Észt receptek angolul

A Rénhírek már egy jó ideje nem közölt receptet, a következő gasztronómiai posztig egy másik blog ajánlásával szeretnénk némi vigaszt nyújtani olvasóinknak.

Pille (ez egy észt keresztnév, nem a magyar pillangó) gasztronómiai blogján főként észt recepteket mutat be. Angol nyelvtudással máris bele lehet vágni az észt konyhával való ismerkedésbe. A blogon nem csupán tradicionális, népi ételek találhatók meg, sőt, az utóbbi időben inkább a saláták és desszertek kerültek többségbe. (A korábbi posztok között azért akadnak levesek, főételek is.)

Érdekes módon az egyetlen magyar receptje egy nem annyira közismert magyar ételt mutat be.

Vízcsepp – kortárs manysi líra magyarul

A Szegedi Egyetemi Kiadó és a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó gondozásában nem mindennapi könyv látott napvilágot: Szvetlana Gyiniszlamova manysi költőnő Vízcsepp című verseskötete. Több tényező is különlegessé teszi ezt a kiadványt. Először is, örvendetes, hogy beszélhetünk kortárs manysi szépirodalomról, méghozzá olyanról, amely manysi és nem orosz nyelven született, illetve születik. További örömre ad okot az a tény, hogy Gyiniszlamova verseit most már magyar nyelven is olvashatjuk. Ráadásul a szóbanforgó kötet két nyelvű, a magyar fordítások mellett a manysi eredetiket is megtaláljuk benne. A könyv végén a versek szóanyagát tartalmazó manysi–magyar szószedet segíti az eredeti szövegekkel való mélyebb ismerkedést, ami a magyarhoz legközelebbi rokon nyelv iránt érdeklődők (egyetemisták, nyelvészek stb.) számára igazi kinccsé teszi ezt a kötetet. Különleges ez a kiadvány azért is, mert a Nagy Katalin által készített magyar műfordítások – hála a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékének manysiul tanuló hallgatóknak és tanáruknak, Sipőcz Katalinnak – magyar és nem orosz nyersfordítások alapján születtek. Az egyébként igazán tetszetős külsőben megjelentetett kötetet a szerzőnő saját illusztrációi gazdagítják. És még egy igazi érdekesség: a könyvhöz hangos melléklet is készült, amelyben maga a költőnő olvassa fel verseit. Ez a melléklet letölthető az internetről, vagy CD formájában is beszerezhető. A könyv előszavában sajnos tévesen jelent meg annak a honlapnak a címe, ahol a melléklet elérhető – a helyes cím: http://www.kiado.jgypk.u-szeged.hu/letoltesek.htm. E sorok írója nem ismeri a CD-melléklet anyagát, az interneten elérhető fájlokkal kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy nem tartalmazzák a kötet minden versét.

A kötethez Sipőcz Katalin írt előszót, amelyből egyebek közt megtudhatjuk, hogy Szvetlana Gyiniszlamova ápolónőként és hivatalnokként is dolgozott, tanult a szentpétervári Herzen Főiskolán, jelenleg pedig a hanti-maszijszki Jugria Egyetem manysi tanszékének munkatársa. Főleg anyanyelvén, azaz manysiul ír. Vízcsepp című kötetét elhunyt édesanyja, Tatyjana Romanovna Szadomina emlékének szenteli.

Jó anyácskám sok éneket énekelgetett,
Drága anyácskám sok mesét mesélgetett.
Eme bölcs nőre fényes gondolattal gondoljatok,
Ki nem mondott szavaira hallgatva hallgassatok.

A versek tartalmilag olyan témaköröket érintenek, mint például a szülőföld, az otthon, a város, a természet, az élet, vagy akár a szerelem, de a domináns motívumok egyértelműen a költőnő édesanyjához kötődnek. A versek mindegyikében (sokszor hangsúlyos) szerephez jutnak különböző természeti képek – ami egyáltalán nem meglepő, figyelembe véve a manysi irodalom gyökereit, illetve a manysik életterét.

Folyóparton sirály hangoskodik,
Azt kívánom, hogy legyen így mindig,
A folyócska lassan folydogáljon,
Erdőben a szellő fújdogáljon.

Az írások stílusa (is) jobbára az obi-ugor folklórszövegekre emlékeztet, sok bennük a párhuzamos szerkezet és a figura etimologica, valamint számos olyan, az obi-ugor népköltészetből ismerős jelzős szerkezettel találkozhatunk, mint például a táplálékos-halas földem.

Magas házak orosz módra,
Vasas házak orosz módra,
Egykoron, ím megépültek,
Egykoron, ím felépültek.
Az emberek beköltöznek,
Az emberek bennük élnek.

A műköltészet főleg azokban a versekben mutatkozik meg, amelyek nem a költőnő édesanyjáról szólnak. E versek nemcsak szerkezetükben mutatnak bizonyos eltéréseket a jellegzetes obi-ugor népköltészeti formákkal szemben, de az alkalmazott képek és jelzők viszonylagos kötetlensége, szabadsága szintén az egyéni költői hangnemet erősítik. Fontos megemlíteni azonban, hogy mind a versek formavilágát, struktúráját, mind azok tartalmát illetően valamilyen mértékben mindig tettenérhetők a manysi (obi-ugor) folklórirodalom jellegzetességei.

Elszelelt az éjszaka.
Látszik a hajnal pírja.
Felkeltek a szúnyogok is,
Foglyaikat nem engedik.

Szúnyoghad támadt rám,
Futkosok táncolván.
Hűs tóvízben megmosakszom,
Magam miattuk csapkodom.

Ezt támasztja alá bizonyos mértékben a kötet egyetlen szerelmes verse is (81. o.):

Fekete ribizke szemem
Egyre csak téged nézeget,
Ügyes-szorgos két kezem
Téged bizony el nem ereszt.

[...]

Ragyogó fekete szemed
Engemet folyvást hadd nézzen,
Ügyes-szorgos két kezed
Engemet erősen öleljen.

[...]

Másokra jó szemmel néző
Társacskám van bíz énnekem,
Csak engem váró-szerető
Társacskára ráleltem.

Érdekes megjegyezni, hogy a kötetben egyetlen olyan vers szerepel, amely az anyanyelv kérdését érinti. A kötet címadó költeményéről van szó, annak is az első versszakáról.

Én, földdel bíró nő – némán nem élhetek,
Amíg csak élek őrzöm anyanyelvemet.
Vajban úszó gondolatom szövi beszédem
Vajban lakó szívem szövögeti beszédem.

Olyan költeményt nem találunk a kötetben, amely kifejezetten az anyanyelvet magasztalná, noha ez a téma még napjainkban is gyakorinak mondható az oroszországi kis uráli népek költészetében.

Mindenképp szólni kell a műfordításról is. A versek szépen szólnak magyarul, olvasásuk kifejezetten nagy élményt nyújthat bárkinek – hála Nagy Katalin munkájának. A kötet magyar szövegei azonban sok esetben folklorisztikusabb képet mutatnak, mint amilyenek a manysi eredetik valójában. Több esetben ott is párhuzamos szerkezet szerepel a magyarban, ahol eredetileg nem volt (pl. 9. o.: Igrimnek földecskéjén anyja szülte lány, / Mészig falucskában apja nevelte lány; 13. o.: Jó, hogy szoszvai lánynak rendeltek engem, / Jó, hogy ékes-fényes névvel neveztek engem; 37. o.: Lám, dicső lány lett belőled, / Lám, eszes lány lett belőled; 43. o.: Mint a vízcsepp csepeg a mi pénzünk, / Mint a folyó folyik el a pénzünk stb.). Gyakran az eredetitől eltérő szerkezetű párhuzamos szerkezetek olvashatók magyarul, sor eleji pozícióból rímpozízióba helyezve az ismétléseket, ezáltal önrímeket létrehozva és eltolva a sorok hangsúlyát (pl. 9. o.: Anyácskám, jég-szívem kienged közeledben, / Gondolatom Szoszvaként árad közeledben; 27. o.: Posaltit faluban éldegéltünk hajdan, / Szüleink tüzénél üldögéltünk hajdan. stb.). Néhol kényszeredettek a rímek, vagy az imént említett – s az eredetiben nem létező – sorvégi párhuzamos szerkezetek okán (önrímek, pl. 49. o.: énrám – énrám; akartok – akartok), vagy pedig azon okból kifolyólag, hogy mindössze egy magánhangzó egyezésére épülnek (pl. 43. o.: vízcsepp – bennünket; pénzdarabka – ide-oda), de találkozhatunk feleslegesen archaizáló nyelvezettel, helyenként pedig nyelvjárási formákkal is (pl. 55. o.: köszöntöm – szeretöm; 69. o.: boltba’ – mutatna; ígyen – megyen). A fordítók gyakran kényszerülnek a rímképletek megváltoztatására, s erre (természetesen) ebben a könyvben is akad példa: a manysi eredetikre jellemző páros, kereszt-, illetve bokorrímek helyett néha másik rímképlet fordul elő a magyar fordításokban. Ez azonban – tekintve ezen esetek csekély számát a kötetben – semmiképp sem róható fel negatívumként.

A Vízcsepp című kötet fontos könyv, valódi érték. Csak örülhetünk, hogy megjelent!

Az életünk – tiszta vízcsepp
Széles folyó visz bennünket.
Az életünk – pénzdarabka,
Sodortatunk ide-oda.

Kéz-rá-tét

Az észt kesztyű történetéről nyílik 2009. március 26-án (csütörtökön) 16 órakor kiállítás az óbudai Textilmúzeumban (Bp. III. ker, Lajos u. 138.). A kiállítás április 30-ig tekinthető meg.

A megnyitón szereplő Utrapan együttes aznap este 21 órától az Erzsébet téri Gödörben is koncertet ad.

Az uráli helyesírások 4. A mai mari helyesírások

Míg a mordvin esetében azt mondhattuk, hogy hangrendszere és a hangok kapcsolódási módjai az oroszhoz hasonlóak, addig a mari esetében éppen az ellenekzőjét tapasztaljuk. Míg az oroszban szinte minden mássalhangzó „kemény–lágy” párba sorolható, és a mordvin mássalhangzók jelentős része is, addig a mariban (legalábbis az irodalmi nyelvekben) csak két ilyen pár van: az [n] – [ny] és a [l] – [ľ] (régi magyar, palóc [ly]).

Talán ezzel függ össze, hogy a mari helyesírás [i] és [e] előtt nem különbözteti meg a kemény és lágy mássalhangzókat. Így tehát a ни jelölheti a [ni] és a [nyi], a не a [ne] és a [nye] hangkapcsolatokat is jelölheti. (Emlékezzünk, hogy az oroszban [ni] nem fordulhat elő, a [ne] pedig kizárólag idegen szavakban, de ezekben is csak kivételesen jelölik a нэ betűkapcsolattal.) A magánhangzót követő (és szókezdő) е mindig a [je] hangkapcsolatot jelöli, szó elején a mariban sincs [ji] (legalábbis az irodalmi nyelvben), magánhangzót mari szavakban sem [i], sem [ji] nem követhet, így az ilyen kapcsolatok ejlölése nem jelent problémát.

A mari mássalhangzók közel állnak az oroszokhoz, vannak bizonyos eltérések (például az orosz в körülbelül úgy ejtendő, mint a magyarban vagy az angolban v-vel jelölt mássalhangzó, a mariban viszont ehelyett az angol w-vel jelölt mássalhangzó van meg, az oroszban a д a magyarban vagy az angolban d-vel jelölt mássalhangzó jele, a mariban viszont az angol th-é (mint a the névelőben), a г viszont a [γ]-é (azaz a [g]-hez hasonlóan, de nem felpattanó zárral, hanem csak egy részt képezve). A mariban viszont nincs meg a magyarban vagy az angolban v-vel, d-vel vagy g-vel jelölt mássalhangzó. Hasonlóképpen nincs a mariban [ï], azaz hátrébb húzott nyelvvel ejtett [i]. Az ы-t ezért egy olyan hang jelölésére használják, melyre az oroszban nincs külön betű: ez a rendszeres olvasóink számára jól ismert [ə], azaz svá (az angol a 'egy' névelőben vagy az -able '-ható, -hető' képzőben ejtünk ilyet).

Vannak azonban a mariban olyan hangok, mely jelölésére az orosz ábécében meg nem található betűket használnak. A mássalhangzók között csak egy ilyen van, a [ƞ]: ez az [n]-hez hasonló, de annál hátrébb képzett hang (a magyarban a [k] és [g] előtt ejtjük ilyennek az n-t, az angolban ilyen van pl. a folyamatos melléknévi igenév (-ing) végén). Ennek a jele a н egy módosított változata – a betű jobb szára fölül jobbra meg van hosszabbítva: ҥ.

A magánhangzók között mind a mezei, mind a hegyi mari irodalmi nyelvben megvan két olyan magánhangzó, amely a magyarok számára ismerős, de az oroszban nincs meg: az [ü] és az [ö]. Ezeknek a jelük is hasonló: az [u] és az [o] jelére tett két pont: ӱ, ӧ.

A hegyi mariban van még két hang: az [e]-hez hasonló, de annál nyíltabban ejtett [ä], ennek a jele is hasonló a latin írású finnben vagy szlovákban előforduló hasonló hangok jelöléséhez: ӓ. Ezen kívül a hegyi mari kétféle [ə]-t különböztet meg, egy előrébb és egy hátrébb ejtettet. Az előrébb ejtettet ebben az esetben is két ponttal írják: ӹ, a hátrébb ejtett jele pedig az oroszból is ismert ы.

Hogyan ismerhetjük fel egy szövegről, hogy mari, ha nem tudunk mariul? Az ӧ előfordulása önmagában nem sokat mutat, mert mint később látni fogjuk, több bnyelv helyesírásában is előfordul. Az ӱ már jobb támpont, de ilyen betűt használnak a keleti hanti helyesírásban is, ráadásul az ӧ mellett. Jó támpont viszont a ҥ: bár hasonló hangot több cirill ábécében is jelöl az н valamilyen módosított változata, ezek alakja eltér: ӈ, ң, ill. hasonlít rá az egy más hangot jelölő ӊ (az utóbbi kettő közötti különbség észrevételéhez már alaposan fel kell nagyítani a betűket). Ugyanakkor ha más uráli nyelv ábécéjében nem is, a jakutban vagy az altaji ábécében (ráadásul ez utóbbiban van ӱ és ӧ is. Éppen ezért egy szöveg mariként való azonosításához még egy fontos támpontot kell figyelembe venni: a ё hiányát, illetve helyette a йо betűkapcsolat megjelenését.

A hegyi mari szöveget valamivel könnyebben lehet egyértelműen azonosítani: az ӓ eleve kevés nyelvben fordulhat elő (de a keleti hantiban is, bár ezt az orosz wikipédia sem jelöli, hasonlóképpen az ӱ és ӧ ottani meglétét sem), az ӹ viszont kizárólag a hegyi mari ábécében fordul elő. (Az orosz wikipédia itt a hangértékét adja meg tévesen.)

Előfordul, hogy olyan mari szöveggel találkozunk, amelyet e sajátos betűk nélkül írtak. (Ahogy magyarul is szoktunk különböző okokból ékezetek nélkül írni.) A mari nyelvnek és helyesírásnak bizonyos sajátosságai azonban a segítségünkre sietnek, és az ilyen szövegekről is jó eséllyel ismerhetjük fel, hogy mariul vannak. A többesjel ugyanis a mariban meglehetősen terjedelmes, ráadásul kötőjellel kapcsolják a szó(tő)höz. A mezei mariban a -влак és a -шамыч, a hegyiben a -влӓ használatos. Ha a kötőjelet pont ezek a betűk követik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mari szövegről van szó.

Hanti nyári viselet a 21. században

Két héttel ezelőtt a hanti lányok, asszonyok hajviseletéről ejtettem szót. Ezúttal – hogy kerekebb képet kapjunk arról, hogy néz ki egy mai hanti nő – a Szinja folyó vidékén élő hantik nyári öltözetét mutatom be.

Észak-Szibéria mocsaras vidékein nyaranta elviselhetetlenül sok a szúnyog, úgyhogy errefelé az öltözködés az általános funkciókon kívül még egy fontos szerepet kap: a ruháknak, kiegészítőknek a szúnyogok kíméletlen támadásától is védeniük kell az emberi testet, tehát minél nagyobb felületen el kell takarniuk azt. A ruháknak ugyanakkor szellősnek és könnyűnek kell lenniük, hiszen Észak-Szibériában a hőmérséklet manapság akár a 30 fokot is elérheti nyáron.

A fejet a kendő kiválóan védi a szúnyogoktól, úgyhogy az itt élő hantik (férfiak és nők, felnőttek és gyermekek egyaránt) nyáron általában színes, mintás kendőbe bugyolálják fejüket. Ezek a darabok nem speciálisan „hanti kendők” (tulajdonképpen a világ legtöbb pontján találhatunk hasonlókat): a városból vagy nagyobb falvakból szerzik be őket, és színviláguk és motívumaik is inkább az orosz ízlést tükrözik. Ugyanez igaz az asszonyok bebújós, elöl néhány gombbal rendelkező, hosszú ujjú ruháira is, azzal a különbséggel, hogy a ruhákat általában saját kezűleg is díszítik: színes farkasfogakból, szalagokból csíkokat varrnak a vállrészre, a mell fölé, a gallérra és a szoknyarész közepére. Kiegészítőként – szintén saját kezűleg készített – színes gyöngysorokat viselnek, amelyeken (ahogy az a jobb oldali felvételen is látható) gyakran megjelennek a hanti díszítőművészetre jellemző geometrikus motívumok. A szinjai hantiknak egyébként gazdag, virtuóz a díszítőművészetük (ahogy az a sew kapcsán is feltűnhetett olvasóinknak): ruházatukat és használati tárgyaikat gyakran díszítik különféle gyöngyökkel, szalagokkal, fémdarabokkal, pénzérmékkel.

A ruha alá kötött harisnyát vesznek a lányok, asszonyok, lábbeliként pedig leginkább gumicsizmát vagy kalucsnit viselnek, hiszen ez a legpraktikusabb ezen a mocsaras-lápos vidéken.