Oroszországban, vagy akik mostanában végeznek terepen gyűjtőmunkát.

A könyvről rövid ismertető olvasható, illetve megrendelhető ezen a címen.

Frissítés: A megjegyzésekben még olcsóbb beszerzési forrás is meg van jelölve, kérünk bárkit, aki még ennél is olcsóbbat tud, jelezze. (FL)