2008. augusztus 25., hétfő

Új sziktivkari stílus

Sziktivkar (Syktyvkar) a Komi Köztársaság fővárosa, közel negyedmillió lakosa van. A város ott helyezkedik el, ahol a Sziszola (komiul: Syktyv) belefolyik a Vicsegdába (komiul: Ezsva). A régi városmag félkörszerűen tapad rá a Sziszola egyik kanyarulatára. A városszerkezet érdekessége, hogy a repülőtér az egyik városnegyed-cikkely helyén áll. A leszállópálya vége és a repülőtéri épületek tehát gyakorlatilag a városközpontban állnak, az utas egyenesen az óváros közepébe érkezik. (A hírek szerint már épül az új, a várostól távolabb fekvő repülőtér, így ez a sajátosság is meg fog szűnni. A repülőtér helyére modern városnegyedet terveznek.) A pályaudvar a város másik végében, a város peremén, de a modern központként funkcionáló Kommunnyiszticseszkaja utca végében áll. (Nem tévedés, az utca neve valóban Kommunista. Oroszországban a politikai változások nem jártak az utcanevek megváltoztásával, így a városok főutcáinek nevei továbbra is Leninre vagy más jelentős mozgalmárra, szervezetre,
eszmére, a honvédő háborúra vagy hasonló hátborzongató dolgokra emlékeztetnek.)

Sziktivkar egyébként építészetileg nem túl érdekes. A régi faházas városrészekből alig maradt valami, ahol még állnak a rönkházak, ott sincsenek túl jó állapotban, a közművek hiánya miatt nem is népszerűek, az elszegényedő lakosság lakja őket. A város másik fele pedig a szovjet lakótelepépítészet jellemző látványát nyújtja, téglából és panelból emelt, sivár, jellegtelen házakból áll.

A kilencenes évektől kezdve azonban igyekeznek kitörni ebből az egyhangúságból. Az építőanyagválaszték szűkössége és az építészeti hagyományok hiánya miatt azonban ebből európai szemmel nézve igen érdekes eredmények születnek. (Azért ha valaki nagyon magasnak érezné kultúrfölényét, gondoljon hazai családiház-építészetünk remekeire, vagy akár a Nemzeti Színház épületére.) A sivárság megtörése érdekében az épületekre különböző szögletes vagy lekerekített kiugrókat és beugrókat, tornyocskákat, boltíveket építenek, az erkélyeket szeszélyesen rendezik el stb. A bal felső képen látható, eleve lépcsőzetes épületen egy tornyot helyeztek el, erkélyek csak a felső emeleteken vannak, az alsó emeletek viszont csíkozottak. A jobb felső képen látható épület sarkán a beépített erkélyek szintén csak a negyedik emelettől kezdődnek,
de alattuk az ablakok kisebb ívekben helyezkednek el. Az épület oldalán az utcára kitüremkedő szobákat látunk, ezek oldalában az ötödik emeletig nincsenek erkélyek, a hatodik és anyolcadik emelet között beépített erkélyek vannak, míg a kilencediken nyitott erkélyek. Az épület tetejét valamilyen kitöremkedés koronázza, nem világos, hogy valóban beépített tér-e. A bal oldali középső kép egy szalagház utcafrontját mutatja. Érdemes felfigyelni a homlokzat lépcsőzetességére, illetve arra, hogy a homlokzat magasabb az épületnél, és tetejét változatos (főként íves, de időnként szögletes) formaelemek díszítik. Az ablaklécek megtörésével szintén a monotóniát oldják. A jobb oldali középső képen látható épület tömbjének merevségét a lekerekített sarkok, illetve a homlokzat kitüremkedő része oldják. Az épület szimmetriáját csupán az bontja meg, hogy oldalt más a beépített erkélyek elhelyezkedése, mint középen. A bal alsó képen látható ház nemcsak azzal tűnik ki, hogy legfelső emelete, ill a tetőtér szélesebb, mint az alsó emeletek, hanem hogy az ablakok egyhanguságát fölül nem csak a tetőtér ablakai, hanem alul a kerek ablak is igyekeznek megtörni. (Érdemes összevetni ezt a házat a mögötte álló szalagházakkal.) A jobb oldali alsó képen a felül, az alatta levő falakkal kb. 45 fokos szöget bezáró beépített erkélyekre érdemes felfigyelni. Végül pedig a legalul, középen látható épületen elsősorban az alacsonyabb szárny tetején (ill. a háttérben látható épület ugyanazon részén) látható, vasbetonból készült hullámminta (illetve ívminta), továbbá az épület oldalában található erkélyoszlopos-íves (már-már csipkézésszerű) díszítőelemek méltóak csodálatunkra. (Ugyanakkor ne mulasszuk el itt is megvizsgálni az erkélyek elrendezését, s különösen az erkélykorlátot alkotó vasbetonelemet.)

Az utolsó (feltehetően viszonylag régebbi) épülettől eltekintve az építőanyag fehér és vörös tégla, az épületek vakolatlanok. (A vakolatlan téglaépület meglehetősen mindennapos látvány a vidéki Oroszországban, és a tégla közel sem mindig olyan jó minőségű, mint az itt látható épületeken – igaz, nálunk valószínűleg ezeket is inkább vakolnák.) A vörös és a fehér téglák váltogatásával az épületeket „színezik”, a téglák elrendezése az épület képének fontos része.

A képeken jól látható, hogy az épületek környéke gyakran rendezetlen. Ez szintén jellemző Oroszországra (különösen a vidéki városokra), mint ahogy az is, hogy az új épületeket gyakran a lakótelepi házak közé, a korábbi zöldterületre húzzák fel. Ez természetesen részben sajnálatos, de figyelembe kell vennünk, hogy e területek amúgy sem rendezettek, parkosítottak. Az új épületek építésével a lakótelepek sarkos, unalmas elrendezését felváltják a zegzugosabb, városszerűbb utcák.

Nincsenek megjegyzések: