Finnugor városok/2: Poltava

Poltava Ukrajna északkeleti régiójában található, a Vorszkla folyó partján. A Poltavai Terület székhelye, lakosainak száma 315 ezer fő. Ásványvizeiről híres. A Wikipédiából ennél több is megtudható a városról

(vállalkozó kedvűeknek ukránul: http://uk.wikipedia.org/wiki/%D0%9F%D0%BE%D0%BB%D1%82%D0%B0%D0%B2%D0%B0,

a többieknek angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Poltava,

a város hivatalos honlapja: http://www.meria.poltava.ua/).

Poltava számos híres szülötte közül (pl. Gogol is poltavai volt) a magyar vonatkozások miatt említsük meg az amúgy kiemelkedő, ámde számunkra mégis rossz emlékű hadvezért, Ivan Fjodorovics Paszkevicset, a magyar szabadságharc leverőjét

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ivan_Fjodorovics_Paszkevics).

Önmagában Paszkevics okán nem sorolhatnánk Poltavát a „finnugor városok” közé, ámde annál inkább a poltavai csata, illetve annak egyik résztvevője miatt. A nevezetes összecsapás 1709. június 28-án (mai időszámítás szerint július 4-én) zajlott. Ez volt a Nagy Északi Háború (1700–1721) döntő ütközete. Az Oroszország belsejébe mélyen elkalandozott svéd hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett, ezzel Svédország elvesztette nagyhatalmi státuszát, Oroszország pedig megkezdte fölemelkedését. XII. Károly svéd király hiába volt zseniális hadvezér, a négyszeres túlerőben lévő orosz sereg egyszerűen bekerítette a svédeket. Az ütközetről több leírás is olvasható az interneten, a legrészletesebb a magyar huszárok honlapján:

http://www.magyarhuszar.hu/site/letolt/zachar_18_09.htm,

lásd még http://hu.wikipedia.org/wiki/Poltavai_csata.

A rengeteg svéd hadifogoly egy része, akiket Szentpétervár építésére vezényeltek, a balti finn népekkel ismerkedhetett meg, mások viszont a birodalom keletebbi tájaira kerülvén, a többi finnugor és szamojéd néppel kerülhettek kapcsolatba. Így Philip Johan Strahlenberg kapitány is, aki a szibériai Tobolszkban töltötte hadifogsága éveit. Szorgos kutatómunkát végzett, személyes tapasztalatai és a szakirodalom alapján összefoglalta Szibéria földrajzát és értékes leírásokat közölt Oroszország őslakos népeiről.

(Életrajzát lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_Johan_von_Strahlenberg,

magyarul: http://mnyfi.elte.hu/finnugor/klima/ural12/Fgrsagismsegedanyagok/Eletrajzok/Strahlenberg.htm

– a magyar nyelvű életrajzban előttem ismeretlen okból a Philipből Philipp, a Johanból pedig Johann lett.)

Az orosz fogságból szabadulván Strahlenberg 1730-ban jelentette meg fő művét: Das Nord- und Östliche Theil von Europa und Asia. Magyar kiadása a Studia Uralo-Altaica sorozatban: Szeged, 1975.)
Strahlenberg műkedvelő tudós volt, viszont jó megfigyelő. Nyelvi példái hemzsegnek a hibáktól, a magyar szavak egy része az ő átiratában felismerhetetlen. Felállította az ún. boreo-orientális nyelvek csoportját (ezeket abban az időben általában a tatár nyelvek elnevezéssel is illették), amelyet hat osztályra bontott. Az első osztályba sorolta a magyar, finn, észt, lapp, lív, mordvin, cseremisz, permi, votják, vogul, osztják nyelvet. A harmadik osztályba pedig a szamojéd nyelveket. Felfigyelt e két osztály közeli kapcsolatára is.
Strahlenberg nem pártolta a korábbi gyakorlatot, a Miatyánk-fordítások felhasználását a nyelvi összehasonlításokban. Jó érzékkel fordult a legősibb szócsoport: a számnevek, testrésznevek, kezdetleges eszközök, ősi cselekvések elnevezései felé. Táblázatából azt látjuk, hogy a magyar és a finn nyelv kivételével nyelvi adatai nagyon hiányosak. Hogyan tudta mégis hibátlanul felállítani a finnugor nyelvek osztályát, s elég jól csoportosítani a szamojéd nyelveket is? Feltehetőleg főleg néprajzi-kulturális megfigyelései alapján osztályozta a boreo-orientális nyelveket, vagyis a finnugor nyelvrokonságot inkább megsejtette, mint nyelvi alapokon bizonyította.

Művének magyar fogadtatásáról lásd:

http://mnyfi.elte.hu/finnugor/klima/ural12/Fgrsagismsegedanyagok/Kutatastort/Kuttortelsofgr.htm

Ha Strahlenberg Poltavánál nem esik orosz fogságba, a finnugor nyelvrokonság kutatása is később talált volna rá a helyes útra.