Megjelent a Finnugor Világ 2008. szeptemberi száma

Megjelent a Reguly Társaság értesítőjének, a Finnugor Világnak a legújabb száma. Mivel épp a napokban ünnepeljük Reguly halálának 150. évfordulóját, a számban több cikk közvetlenül is kötődik Reguly személyéhez.

A címlap belső oldalán Lugossy József Reguly-dal c. versét találjuk a Reguly-Albumból.

Ezután Csúcs Sándor felelős szerkesztő (a PPKE Finnugor Nyelvészeti Tanszékének vezetője) csaknem hét oldalon át számol be az V. Finnugor Világkongresszus eseményeiről. Cikke végén arról szól, hogy bár csupán protokoláris rendezvényről van szó, erőt adhat azoknak, akik a maguk szűk környezetében valóban sokat tesznek népükért, nyelvükért. (Arról a lehetőségről, hogy a kongresszusokat valódi tartalommal is megtölthetnék, érdemi munka színterévé is tehetnék, nem esik szó. Sajnos nem derül ki az sem, hogy mi alapján állították, állítják össze a kongresszusra kiküldött magyar képviselők listáját, kik képviselik a magyarságot, és miért éppen ők.)

A beszámolót A. Molnár Ferenc (a ME és a DE egyetemi oktatója) cikke követi Reguly könyvtárosi munkásságáról. Reguly a Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma: Országos Széchenyi Könyvtár) igazgatója (akkori terminussal: első őre) volt. A cikkből kiderül, hogy Reguly nem volt oly kitűnő könyvtáros, mint Toldy Ferenc lelkendező beszámolói állítják, de nem is volt annyira hanyag, mintt Szinnyei Jószef számol be róla. Reguly konkrét könyvtárosi tevékenységéről azonban csak annyit tudunk meg, hogy a magyar nyelvű könyveket külön válogatta a többitől, ill. megszerzett néhány, a magyar nyelvtörténet szempontjából fontossá vált kódexet (Czech-kódex, Érsekújvári kódex, Thewrewk-kódex).

Ezután ismét a Reguly-Albumból következik egy részlet, ezúttal Reguly levele Toldy Ferencnek, amelyben arról számol be, hogyan keltek át a Pelimka völgyéből a Szoszva völgyébe.

Ismét Csúcs Sándor beszámolója következik, ezúttal a július 11-12-én Zircen megrendezett Reguly-konferenciáról.

Ezt Honti László (egyetemi tanár, akadémikus, az Udinei Egyetem tanszékvezetője) Rédei Károly temetésén elmondott búcsúbeszéde követi, mely Rédei pályafutásának főbb állomásait tekinti át.

Reguly Antal halálának 150. évfordulója mellett Lakó György születésének 100. évfordulójára is emlékezünk az idén. Ennek kapcsán a Finnugor Világ Lakó György három, eddig publikálatlan visszaemlékezését teszi közzé Zaicz Gábor (a PPKE Finnugor Nyelvészeti Tanszékének docense) által egy szöveggé szerkesztve.

Jeremej Ajpin hanti író idén töltötte be hatvanadik életévét. A Finnugor Világ közli magyar fordítója, Nagy Katalin köszöntőjét. (A köszöntőben Nagy Katalin Ajpint hanti Kunderának nevezi, sajnos nem világos, miért éppen Kunderához hasonlítja a világirodalom nagyságai közül.)

A visszaemlékezéseket, köszöntőket Ivasivka Sarolta cikke követi a nyenyec irodalmat támogató orosz nemzetiségű kiemelkedő személyiségekről. Ők tanárként, tankönyvíróként, fordítóként dolgoztak, egyengették nyenyec írók útját.

Ismét Zaicz Gábor következik, aki Ruttkay-Miklián Eszter munkásságát ismerteti abból az alkalomból, hogy elnyerte a Vértes Edit-díjat.

A következő cikket megint Zaicz Gábor jegyzi, Ezúttal Vértes O. Augusztáról szól, aki tavaly, augusztus 23-án húnyt el, és idén lenne 94 éves. Vértes O. Auguszta francia nyelvet tanított különböző intézményekben, tudományos munkássága a francia irodalom finnugor kapcsolatairól szól, egyetemi disszertációjának címe: A finnugorság felfedezése a francia irodalomban. (Ebben a francia irodalom magyar vonatkozásaival nem foglalkozik.)

Tánczos Orsolya alig egyoldalas cikkében arról számol be, hogy Észtországban fiatal udmurt és komi költőnők köteteit jelentették meg négy nyelven (udmurt/komi, észt, angol, orosz). Nem világos, hogy Arzami Otšeit, aki férfi, miért említi. Ugyanakkor a sorozatban az említetteken kívül több (köztük mari és mordvin) kötet is megjelent (l. a 74 koronások között), ezekről nem esik szó. A cikket az egyik kötetből származó vers és fordítása zárja. (Nem világos, hogy nyers- vagy műfordításról van-e szó.)

A következőkben ismét a felelős szerkesztőé a szó, aki Lennart Meri észt elnök beszédeinek gyűjteményének (A szó hatalma, Savaria University Press, Szombathely, 2008) megjelenéséről számol be. Az ismertető közel fele egy, az egyik beszédből vett részlet.

Ezután ismét Tánczos Orsolya ismertet egy kötetet, méghozzá Munkácsi Bernát udmurtföldi utazásának naplóját, melynek megjelenéséről blogunk már beszámolt. Tánczos kedvcsinálónak azt a részletet tartja érdemesnek kiragadni, amikor Munkácsi megérkezik Kazanyba, és a város sziluettjét csodálja.

A következő cikkben a szó továbbra is Tánczos Orsolyánál marad, ezúttal a XXIV. IFUSCO (a finnugor szakos hallgatók nemzetközi konferenciája) eseményeiről számol be. (Sajnos magukról az előadásokról semmit nem tudhatunk meg.)

Ezután 12 uralisztikai vonatkozású rövid hír következik Falk Nóra (a PPKE Finnugor Nyelvészeti Tanszékének tanársegédje) összeállításban, ill. 48 nyúlfarknyi (helyenként egysoros) lapp vonatkozású hír a Ságat c. lapp újságból Németh Zsigmond (az idősebb) összeállításában. Egy hír a sok közül: „Idén nem lesz heringhalászat a finnmarki fjordokban, annyira lecsökkent a számuk. Várni kell pár évet, míg felszaporodnak.”

Sajnos meg kell említenünk, hogy ebben a számban feltűnően sok a központozási hiba és előfordul néhány fájó különírási/egybeírási hiba is. Egy olyan folyóiratban, melynek szerkesztői (és szerzői is főként) egyetemi oktatók, ráadásul bölcsészkaron, ennél nagyobb gondosságot várnánk. Mindezek ellenére jó lenne, ha a sokéves ígérgetés után végre az interneten is megjelenne a Finnugor Világ, mert néhány cikkét teljes egészében jó szívvel ajánlanánk.

A számi rock virágkora

Virágkorát éli a számi rockzene, számol be a BarentsObserver.com. Több számi zenekar is felküzdötte magát a norvég slágerlistákra, ezzel növelve egyfelől a számik öntudatát, másfelől elismertségüket a többségi lakosság körében. Jelenleg 15-20 számi rockzenekar szerepel rendszeresen a szélesebb közönség előtt, míg a kilencvenes évek elején egyedül Mari Boine számított jelentősebb számi előadónak.

Néhány héttel ezelőtt a The Blacksheeps nevű számi zenekar megnyerte egy európai ifjúsági dalfesztivál norvégiai válogatóját, így ők képviselhetik Norvégiát.



A Duolva Duottar nevű (a Wikipédián csak norvégul szereplő) zenekar egy tehetségkutató versenyben ért el jelentős sikereket. Az alábbi klipben számiul énekelnek, a tagok arról nyilatkoznak, hogy milyen a viszonyuk a norvég és a számi nyelvhez. (Pontos fordítást örömmel veszünk.)



Szintén nagy népszerűségnek örvend az Adjágas zenekar, mely inkább csak hangszerelésében hajlítja a rock felé a hagyományos számi jojkát:

Rokon Népek Napja Reguly szülővárosában (ELMARAD!)

Idén emlékezünk meg Reguly Antal halálának 150. évfordulójáról, ezért a budapesti Reguly Társaság és a zirci Reguly Emlékbizottság Rokon Népek Napjára, 2008. október 11-re közös ünnepséget szervez Reguly szülővárosában, Zircen. Ebből az alkalomból a Reguly Társaság kirándulást szervez Zircre tagjai és az érdeklődők számára.

A kirándulás programja:

• 8:30 indulás a Nyugati pályaudvar parkolójából külön busszal
• 11:00 megérkezés Zircre
• 11:00-13:00 Zirc nevezetességeinek megtekintése, városnézés
• 13:00-15:00 szabad program
• 15:00 részvétel az ünnepségen (a Magyar Állami Népi Együttes műsora)
• az ünnepség után indulás Budapestre

Részvételi díj dolgozóknak: 1500 Ft, diákoknak/nyugdíjasoknak: 1000 Ft. A részvételi díj magában foglalja az ünnepség belépti díját és az utazási költséget.

Jelentkezni lehet emailben: orsolyatan(kukac)gmail.com, csucs(kukac)nytud.hu.

Update (2008/10/09):

Független forrásból értesültünk róla, hogy a Reguly Társaság fent meghirdetett kirándulása elmarad. Bár a Reguly Társaság a Rénhíreket a kirándulás meghirdetésére külön felkérte, a kirándulás elmaradásáról elmulasztotta értesíteni. Olvasóinktól ezúton is elnézést kérünk.

Vallási hírek

2008. szeptember 25-én a mariföldi Kunyezserben találkoztak a hagyományos mari vallás lelki vezetői. A 20 pap az október 5-én az Oš kuerben (Fehér nyírfaligetben) megrendezendő összmari imádsággal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Az imádságon 70 pap fog részt venni, 5 máglyát gyújtanak és 41 állatot áldoznak fel. Az áldozásra a Marij Elen kívüli területekről is érkeznek marik. (Forrás)

Egy mari szent ligetben egy magánszemély 71 nyírfát vágott ki. (A szent ligetekben még egy ág letörése is tilos, nemhogy a favágás.) Az ügyészség illegális fakitermelés vádjával feljelentette, ennek alaápján akár hat év szabadságvesztésre is ítélhetik. (Forrás – sajnos nem világos, hogy a két hír ugyanarról a szent ligetről szól-e.)

A Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet már készül a téli turistaszezonra. Újdonságnak számítanak a suriskari hantik hagyományos kultúrájával való megismerkedésre leghetőséget adó programok. Ezek keretében még hagyományos hanti áldozáson is részt lehet venni. Ennek során a három fő szellemnek áldoznak: Az Égatyának (Tórum-iki), a Földanyának (Kaltan-imi), és az Alvilágatyának (Hiny-iki). Ezen kívül számítanak a hosszútávú sífutóverseny tavalyi sikerének megismétlődésére is. (Forrás)

(Érdekességként megemlíthetjük, hogy Kaltan-imi nevét nem találjuk a szakirodalomban, és az interneten is csak ebben a hírben ismétlődik szerte a világhálón. Gyanítható, hogy elírásról van szó, és valójában Kaltas-imi vagy Kaltes-imi lenne a helyes alak.)

Rettegett Iván és a cseremiszek – Arszk ostroma

A harcokról

1552 őszén a finnugor népek további sorsára is nagy hatást gyakorló harci cselekmények játszódtak Kazany falai alatt és a város környékén. A moszkvai nagyfejedelemség csapatai a végső leszámolásra készültek a Kazanyi Tatár Kánsággal. Moszkva már egy évszázada szorongatta a kazanyi tatárokat, de legyőznie nem sikerült őket. A korábbi összecsapások során mindig nagy gondot okoztak az orosz csapatoknak a cseremiszek. Általában csapdát állítottak vagy lesből támadtak, majd az összecsapás után gyorsan visszavonultak. Tipikus partizán-hadviselés, amely már az 1524-es orosz támadás visszaverése során is nagyon bejött: akkor az utánpótlást szállító hajókat támadták meg a cseremiszek. Ezzel lényegében ők akadályozták meg az orosz hadjárat sikerét.

A kudarcokból tanulva a végső hadjáratra Moszkva nagy alapossággal készült föl. Rettegett Iván serege 1550 karácsonyán érkezett Kazany falai alá. A március 25-éig tartó első ostrom sikertelennek bizonyult. A visszavonuló orosz csapatok élén haladó cár ekkor nagyon bölcs döntést hozott: elrendelte, hogy Kazanytól 15 versztányira, a Szvijaga torkolatánál emeljenek egy erődöt. Ezzel a cseremisz partizánok ellen védett helyen tudta őrizni csapatait és felszerelését, az erődből portyára induló katonái pedig a kazanyi csapatokra jelentett veszélyt.
A cseremiszek harcmodoráról így emlékezik meg a Kazanyi História (63. fej.): „…az erdei erődítésekből érkező és hátulról támadó cseremiszek … a táborokra rontottak, éjjel nagy zűrzavart okoztak az oroszok között, nappal öldökölték, élve elfogták a harcosokat és elhajtották a méneseket. Amikor pedig az oroszok támadták meg őket, megfutamodtak, elbújtak az erdő sűrűjében és a hegyi szakadékokban, és a megközelíthetetlen helyeken rejtőzködve megmenekültek.”

Az erdőből támadó kisebb cseremisz egységek ellen a cár nagy expedíciós sereget küldött ki Alekszandr Gorbatij és Andrej Kurbszkij vezetésével. A sereg három nap alatt átvergődött az erdőkön, és elérte a cseremiszek megerődített szállásait. Az orosz csapatok bekerítették a cseremiszeket, és egy éjszaka indított támadással nagy győzelmet arattak: „…erődítményeiket lerombolták és felégették, és élve elfogtak öt cseremisz vajdát és velük együtt ötszáz jó cseremiszt és feleségeiket és gyermekeiket is foglyul ejtették, maguk a vajdák sértetlenül tértek vissza. És a cseremiszek nem támadtak többé az erdőből.”
A kisebb csoportokban harcoló partizánok mellett a kazanyiaknak voltak a seregükbe beosztott, szervezett cseremisz erőik is: tizenötezer lovas és tízezer volgai csónakos. Főhadiszállásuk Arszk erődjében volt. Ezt írja róla a krónika: „Az a régi, Arszknak nevezett erődítmény olyan, mint egy erős vár: tornyokkal és lőrésekkel, és sok ember él benne és jól védik. És [korábban] egyszer sem vették be semmiféle harcban. Kazanytól hatvan versztányira fekszik, nehezen megközelíthető helyen, járhatatlan szakadékok és mocsarak között…”

Arszk ellen az ágyúkat is felvonultattak az orosz csapatok. „A fő vajda … nagyobb és kisebb ágyúkat vontattatott oda, és elkezdte veretni az erődöt. A benne lévő arszki hercegek és valamennyi cseremisz üvöltésben tört ki és kinyitották a kapukat és a kezüket nyújtották, mivel isten félelmet ültetett a szívükbe. És az oroszok foglyul ejtették őket. És elvittek tizenkét arszki herceget és hét cseremisz vajdát és jobb embert, kiválasztottak háromszáz századost és vezetőt, összesen mintegy ötezer embert.”

A foglyul ejtett cseremiszeket Rettegett Iván utasítására az ostromlott Kazany falai alá vitték, „hogy azok felszólítsák a kánt és a kazanyiakat, hogy vérontás nélkül adják meg magukat. De azok nem hallgattak a foglyok siránkozására és kéréseire.”


A cseremiszek meggyilkolásáról

A Kazanyi História 65. fejezete drámai végkifejletről számol be: „A cár, a nagyherceg, látván, hogy a kazanyiak hajthatatlanok, nem hallgatnak az intelmeire, és szidják őt és gőgösek és nem akarnak megbékülni vele és harcra készülnek, nagyon méregbe jött és lángoló düh töltötte el, és irántuk érzett addigi jóindulata haraggá változott. És halálra ítélte az erődítményekben elfogott valamennyi cseremiszt, mintegy hétezer embert: egyeseket a város közelében karóba húztak, másokat egyik lábuknál fogva, fejjel lefelé felakasztottak, volt akit a kazanyiak elrémítésére főbe lőttek, hogy azok, embereik keserves halálát látván megrémüljenek és feladják neki [Rettegett Ivánnak] a várost és engedelmeskedjenek. A haldokló cseremiszek pedig átkot szórtak a kazanyiakra: »Hogy utánunk ti is ilyen keserves halált szenvedjetek a feleségeitekkel és a gyermekeitekkel együtt!«” Történt mindez a régi időszámítás szerint 1552. október 1-jén vagy 2-án, az ostrom utolsó előtti vagy utolsó napján (okt. 12/13.).

Rettegett Iván borzalmas tettére nincs mentség. A középkorban előfordult, hogy a háborúkban válogatás nélkül gyilkolták a parasztokat, polgárokat. Ez a fajta harcmodor volt jellemző az Európára támadó tatárokra. A sztyeppi környezetben élő nomád pásztorok számára az ember nem jelentett értéket, mivel gazdálkodási módjuk nem volt különösebben emberigényes: több ezres nyájaikat csupán egy-két pásztor őrizte. Ugyanakkor veszélyesnek éreztek minden embert: potenciális katonát láttak bennük. A földművelő kultúrákban azonban az ember nagy értéket jelentett. Ez az életmód kisebb területen több ember számára nyújtott megélhetést, mint a nomád pásztorkodás. A külterjes állattartáshoz képest intenzívebb gazdálkodásnak nevezhető földművelés több munkáskezet igényelt. Ezért Rettegett Iván tömeggyilkossága nemcsak barbár, de ostoba cselekedet is volt. Csak az uralkodó szeszélyes, lobbanékony természetével magyarázható. Tettével önmagának és országának is ártott. Ez irányú tevékenységét később is folytatta: 1581-ben megölte fiát, trónjának örökösét. Ezzel kihalásra ítélte dinasztiáját, és okozója volt a dinasztiaváltást megelőző politikai és gazdasági válságnak is („Zavaros idők”).


Arszk és a cseremiszek

Arszk városa Kazanytól északkeletre található, mintegy 65 km-re. A városról ír az angol és az orosz nyelvű Wikipédia is. Azonban nem ugyanazt: az angol változat azt a nézetet képviseli, hogy a város tatár neve – Arcsa – azt jelenti: 'udmurt'. Az orosz változat azonban a szócikk felében ennek cáfolatával foglalkozik. Nincs igaza. A Slovopedia Vasmer alapján, Asmarinra hivatkozva az általunk ismert megoldást adja: a városnév a csuvas ar ’udmurt, ember’ jelentésű szóból származik.

A történeti források azonban az orosz–tatár harcokkal, valamint Arszk városával kapcsolatban a cseremiszeket és nem az udmurtokat emlegetik. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a cseremisz akkoriban gyűjtőnév lehetett, a Kazanyi Históriából például ’szegény ember, falusi ember, nem tatár ember’ jelentése is kiolvasható. Annak alapján, hogy a város neve az udmurtok valamilyen török elnevezéséből (l. a mai csuvast és tatárt) származik, és udmurt történészek okleveles adatokat közölnek egy déli udmurt közösségről, feltehetjük, hogy a megölt arszki cseremiszek udmurtok voltak. Ez ma a tudományban általánosan elfogadott nézet (de mint láttuk, vannak ellenfelei is).