A szerkesztői cikkből megtudhatjuk, hogy a Reguly Társaság az MTA Nyelvtudományi Intézetéből máshová teszi át székhelyét, illetve hogya Társaság az adók 1%-ából befolyt 120.000 forintot teljes egészében a Finnugor Világ számainak nyomdaköltségeire fordította.
Az első igazi cikkben Csepregi Márta számol be a helsinki Finnugor Társaság 125 éves születésnapjának rendezvényeiről. (Ezekre annak idején mi is felhívtuk a figyelmet.) Röviden ismerteti az elhangzott előadásokat, melyek nemsokára kötetben is megjelennek. Ezután az évfordulóra megjelent köteket ismerteti, az általunk is említett Aatteen tiede (Csepregi Az eszme tudománya magyar cím mellett teszi le a garast) mellett C. G. Mannerheim Across Asia from West to East in 1906–1908 című, a finn tábornoknak még orosz cári tisztként tett Szibériai utazásának leírását, ill. Pauli Kallio és Pentti Otsamo M. A. Castrén ja Siperian kielioppi (M. A Castrén és Szibéria nyelvtana) című, Castrén életét bemutató képregényét ismerteti. Szól a Castrén csizmája és a Határontúli Karjala című kiállításokról és a megnyitón bemutatott performanszról, melyben gimnazisták mutatták be – mi mást, mint Castrén életútját? A cikket záró megállapítások szerint Finnország ezen a téren azért tud Magyarországnál többet felmutatni, mert ott a rokon népekkel kapcsolatos kérdéseket nem tekintik egy szűk szakmai kör belső ügyének.
A következő két oldalon Bereczki Gábor emlékezik meg Képes Gézáról születésének 100. évfordulója alkalmából. Képes Géza életművének jelentős részét a finnugor irodalmakból való versfordítások teszik ki. Ezután Jaan Kaplinski Vercingetorix így szólt című versét olvashatjuk Képes Géza tolmácsolásában. (Megjelent az Észt költők című kötetben.)
Ezután Zaicz Gábor emlékezik meg Mai Kiisk kerek születésnapjáról. (Sem a „kerek” szám nincs megnevezve, sem a születés dátuma nem szerepel, de azért szerepel annyi életrajzi adat, hogy kitalálható legyen.) Az ünnepelt 1966 óta tart észt nyelvórákat az ELTÉn, jelentős szerepet vállalt az észt irodalom magyarországi népszerűsítésében (válogatás, szerkesztés), a ma észtből fordítók jelentős része hallgatója volt). A megemlékezést Ellen Niit Azt hittem című verse zárja, ismét Képes Géza fordításában.
Ezt követi Wagner-Nagy Beáta és Szeverényi Sándor beszámolója az Uszty-Avamban, a nganaszanok között végzett terepmunkáról. A cikk érdekes adatokat tartalmaz az utazási nehézségekről, a nganaszanok életkörülményeiről, a településről és a demográfiáról. Uszty-Avamba a környéken élő nganaszanokat és dolgánokat telepítették le, de a legfontosabb funkciókat (orvos, rendőr, boltos stb.) oroszok töltik be. A hatvan éven aluliak már nem beszélnek jól (vagy egyáltalán) nganaszanul. A nganaszan, ill. a dolgán iskolai tantárgy, heti egy órában tanítják. A cikk bővebb és fényképekkel illusztrált változata a tavasz folyamán fog megjelenni az Élet és Tudományban.
A következőkben Kuznyecova Margarita ír Etnofuturizmus az udmurt irodalomban címmel. Értelmezése szerint az etnofuturizmus a posztmodernnel áll szemben, ugyanakkor a finnugor kultúrák revansa az indoeurópai világgal szemben. Többször hangsúlyozza az etnofuturizmus bipoláris gondolkodásmódot (falu vs. város, népköltészet, mítoszok vs. (poszt)modernizmus stb.). Sajnos a szöveg szerkesztetlen, nehezen követhető. A fordításon (a fordító nincs jelölve) gyakran átüt az eredeti mondatok szerkezete, időnként a központozás oroszos. A szöveg hitelességének az sem tesz jót, hogy túlságosan deklaratív, hiányzik belőle a mérlegelés.
A kiadvány közepét a Kuraj és Italmasz című kiállítást ismertető szöveg foglalja el. Ezt a szöveget korábban már mi is közöltük nagyatádi kiállítás megnyitója alkalmából. Időközben a kiállítás bezárt, a szerkesztő reményét fejezi ki, hogy az anyagot máshol, így Budapesten is bemutatják. (Amint erről hírt kapunk, természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.)
A szám második felét főként ismertetésekből áll. Csúcs Sándor Vászolyi Erik és Lázár Katalin Sudár fenyő nőtt az erdőn című komi énekgyűjteményét mutatja be. Vászolyi Erik a hatvanas években járt Komiföldön, gyűjtése sokáig kiadatlanul hevert (a szövegkiadás az internetről is letölthető). A hangfelvételek az MTA Zenetudományi Intézetében álltak, amíg Lázár Katalin fel nem fedezte őket és el nem kezdte feldolgozásukat. Csúcs szól a mű keletkezési történetéről és a reprezentált műfajokról. Az ismertetést Tyima Veny komi költő folklórihletésű verse zárja Vásuzolyi Erik fordításában.
A következő írásban Tánczos Orsolya ismerteti a Mikor felébredtem, nyár volt című verseskötetet, mely négy finn költőnő (Marjo Isopahkala, Saila Susiluoto, Mare Velin, Merja Virolainen) verseit tartalmazza Pusztai-Varga Ildikó fordításában. Az ismertetés jelentős részét a kötetből vett idézetek teszik ki.
Ezek után Simon Bernadett ismerteti a Serkáli osztják chrestomathiát. Az írás szigorúan tartalmi ismertető, fejezetről fejezetre mutatja be a kötetet.
Az ismertetések sorát Zaicz Gábor zárja a Navigárum humanum est... című, Pusztay János hatvanadik születésnapjára készült kötettel. Az ismertetés jelentős részét azonban az ünnepelt életrajza teszi ki, a tanulmányok közül Zaicz csak néhányat emel ki, majd a kötet tartalma iránt érdeklődőknek a tartalomjegyzék tanulmányozását ajánlja. Az ezt követő bekezdést azonban fontosnak tartom egészében idézni:
Egy-két megjegyzés. Én a Jugria földrajzi nevet (vö. 124) a Finnugor rokonságunk jegyzetanyagában (625) a zr. jęgęr [sic! – lengyel nazális e-vel! (ez természetesen nem a szerző, hanem a szerkesztők hibája)] 'mocsaras erdő' szóból eredeztettem a szakirodalom alapján. Érzésem szerint a genitivushasználat paraméterei között (vö. 136) aligha lehet az erza és a moksa között lényeges különbség. Úgy gondolom, manapság 20 helyett (vö. 151) 19 népet lehet – amennyiben a baltiak számát hétnek vesszük – élő uráli nemzetnek tartani. Hogy Európában az angol nyelvű imperializmustól kell tartanunk (vö. 210) lásd Riese cikkének 5. jegyzetét (180)! Ezzel kapcsolatban megjegyzem: „layout” megjelölést (4) nem láttam még magyar kötetekben, bízom abban, hogy nem esünk mi is az anglicizmus hibájába...
Nem világos, hogy Zaicz miért érezte úgy, hogy a cikkek ismertetése helyett miért inkább saját személyes benyomásait kell mindenféle érvelés nélkül odavetnie. (Itt legyen elég arra utalnunk, hogy blogunkban külön sorozatot szántunk annak a kérdésnek, hogy miért nem lehet az uráli népek pontos számát meghatározni.) Végképp érthetetlen, hogy ha már a kötet hibáit keresi, miért a copyrightoldalon (fájdalom, ez a neve) található angol szóba köt bele, holott említhetné éppen ezen oldal végtelenül esztétikátlan tördelését (irdatlanul nagyméretű betűk: a kötet maradék részét a hihetetlenül apró betűkből álló hosszú sorok teszik nehezen olvashatóvá), vagy éppen azt, hogy Sipos Mária cikke gyakorlatilag olvashatatlanná vált a betűtípusok nem megfelelő kezelése miatt. (De ha Zaicz figyelmesebben megvizsgálta volna a copyrightoldalt, azt is kisakkozhatta volna, hogy miért sikerült megjelentetni ezt a kötetet, miközben a Hajdú Péter, Bereczki Gábor – továbbá a Zaicz által nem említett Havas Ferenc – tiszteletére készült kötetek kiadására sehogy sem sikerült előteremteni a megfelelő anyagi fedezetet.)
A számot a krónika blokkja zárja, ennek első cikkében Csúcs Sándor számol be a 21. Finnugor szemináriumról (erről itt már korábban beszámoltunk, ezúttal nem bocsátkozunk ismétlésekbe). A következő cikk ennek az MTI-hírnek a szó szerinti átvétele. (Ez a szöveg ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint amelyeket a kiállítással kapcsolatban korábban már felvetettünk.) Ezt követik a hírek, melyek sajnos jelentős részben már elmúlt eseményekről számolnak be. A még látogatható események közül kiemelnénk a Sarkvidéki hisztéria és a Szibéria lelke c. kiállításokat. Jó azonban időben felkészülnünk arra, hogy a Múzeumok Éjszakáján (június 20-án) megnyílik a (M)ilyenek a finnek? című kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A közönséges híreknél háromszor nagyobb terjedelemben jelennek meg a számot záró lapp vonatkozású hírek a Ságát című újságból. Megtudhatjuk például, hogy
Målselvben számi óvoda nyílt, melyet norvég gyermekek is látogathatnak.illetve
Fogoly- és rénhúsos pizza is kapható az ismét megnyitott karasjoki Rypa ('Fogoly') szálloda éttermében.
továbbá
Kiruna központja sokkal gyorsabban süllyed, mint gondolták. Egyelőre nem tudják, hová költöztetik a várost.E sorok írói kedvencévé az alábbi vált:
Tana községben a szombat estet választották az „asszonyok napjának”.
Bejegyzések
5 megjegyzés:
Szerintem abszurdum arról blogolni, hogy egy kiadvány miért nem jelenik meg nyomtatásban. Az ilyenekről levelekben kellene egymásnak üzengetni, melyeket postagalambok továbbítanak. Szóval egy tanulmánykötetet ma már csak CD-n szabad kiadni. A Havas Ferenc-emlékkönyv tehát már megjelent. A Bereczki Gáboré viszont még nem. Az is abszurdum, hogy ez a CD miért késik annyit.
Kedves Zegernyei!
Lehet, hogy én nem fogalmaztam érthetően, de a Bereczki-, ill. Hajdú-kötetek megjelenését Zaicz kifogásolja. Lehet, hogy valóban félreértettem, és nem a papíralakú köteteket hiányolja, hanem a megjelenést egyaránt. A CD-s megjelenésnek, pláne a webes publikációnak aligha lehet anyagi akadálya, ezért fel sem merült bennem, hogy ezért mondja a recenzens, hogy milyen nagy dolog, hogy a kötet megjelenhetett.
A "Szerintem abszurdum arról blogolni, hogy egy kiadvány miért nem jelenik meg nyomtatásban." megjegyzést mindenképp túlzásnak érzem, hiszen nemhogy a blog, a bejegyzés sem erről szól, csupán az ismertetett szám egyetlen cikkéhez fűzött mellékes megjegyzés utal erre.
Viszont nagyon jól hangzik. :)
Továbbra se értem, egy olyan műfajú dolgot, mint a Finnugor Világ, miért nem blog vagy pdf-es hírlevél formájában tesznek közzé, miért nyomtatásban.
Ez részben vonatkozik a Festschriftekre is: ha a kiadó nem tudja/nem akarja nyomtatottan megjelentetni, miért nem teszi fel pdf-ben egy megfelelő honlapra? Attól még lehet könyv, ISBN-nel meg mindennel. Erre nyugaton számos példa van.
És indoeurópai legyek, ha értem, mi az hogy, az etnofuturizmus - amely bipoláris gondolkodásmód - a finnugor kultúrák revansa az indoeurópai világgal szemben...
Tényleg nem hiszem, hogy a Rénhírek feladata lenne megmondani, hogy milyen formában jelenik meg a Finnugor Világ. Én személy szerint csak sajnálni tudom, hogy az interneten nem érhetők el a cikkek, ill. hogy a felajánlott 1%-ok a kipostázásra mennek el. Mindez azonban a Reguly Társaság belügye, továbbá döntsék el az adományozók, hogy nekik ez így megéri-e.
Ami az etnofuturizmust illeti, arról tényleg érdemes lenne külön posztokat írni. Ezen a helyen azonban csak egy az etnofuturizmusról szóló cikket említettem. A bipoláris gondolkodásmód azt jelenti, hogy a művekben folyamatosan szembenálló félként (térként, erőkként, ideológiákként stb.) jelenik meg a falu és a város, a tradicionalizmus és a modernitás stb. E kettő viszonya az irányzat fő témaköre. Remélem, így érthető: természetesen jó lenne részletesebben foglalkozni a kérdéssel, meglátjuk, lesz-e vállalkozó, aki írna erről.
Megjegyzés küldése