NRVV 33. – Hajóút Hanti-Manszijszktól Kirpicsnij Zavodig

Ha meguntuk Hanti-Manszijszkot, ismét hajóra szállhatunk. Mivel a Kisikbe közlekedő hajókból nem lehet sokat látni, célszerű egy olyan járművet választani, amelyből kellemes kilátás nyílik. Ilyenből tulajdonképpen csak egy van, a környező falvakba közlekedő folyami villamos (oroszul recsnoj tramvaj).



A folyami villamos megint nem egy típusnév, hanem sokféle hajót jelölhet, melyek viszonylag sok utast tudnak szállítani, tipikusan város környéki forgalomban. A wikipédia alapján a Hanti-Manszijszk környéki kistelepülésekre közlekedő hajó Moszkvics típusú, de tapasztalataink szerint Hanti-Manszijszkban senki nem nevezi így, sőt, magának a hajónak nincs is neve. Tágas fedélzetén jó időben nagyon kellemes az utazás, különösen, hogy a helyi utasok nagy többsége ilyenkor is a levegőtlen, sötét hajóbelsőt preferálja.

A járat hajnalban indul Troicából, és Lugovoje, Belogorje és Kirpicsnij Zavod érintésével kb. három óra alatt ér el Hanti-Manszijszkba, ahol rövid pihenő után megfordul és visszatér Troicába, majd délután ismét Hanti-Manszijszkba megy, és este tér vissza. Így tehát két járat van naponta mindkét irányba, de ha csak valamelyik faluba akarunk kiruccanni és visszatérni, akkor sok időt nem tölthetünk a kiszemelt településen. (Ezzel szemben a falvak lakói megtehetik, hogy reggel behajóznak a városba, és este térnek vissza.)



A hajó átúszik az Irtisen átívelő híd alatt, elhagyja a várost, és máris megfigyelhetjük a víz tájformáló erejét. Az Irtis mindkét partja lapos és homokzátonyokkal teli, a folyó folyamatosan lerombolja és átépíti a medret.



Az erdős partokat helyenként alámossa, a vízbe dőlt part menti fák szegélyezik a folyót.



A fátlan területeken a part olyan, mint egy talajmetszet egy mezőgazdasági tankönyvben.



Ahol a folyó új zátonyokat épít, a növényzet fokozatosan foglalja el és erősíti meg a szárazföldet. Mivel tavasszal a vízszint igen magas, ősszel viszont igen alacsony, a hajózási idény jelentős részében fövenysávok húzódnak a partok mentén: ezek őszre elfogalják a meder jelentős részét.



Már az Irtisen felbukkannak a partra vonszolt, és valószínűleg az idők végezetéig ott rozsdásodó hajóroncsok, melyek a lakott területektől jóval távolabb is felbukkannak végig az Ob mentén.

Pápay József Nyelvészeti tanulmányutam az éjszaki osztjákok földjén című beszámolójában így írja le az Irtis torkolatát:

A hol a két folyamóriás összetalálkozik, eltűnnek a partok, óriás áradvány (szor) képződik. Az Irtis szőke vizét azonban sokáig meg lehet különböztetni az Ob sötét vizétől; jó darabig egymás mellett folynak. De hajónk már barna vízen úszik tovább s az Irtis meredek partját hátunk mögött hagytuk.

Mivel Hanti-Manszijszk után meredek partot már nem látunk, feltételezhetjük, hogy Pápay a Hanti-Manszijszk fölötti partokra utal vissza. A két különböző színű vizet nekünk nem volt alkalmunk megfigyelni, és hasonló jelenség nem látható a Google műholdfelvételén sem. Ez a felvétel egyébként azért is figyelmre méltó, mert valamikor tavasz végén vagy nyár elején készülhetett, ezért az árterület kiterjedt: az általunk nemsokára bemutatott települések szinte szigetet alkotnak. (Érdemes a felvételt összevetni a térképpel.)



Az Ob északi partján már ismét magas partokat találunk, mint Hanti-Manszijszknál. Az Ob teljes általunk bejárt szakaszán ilyenek a partok: a jobb meredek, határozott vonalú és lényegében állandó. Ezt általában hegyes vagy erdős partnak hívják (vö. a hegyi marik elnevezésével). Ezzel szemben a bal part olyan, mint az Irtisen láttuk: lapos, változékony, homokzátonyos. Ezt az oldalt általában rétes vagy áradmánytavas oldalnak hívják. Ezen az oldalon vannak a Pápay által is emlegetett áradmánytavak. Tavasszal a teljes alacsony partot elönti a víz, a nyár folyamán azonban a vízszint csökken, egyre nagyobb lesz a szárazföld. A vízmennyiség egy része a terepviszonyok következtében nem tud lefolyni, így tavakként fennmarad. Ezekben a tavakban általában rengeteg hal reked, melyeket könnyű is kifogni. Az áradmánytavak tehát a holtágakhoz hasonló képződmények, de évről évre újjászületnek. Az Ob mentén élő hantiknak hagyományosan két szálláshelyük volt. Télen az erdős oldalon éltek: az erdő biztosította a tűzifát és a szélárnyékot, az erdőben vadásztak és az Obon vagy az Obba torkolló kisebb folyókon halásztak. Nyáron átköltöztek az áradmánytavas oldalra: itt az áradmánytavakban halásztak. A tavak madárvilága is gazdag volt, főként kacsára, lúdra vadásztak. A víz alól felszabadult területek viszont a lovaknak, teheneknek szolgáltak kitűnő legelőül.



Az Ob kilométernyi széles, egyenes szakaszainál eltűnik a horizont, mint a tengeren.

Az Obra kiérve a jobb parton nemsokára megpillanthatjuk Kirpicsnij Zavod (tkp. Téglagyár) települést. A parttól kb, száz méterre, kilométernyi hosszan, egy kisebb síkságon nyúlik el a falu, melynek fövenyes partja bárhol alkalmasnak tűnik a kikötésre. Ennek ellenére a hajó elhalad a település mellett, és azon túl áll meg, az utasok meg elindulnak visszafelé, a faluba.



Ezen a ponton már mindannyian elismerjük, hogy egy ilyen jól felszerelt, váróteremmel és parkolóval ellátott hajóállomásért mindenképp érdemes volt eljönni.



Téglagyári megálló, nem kutya.