Hány uráli nép van? 2. A számik (lappok)

Sorozatunk első részében elsősorban azt mutattam be, hogy mennyire nehéz (ha egyáltalán lehet) a finn és szomszédai, a karjalai, az inkeri és torniovölgyi közé határt húzni. Ebben a részben azonban csak olyanokról szólok, akiket egy népként ismerünk, és akik etnikailag és nyelvileg élesen elkülönülnek szomszédaiktól. Sorozatunkban azért kell szólni róluk, mert belsőleg igencsak tagoltak, és nem feltétlenül tekintendőek egy népnek. Ők a számik, vagy ahogy korábban kizárólag emlegettük őket, a lappok.

A számik négy állam területén élnek: Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszországban. Ez eleve elválasztja őket, habár ma igazán már csak az oroszországiak vannak számotevően elszigetelve a többiektől, hiszen a másik három állam között lényegében megszűntek a határok. (Az oroszországiak elszigeteltség azért is súlyos probléma, mert ők eleve csak megkésve tudtak bekapcsolódni a közös számi intézményrendszerbe.) Ugyanakkor például a számi parlament országonként külön parlamentekből áll (Finnországban, Svédországban és Norvégiában).

Azonban az államhatároknál is jobban megosztják a lappokat a nyelvjárási különbségek. A némiképp leegyszerűsítve számi nyelvnek nevezett „nyelv” lényegében nyelvjárások látszolata: a szomszédos nyelvváltozatok között ugyan némiképpe fennáll a kölcsönös megértés lehetősége (de ez sem mindig), a sor két végén álló nyelvjárások között viszont legalább akkora különbség van, mint az olasz és a francia, vagy a német és az angol között. Az alábbiakban felsoroljuk a fő nyelvjárásokat. A számozás a Wikipédián található térkép számozásának felel meg. (A sötétebb foltok azokat az önkormányzatokat jelzik, amelyekben a számi valamelyik mváltozatának hivatalos státusza van.)

1. Déli számi. Skandinávia középső részén, Svédországban és Norvégiában kb. 500 ember beszéli, de kb. 2000-en vallják magukat déli száminak.
2. Umei számi. Az Ume [üme] folyó völgyében beszélték, mára gyakorlatilag kihalt nyelvjárásnak tekinthető, kb. tizen beszélik még.
3. Pitei számi. A Pite folyó völgyében beszélték, szintén kihalóban levő nyelvjárás, tucatnyi beszélővel.
4. Lulei számi. Nem meglepő módon a Lule [lüle] folyó völgyében beszélik, az előzőekkel szemben 1500–2000 ember.
5. Északi számi (norvég-lapp). Korábbi nevével ellentétbnen nemcsak Norvégiában, hanem Svéd- és Finnországban is beszélik. A legtöbb beszélővel rendelkező számi nyelv(járás), összesen 15000–25000 ember beszéli. Általában ha számikról, lappokról hallunk, akkor róluk van szó. Az északi számi maga is három nyelvjárásra oszlik, ezek egyikét a terület déli részén, a Torni völgyében, másikát északon, a tenger mentén beszélik, a harmadikat a kettő közötti területen:ez utóbbi viszont egy keleti és egy nyugati változatra bomlik.
6. Skolt (Kolta) számi. Ezt a nyelvjárást eredetileg a mai Oroszország területén beszélték: a második világháborúig ez a terület Finnországhoz tartozott, és lakosságát a háborúban a megmaradt területre, elsősorban az Inari-tó partjára evakuálták. Ma itt kb. 400 beszélője van, illetve néhány öreg, aki annak idején az orosz oldalon rekedt.
7. Inari számi. Az Inari-tó környékén beszéli 300–400 ember.
8. Kildini számi. Kb. 800 ember beszéli Oroszországban, a Kola-félsziget nyugati felében. Nyugati, a skolt számihoz közelítő változatát, az akkalai számit időnként önálló nyelvként/nyelvjárásként tartják számon: ez már teljesen kihalt.
9. Teri számi. A Kola-félsziget északkeleti részén beszélték, de egy katonai bázis miatt kitelepítették őket. Ma talán ha tíz öreg beszéli.

Összefoglaló néven az 1–4. nyelvjárásokat svéd-, a 6. és a 8–9. nyelvjárást orosz-lappnak is nevezik, habár ezeket nem csupán Svéd-, ill. Oroszország határain beszélik. A 8–9. nyelvjárást együtt kolai lappnak is nevezik.

Az itt megnevezett nyelvjárások között általában átmeneti területek is vannak, ill. voltak. Igazán éles határ az északi és az inari, illetve az inari és a skolt lapp között van. Ezek beszélői, bár egymás szomszédságában élnek, nem is értik meg egymást. Így aztán fel sem merülhet, hogy a számiknak egységes irodalmi nyelvük legyen.

Az egyes számi nyelveknek–nyelvjárásoknak külön írásbeliségük alakult ki. (A legrégebbi szövegek 1619-ből, a déli lappból származnak.) A huszadik századig szinte kizárólag ábécéskönyveket és vallásos irodalmat adtak ki, a huszaidik század elején jelentek meg az első szépirodalmi művek. A huszadik század második felében azonban írásreformokat hajtottak végre (az északi helyesírás csak a nyolcvanas években szilárdult meg), egyre több szépirodalom, újságok jelentek meg.

Lényegében elmondhatjuk, hogy ma legalább 6, száznál több beszélővel rendelkező, de egymástól igen eltérő számi nyelvet tarthatunk számon: a déli, a lulei, az északi, a skolt, az inari és a kildini számit. Ennek alapján akár hat számi népről is beszélhetnénk.

Azonban a számik sok tekintetben egy népként határozzák meg magukat. Az országonkénti számi parlamentekben különböző nyelvű csoportok képviseltetik magukat. Nyelvüktől és állampolgárságuktól függetlenül közös himnuszuk és zászlajuk van.

Ma heves viták folynak arról, hogy ki a számi. Egyesek szerint számi az, aki anyanyelvként beszéli valamelyik számi nyelvet. Mások szerint mindazok számik, akik számi anyanyelvűek leszármazottai (norvégiában például a törvény azt ismeri el száminak, akinek legalább egy dédszülője számi anyanyelvű volt). Megint mások szerint az a számi, aki a hagyományos számi foglalkozásokat (elsősorban a réntenyésztést) űzi. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a réntenyésztés csak az 18. században vált a számik fő foglalkozásává, előtte elsősorban a rén vadászatábóól és halászatból éltek.) Norvégiában például kiharcolták, hogy kultúrájuk védelmében csak számik foglalkozhassanak réntenyésztéssel. Később próbálták az oroszországi számikat is meggyőzni, hogy ezt a privilégiumot harcolják ki maguknak, csakhogy Oroszországban sok nép foglalkozik réntenyésztéssel, és csak a Kola-félszigeten komik, sőt, oroszok is régóta tenyésztenek réneket. Mindez jól mutatja, hogy (bár ma a számik túlnyomó többsége Norvégiában sem réntenyésztéssel foglalkozik), a réntenyésztés Norvégiában a számik nemzeti öntudatának fontos része (ti. ez különbözteti meg őket szomszédaiktól, akik egyáltalán nem foglalkoznak, és most már nem is foglalkozhatnak réntenyésztéssel), addig az oroszországi számik etnikai ötudatában a réntenyésztésnek nincs olyan nagy szerepe, hiszen a szomszédaikra is jellemző.

Mi más maradhatna a végére? Nézzünk meg egy számi videoklippet, Mari Boine Gula gula című dalát...