Kettős mérce

Korábban Szőcs Géza (finoman szólva is a humán tudományok területén való erős tudásbeli hiányosságainak tanúbizonyságaként definiálható) kijelentései akkora visszhangot váltottak ki, hogy nekünk már nem is kellett foglalkoznunk az üggyel, hasonló butaságokon alapuló akciók, ha azok kedveznek „a finnugor rokonság eszméjének” (mi az???), nemhogy kritikát nem váltanak ki a szakmából, de időnként még lelkesedést is keltenek.

Itt van például ez a kedves kezdeményezés, A finnugor világ hét csodája. Már az ötlet is eléggé abszurd, hiszen minden nép benevezheti a saját népviseletét, aztán törje a fejét a zsűri, hogy melyiket minősítse csodának. Az is elég furcsa, hogy valaki udmurt csodaként jelölte a pelmenyt, amikor az legfeljebb az oroszokhoz került tőlük (vagy akár a komiktól: az eredeti forma, a pelnyany 'fülkenyér, fültészta' mindkét nyelvből levezethető), valójában a hússal töltött főtt tésztabatyut a fél földgolyón fogyasztják. (A nevezésben magyarázatként oda is tették, hogy a ravioliról van szó). Persze a fő probléma – legalábbis egy finnugrista szemével nézve – nem ez, hanem az, hogy mi alapján választják ki az indulókat: csak olyan jelenség indulhat, amely olyan néphez kötődik, mely olyan nyelven beszél, mely egy bizonyos ősnyelvből vezethető le. Hiába érzi valaki úgy, hogy jó dolog a pelmeny, de még jobb a hasonló jellegű grúz hinkali, azt nem nevezheti, mert nem finnugor néphez kötődik. A tokaji bornak például aligha akadhat finn vagy nyenyec kihívója, miközben azért egy világversenyen nehezen rúgna labdába minden kiválósága ellenére is. A Kivacs vízesés is magabiztosan indulhat, hiszen a Niagara eleve ki van zárva a versenyből.

Miközben teljesen véletlenszerűen zárnak ki jelenségeket a versenyből (melyik nemzeti park tehet arról, hogy nem finnugor területen terül el?), az indulókat semmi nem köti össze. A nyelvhez leginkább talán az irodalmi művek kötődnek, de azoknak is csak egyik aspektusa a nyelvi anyag, és talán fontosabb is a tartalom, a kulturális beágyazódás. Irodalmi műveket még az is alig köt össze, hogy azonos nyelven íródtak (ez legfeljebb annak az alapja, hogy azonos a potenciális olvasóközönségük), az pedig végképp nem, hogy rokon nyelveken íródtak.

De mindez csak egy ártatlan, butácska játék (ki fog azon izgulni, hogy a szettu vagy a vepsze múzeum kap-e több pontot?), vannak rémisztőbb jelenségek is. Rein Sikk észt újságíró könyvéhez gyűjt anyagot, és arra kéri az önkénteseket, hogy írják meg, mi is a finnugorság lényege, milyen is a finnugor lélek. Mindjárt egy hosszú listát is ír, hogy szerinte mik jellemzik a finnugorokat: pl. szerénység, individualizmus, a tánc és a zene szeretete, gyűjtő- és munkaszenvedély, ezermesterkedés stb. (Az ember nem győz csodálkozni, hogy maradhatott ki az alkoholizmus és az öngyilkosságra való hajlam.) Sikk több finnugor fórumon terjesztette felhívását, nem kevés finnugrista és finnugor aktivista találkozhatott vele, tudtommal senki nem fogta le a kezét, és nem mondta, hogy ejnye öreg, ezt azért mégse kéne. Mindenesetre a könyv megjelent, és olyan is lett, amilyet várhattunk. A kritikus, aki egyébként lelkiismeret-furdalással küzd, amiért rosszat kell írnia a könyvről, megállapítja, hogy a könyv felületes és misztifikálásra hajlamos, lelkesedésében messze elrugaszkodik a valóságtól. A népek nem válnak el rendesen, és a kritikusnak a könyv végére az az érzése marad, hogy csak észtekről, marikról és lappokról olvasott. (Viszont pozitívumként említi, hogy a kötetben valóban vannak nagyon érdekfeszítő történetek.)

Szakmai szempontból azonban ismét az a fontos, hogy nem szabad elfeledkeznünk róla: a finnugorság semmi más, mint azonos eredetű nyelvek rokonsága. Ennek alapján elkülöníteni embereket, kulturális jelenségeket, pláne természeti objektumokat nem csupán értelmetlen, de kifejezetten káros is. Mint korábban kifejtettük, éppen az ilyen vállalkozások keltik azt az érzetet a laikusokban, hogy a nyelvrokonság valami több és meghatározóbb dolog, mint a nyelvek történeti összetartozása. Ez pedig éppen olyan tévedés akkor, amikor a finnugor rokonság melletti propaganda eszköze, mint amikor ellenkező célokat szolgál.