2009. december 21., hétfő

NRVV 32. – Medvetánc

Hanti-Manszijszk köztéri szobrászatának talán legérdekesebb darabja a medvével táncoló őslakos szobra. A körvonalra feszülő két alak izgalmas kompozíciót alkot, remekül megoldott a figurális és a non-figurális közötti átmenet, ezzel a szobor minden didaxis nélkül érzékelteti a valós és a mitikus közötti átmenetet.


A medvefigura tulajdonképpen egy medvebőr, amely alól „hiányzik” a táncos. A medve arcvonásai is inkább stilizáltak, elnagyoltak.


Az emberarc szintén rejtve van, mintha legalábbis visszahúzódna a pillanatnyi történéstől. (Viszont az arcvonások, a hajviselet nem helyi lakosra utal, inkább jóval keletebbire.)


Mint egy korábbi posztunkhoz írt kommentből kiderült, rendszeres olvasóink sincsenek mindig tisztában a medveünnep fogalmával, ezért szólunk róla néhány szót.

A medveünnep világnézeti hátterében az áll, hogy az obi-ugor népek a medvét szentnek tekintik. A medve Numi-Tórem, a felső isten fia, aki az égben lakott, de unatkozott, és a földi történéseket figyelte. Megtetszett neki a földi élet, és addig könyörgött apjának, míg az egy kosárban le nem eresztette. Ugyanakkor meghagyta neki, hogy rendesen viselkedjen, az embereket ne bántsa. A medve azonban nem hallgatott apjára, önfejű volt, az embereket bosszantotta, lábaskamráikat feldúlta, a bogyószedő asszonyokat ijesztgette stb. Ellentmondásos helyzet alakult ki: a medve isteni eredetű, ezért nem vadászható, ugyanakkor szembefordult apja parancsával, tehát büntethető.

Kompromisszumos megoldás, hogy a medve elvben nem, a gyakorlatban azonban vadászható: a megölt medvét azonban ki kell engesztelni, hogy újjászületve ne bosszulja meg halálát gyilkosain. A medveünnep lényegében tehát engesztelő szertartás. A vadászok már a medve körül igyekeznek eljátszani, hogy nem ők ejtették el, hanem baleset történt, vagy mások (pl. az oroszok) tették. Ezután a medvét nagy tisztességadás közepette a faluba szállítják, egy házban felállítják, feldíszítik, mintegy megvendégelik, étellel, itallal kínálják. A medveünnep általában öt napig tart, ha az állat hím, négyig, ha nőstény, háromig, ha bocs. A medveünnep idején műsort szerveznek, hősénekeket énekelnek, jeleneteket adnak elő a medve, és persze saját maguk szórakoztatására. A medveünnephez kötődik az ún. medveműnyelv: amikor a medvéről beszélnek, más értelemben használják a szavakat, hogy a medve ne értse, miről beszélnek. Így pl. a medvéről nem mondják, hogy megnyúzzák, hanem azt, hogy kigombolják a bundáját. Magát a medvét sem nevezik meg, hanem mindig körülírják, erdei öregnek, apónak stb. hívják. A medve testrészeinek is megvan a maga titkos neve. A szertartás végén a medvét kiviszik, nagy tisztességgel kikészítik. Koponyáját gyakran egy félreeső helyen növő fára akasztják, máskor bundájával együtt a lábaskamrában tartják és továbbra is nagy tisztelet övezi.

Nos, igen, valóban: a medvével nem táncolnak. De ha egy alkotás eleve nem realista, nehéz rajta számonkérni a néprajzi hitelességet...

7 megjegyzés:

bitxəšï írta...

Koszonom a magyarazatot!

nāj āγi írta...

Miből gondolod, hogy táncolnak? Én mindig azt hittem, harcolnak. Tudom, hogy abban nem van logika, de nekem mégis úgy tűnt.

Fejes László írta...

Mondjuk a mozdulataik nem igazán harciasak?

FunkTazmagora írta...

Kicsit megkésve írok,de nem baj :)
A medve szó a magyarban szláv átvétel,a régebbi kifejezés a toportyán volt ha jól tudom (vagy a farkasra is ezt használták ?).Miért vettük át a szlávoktól a kifejezést,hogy ha az Urál környékén élnek medvék,így valószínűleg a magyarok (ill. a finnugorok) ősei is találkozhattak velük? Miért nem használunk finnugor eredetű kifejezést rá?
Vagy esetleg a medve totem volt,és így tabunak számított a megnevezése,és ezért nem?

Fejes László írta...

Kedves FunkTazmagora!

Valóban, ahogy magad is írod, a medve szó átvételének valószínűleg az az oka, hogy a korábbi név tabuvá vált, ezért hívtéák medvének (azaz nem az "igazi nevén"). Mondjuk én azért azon is elgondolkodnék, h a sztyeppén mennyi medve lehetett...

FunkTazmagora írta...

Nem is a sztyeppén,hanem ahogy írtam,az ural-hegységi erdőségekben biztos,hogy előfordul (a barna medve).Márpedig ha az őshaza az Ural környékén lehetett,akkor az uráliak biztos találkozhattak medvével (ahogy farkassal is).A medve és a farkas az erdős vidékeket kedveli,az Ural környékén pedig szép számmal vannak erdőségek.
A többi finnugor népek által használt szó a medvére nem vezethető vissza a finnugor korra? Vagy azok is szóátvételek?
Az ősmagyarok hagyományában,hiedelmeiben mekkora szerepe van a medvének?

Vagy pedig tényleg tabunak számított a medve megnevezése és körülírással nevezték meg.

Ugyanakkor az Ural környéki erdőségekben előfordul a rozsomák,a barna medve,a farkas,a bagoly,a szarvas,a vakond és a hód is (nem rég volt egy természetfilm az Uralról a National Geographicon,és ezen állatok mindegyike szerepelt benne).Az Uralnál ezekkel az állatokkal is találkozniuk kellett (volna).Érdekes módon viszont ezen állatok elnevezései nem vezethetőek vissza sem az uráli, sem a finnugor korra.

Ha jól tudom,a kis finnugor népek ősei az erdőövezet térségében éltek (vagy élnek).

Mellékesen kérdezem,hogy a magyar ház szó a finn kota szóval rokonítható (ami kunyhót,házacskát jelent).Tehát feltételezhetjük,hogy a finnugorok ősei kis fából készült "házban","házacskában" élhettek (kissé naivan fogalmazva)? Vagy pedig a kota és a ház szó egyszerűen csak egy "szálláshely",lakhely jelentésű szóból ered? És miben élhettek a finnugorok ősei:sátor,ill.jurta-féleségben (mint a szamojédok vagy a számik ősei) vagy inkább házszerű építményekben?
Köszönöm a választ.

Fejes László írta...

Kedves FunkTazmagora!

A sztyeppét azért emlegettem, mert hiába ismertek a magyarok bármilyen állatot az Urál környékén, ha utána évszázadokon át a sztyeppén vándoroltak, el is felejtethették ezeket. Annak, hogy bizonyos állatokra vonatkozó ősi szavaink elvesztek, ez is lehet az oka. De lehet a tabu is. Vagy bármi más, ami miatt egyes szavak elvesznek.

A finnugor ház feltehetően földbe vájt kunyhó lehetett, de természetesen ez térben és időben változhatott.