Sajnos továbbra sincs tudomásunk arról, hogy a filmet Magyarországon hol és mikor lehet megnézni, de a DVD megrendelhető a film hivatalos honlapján – röpke háromszáz dollárért.
2009. február 25., szerda
Ismét A nyelvészek
Korábban már beszámoltunk róla, film készült a kihalófélben levő nyelvekkel foglalkozó nyelvészek munkájáról. Nos, alig tíz nappal utánunk a Google is észbe kapott, és munkatársai számára levetíttette a filmet. A vetítésre meghívta a film alkotóit is, azaz Jeremy Newberger és Daniel Miller rendezőket, illetve Gregory Anderson nyelvészt, a Living Tongues kutatóintézet munkatársát. Az előadás utáni beszélgetés alább lehet megtekinteni. (Ebből és a Living Tongues honlapjáról kiderül, hogy uráli nyelv nem szerepel a kutatottak között.)
Sajnos továbbra sincs tudomásunk arról, hogy a filmet Magyarországon hol és mikor lehet megnézni, de a DVD megrendelhető a film hivatalos honlapján – röpke háromszáz dollárért.
Sajnos továbbra sincs tudomásunk arról, hogy a filmet Magyarországon hol és mikor lehet megnézni, de a DVD megrendelhető a film hivatalos honlapján – röpke háromszáz dollárért.
2009. február 24., kedd
„Jó hírek” komi-permjákul
TG hívta fel a figyelmünket az alábbi videóra. Bár nyelvrokonainkról sokat olvashatunk, a rokon nyelveket csak ritkán hallhatjuk. Szerencsére itt a globalizáció, amit a kezdet kezdetétől meglovagolnak a hittérítők is. Nekik köszönhetően, aki még nem hallott komi-permjákot, bármikor meghallgatjat egy néhány perces szöveget a Youtube-on:
Akit más nyelvek is érdekelnek, az hatalmas választékből böngészhet. Sajnos uráli nyelvekből a komi-permjákon túl csak egy van, ebből viszont megtudhatjuk, miről is van szó (habár a két szöveg némileg különbözik):
Komi-permják anyag egyébként nincs sok a Youtube-on, de idiotaságában figyelemreméltó a Webster online szótár reklámja, mely sajátos módon bíztatja a gyerekeket a komi-permják–angol szótár bővítésére:
Hasonló filmecskék innen érhetők el.
Akit más nyelvek is érdekelnek, az hatalmas választékből böngészhet. Sajnos uráli nyelvekből a komi-permjákon túl csak egy van, ebből viszont megtudhatjuk, miről is van szó (habár a két szöveg némileg különbözik):
Komi-permják anyag egyébként nincs sok a Youtube-on, de idiotaságában figyelemreméltó a Webster online szótár reklámja, mely sajátos módon bíztatja a gyerekeket a komi-permják–angol szótár bővítésére:
Hasonló filmecskék innen érhetők el.
2009. február 23., hétfő
A finn nevekről
A magyarok általában elvárják, hogy a külföldiek helyesen ejtsék a magyar neveket, és időnként igen gúnyosan szoktak megnyilatkozni, ha egy amerika a Kovács nevet kóvaxnak ejti. Ezzel szemben divatos nálunk a külföldi nevek helyes ejtését és írását teljes mértékben ignorálni. Sőt, aki megpróbálkozik a külföldi nevek helyes ejtésével, könnyen válhat a gúny céltáblájává. Közismert a történet, hogy Faragó Richárd sportújságíró egy portugál meccs előtt tisztességesen utánanézett, hogyan is kell ejteni a portugál neveket. Így megtudta azt is, hogy a portugálban a szóvégi o-t [u]-nak kell ejteni, és ezt a szabályt alkalmazta is. Ennek következménye, hogy sokan a mai napig Faragunak gúnyolják.
Persze vannak nyelvek és írások, ahol a helyes kiejtést meglehetősen nehéz kitalálni (francia), vagy ahol igen sok szabályt kell egyszerre fejben tartanunk, hogy eltaláljuk a helyes kiejtést (lengyel: a klasszikus példa, hogy Lodz – pontosabban Łódż – város nevének helyes ejtése kb. [vudzs]). Más nyelveknél viszonylag egyszerűek a szabályok, így a finnben is. Azt gondolnánk, hogy a finn nevek ejtésével nem lehet probléma. A tapasztalat viszont az ellenkezőjét mutatja, elég arra utalnunk, hogy Räikkönen nevét rendszeresen hallhatjuk [rajkönen] formában. Vagy itt van ez a cikk, melynek szerzője éppen a finn sportolók iránti rajongásáról számol be, de ahol lehet, hibásan írja le nevüket. Pedig a finn helyesírás csak néhány, könnyen megjegyezhető ponton tér el a magyartól.
Az pl. nem is kell, hogy különösebb fejtörést okozzon, hogy az s-t [sz]-nek ejtsük, mert sok nyelvben így van (legfeljebb a kivételeket kell megjegyeznünk, mint pl. a portugál szóvég). Aztán van a finnben ä is, de ezt ugyanúgy [e]-nek ejthetjük, mint a német nevekben. Igaz, hogy a finn ä és e nem ugyanaz a két hang (az előbbi nyíltabb, az utóbbi zártabb, mint a köznyelvi magyar e), de mivel a magyar beszélők jelentős része amúgy is csak egy e-t használ, nem is várhatjuk el a két hang megkülönböztetését. Az azonban igen, hogy az ä-t ne [a]-nak vagy [á]-nak ejtsük, és lehetőleg írásban is tegyük ki a két pontot. Ez magyar billentyűzeten sem bonyolult, könnyen elérhető a Ctrl és az a egyidejű lenyomásával. Ezen kívül már tulajdonképpen csak arra kell emlékeznünk, hogy a finnben az y az [ü] jele, és hogy a magánhangzók hosszúságát is betűkettőzés jelöli, a többi megy magától.
Még egy aprósággal azonban számolni kell. A mássalhangzók kettőzése, akárcsak a magyarban, a hosszúságot jelöli. (Igaz, hogy a finnben a hosszú magánhangzók és mássalhangzók is hosszabbak, mint magyar megfelelőik, de ezzel nem kell foglalkozni, mint ahogy azzal sem, hogy a hosszúságot a finn helyesírás néhány kivételes esetben nem jelöli: pl. az 'üdvözlünk / üdvözöljük / isten hozott / isten hozta' jelentésű tervetuloa ejtése [tervettuloa] – az ilyen esetek felismeréséhez már tényleg ismerni kell a nyelvet.) Csakhogy míg a magyarban két vagy több mássalhangzó találkozásakor mindegyik mássalhangzó csak rövid lehet, a finnben nem. Az Antti névben tehát elvben hosszú [tt]-t kellene ejtenünk. Természetes magyar beszédben azonban ez affektálás lenne, ezért teljesen elfogadható az [anti] ejtés is. Hasonló a helyzet akkor, ha a hosszú mássalhangzó előtt i-re végződő diftongus (kettőshangzó: olyan magánhangzó, amelyik másképp kezdődik, mint ahogy végződik) van. A magyar köznyelvben ilyen diftongusok nincsenek, azaz a magyar beszélő választásra kényszerül: vagy két magánhangzóra szedi a diftongust (Räikkönen [re-ik-kö-nen]) vagy, ami sokkal gyakoribb, az i-t j-re cseréli: [rejk-kö-nen]. Csakhogy az utóbbi esetben egy rövid és egy hosszú mássalhangzó kerül egymás mellé (-jkk-), ezért a hosszú mássalhangzó természetes módon lerövidül ([rejkönen]). Az ilyen ejtésmód tehát „bocsánatos bűn”. (Ezzel szemben a h mindig ejtendő, tehát Lahti város neve nem [lati]!)
A SportGéza cikkében előforduló finn nevek tehát helyesen:
A cikkben említett Keke Rosberg, ill. Lasse Viren (helyesen: Lasse Virén) neve viszont svéd, a svéd nevek helyes ejtéséhez azonban sokkal bonyolultabb szabályokat kellene megtanulnunk, ráadásul hagyományosan elterjedt és elfogadott a svéd nevek németes ejtése is, így ezekkel most nem foglalkozunk.
Ha viszont a finn nevekről esik szó, meg kell említeni a nagy klasszikust, miszerint a finn síelőt Porhó Hessinnennek hívják. A vicc alapja többek közt az, hogy a finn nevek valóban sokszor végződnek -nen-re (például a fenti tízből hat!). A vicc azonban több szempontból is sántít. Először is, az ilyen nevekben mindig magánhangzó van a -nen előtt, a -nnen végződés tehát elképzelhetetlen. Másodszor pedig: a finnben nincs [s], csak [sz] (igaz, ez az [sz] nem pontosan a magyar [sz], hanem variálódhat, elcsúszhat a magyar [s] felé is, de sosem tisztán [s]). Tehát finnesen a név maximum Porhó Hesszinen lehetne, de így már nem annyira vicc a vicc.
Persze vannak nyelvek és írások, ahol a helyes kiejtést meglehetősen nehéz kitalálni (francia), vagy ahol igen sok szabályt kell egyszerre fejben tartanunk, hogy eltaláljuk a helyes kiejtést (lengyel: a klasszikus példa, hogy Lodz – pontosabban Łódż – város nevének helyes ejtése kb. [vudzs]). Más nyelveknél viszonylag egyszerűek a szabályok, így a finnben is. Azt gondolnánk, hogy a finn nevek ejtésével nem lehet probléma. A tapasztalat viszont az ellenkezőjét mutatja, elég arra utalnunk, hogy Räikkönen nevét rendszeresen hallhatjuk [rajkönen] formában. Vagy itt van ez a cikk, melynek szerzője éppen a finn sportolók iránti rajongásáról számol be, de ahol lehet, hibásan írja le nevüket. Pedig a finn helyesírás csak néhány, könnyen megjegyezhető ponton tér el a magyartól.
Az pl. nem is kell, hogy különösebb fejtörést okozzon, hogy az s-t [sz]-nek ejtsük, mert sok nyelvben így van (legfeljebb a kivételeket kell megjegyeznünk, mint pl. a portugál szóvég). Aztán van a finnben ä is, de ezt ugyanúgy [e]-nek ejthetjük, mint a német nevekben. Igaz, hogy a finn ä és e nem ugyanaz a két hang (az előbbi nyíltabb, az utóbbi zártabb, mint a köznyelvi magyar e), de mivel a magyar beszélők jelentős része amúgy is csak egy e-t használ, nem is várhatjuk el a két hang megkülönböztetését. Az azonban igen, hogy az ä-t ne [a]-nak vagy [á]-nak ejtsük, és lehetőleg írásban is tegyük ki a két pontot. Ez magyar billentyűzeten sem bonyolult, könnyen elérhető a Ctrl és az a egyidejű lenyomásával. Ezen kívül már tulajdonképpen csak arra kell emlékeznünk, hogy a finnben az y az [ü] jele, és hogy a magánhangzók hosszúságát is betűkettőzés jelöli, a többi megy magától.
Még egy aprósággal azonban számolni kell. A mássalhangzók kettőzése, akárcsak a magyarban, a hosszúságot jelöli. (Igaz, hogy a finnben a hosszú magánhangzók és mássalhangzók is hosszabbak, mint magyar megfelelőik, de ezzel nem kell foglalkozni, mint ahogy azzal sem, hogy a hosszúságot a finn helyesírás néhány kivételes esetben nem jelöli: pl. az 'üdvözlünk / üdvözöljük / isten hozott / isten hozta' jelentésű tervetuloa ejtése [tervettuloa] – az ilyen esetek felismeréséhez már tényleg ismerni kell a nyelvet.) Csakhogy míg a magyarban két vagy több mássalhangzó találkozásakor mindegyik mássalhangzó csak rövid lehet, a finnben nem. Az Antti névben tehát elvben hosszú [tt]-t kellene ejtenünk. Természetes magyar beszédben azonban ez affektálás lenne, ezért teljesen elfogadható az [anti] ejtés is. Hasonló a helyzet akkor, ha a hosszú mássalhangzó előtt i-re végződő diftongus (kettőshangzó: olyan magánhangzó, amelyik másképp kezdődik, mint ahogy végződik) van. A magyar köznyelvben ilyen diftongusok nincsenek, azaz a magyar beszélő választásra kényszerül: vagy két magánhangzóra szedi a diftongust (Räikkönen [re-ik-kö-nen]) vagy, ami sokkal gyakoribb, az i-t j-re cseréli: [rejk-kö-nen]. Csakhogy az utóbbi esetben egy rövid és egy hosszú mássalhangzó kerül egymás mellé (-jkk-), ezért a hosszú mássalhangzó természetes módon lerövidül ([rejkönen]). Az ilyen ejtésmód tehát „bocsánatos bűn”. (Ezzel szemben a h mindig ejtendő, tehát Lahti város neve nem [lati]!)
A SportGéza cikkében előforduló finn nevek tehát helyesen:
- Ari-Pekka Nikkola [ari-pekka nikkola] (nem [nikola]!)
- Harri Olli [harri olli] (nem [hari oli]!)
- Matti Nykanen (helyesen: Matti Nykänen) [matti nükenen]
- Kimi Raikkonen (helyesen: Kimi Räikkönen) [kimi reikkönen] vagy [kimi rejkönen]
- Mika Hakkinen (helyesen: Mika Häkkinen) [mika hekkinen] (nem [hakinen] és nem is [hekinen]!)
- Aki Kaurismaki (helyesen: Aki Kaurismäki) [aki kauriszmeki]
- Janne Ahonen [janne ahonen]
- Jari Litmanen [jari litmanen]
- Juha Mieto [juha mieto]
- Marja-Liisa Hamalainen (helyesen: Marja-Liisa Hämäläinen) [marja-lísza hemelejnen]
- a finn baseball pedig nem pesapallo, hanem pesäpallo [peszepallo]
A cikkben említett Keke Rosberg, ill. Lasse Viren (helyesen: Lasse Virén) neve viszont svéd, a svéd nevek helyes ejtéséhez azonban sokkal bonyolultabb szabályokat kellene megtanulnunk, ráadásul hagyományosan elterjedt és elfogadott a svéd nevek németes ejtése is, így ezekkel most nem foglalkozunk.
Ha viszont a finn nevekről esik szó, meg kell említeni a nagy klasszikust, miszerint a finn síelőt Porhó Hessinnennek hívják. A vicc alapja többek közt az, hogy a finn nevek valóban sokszor végződnek -nen-re (például a fenti tízből hat!). A vicc azonban több szempontból is sántít. Először is, az ilyen nevekben mindig magánhangzó van a -nen előtt, a -nnen végződés tehát elképzelhetetlen. Másodszor pedig: a finnben nincs [s], csak [sz] (igaz, ez az [sz] nem pontosan a magyar [sz], hanem variálódhat, elcsúszhat a magyar [s] felé is, de sosem tisztán [s]). Tehát finnesen a név maximum Porhó Hesszinen lehetne, de így már nem annyira vicc a vicc.
2009. február 21., szombat
Február 21: Az anyanyelv napja
Amikor az 1940-es évek végén a britek lemondtak Indiáról, a valamikori gyarmat két részre szakadt: külön államot hoztak létre a hinduk (ennek neve továbbra is India maradt) és a muzulmánok (ennek neve Pakisztán lett). Csakhogy a muzulmánok a gyarmati India két távoli, északkeleti és északnyugati területén voltak többségben. A két terület között körülbelül kétezer kilométer húzódott. Az új állam központja a nagyobbik, keleti területre került, ahol az urdu volt a legtöbbek által beszélt nyelv, így ezt tették meg hivatalossá. A keleti területeken azonban a bengálit beszélték. (Bár a két nyelv rokon, jelentős különbségek vannak közöttük.) A bengáliak fellázadtak, hogy anyanyelvüket is hivatalos nyelvvé emeljék. 1952 február 21-én a rendőrség néhány tiltakozót lelőtt. Végül a mozgalom győzött, és 1956-ban a bengáli is hivatalos nyelvvé vált. 1971-ben azonban Kelet-Pakisztán önálló állammá vált Banglades néven. Február 21-e Bangladesben a mai napig állami ünnep, a nyelvi mozgalom napja.
De mi köze ennek a finnugorokhoz és szamojédokhoz? Az, hogy Banglades kezdeményezésére az ENSZ 2000-ben elfogadta, hogy február 21. legyen az anyanyelv nemzetközi napja. Most tehát be kellene számolni arról, hogy milyen remek programokat találhatunk szerte a finnugoroknál e nagyszerű ünnep alkalmából. Sajnos azonban beszámolni, úgy tűnik, nincs miről...
A finugor.ru egyedül az udmurtoknál számol be a naphoz kötődő eseményről: Nagyezsda Utkina popénekesnő szervezésében írók, költők és egyéb kultúrmunkások tartanak „különórá”-kat az izsevszki nemzetiségi gimnáziumban: a programon kb. 200 gyerek vesz részt.
Ugyan nem az anyanyelv napjához, hanem a komi nyelv évéhez kötődik a Komi Köztársaság Nemzeti Könyvtára által szervezett, „Beszéljen komiul!” című verseny. Ezen némiképpen paradox módon komi nyelvtudás nélkül is részt lehet venni, elég áttannulmányozni a kiállított szakirodalmat. Sajnos a kérdések jellegéről nincs információnk.
De mi köze ennek a finnugorokhoz és szamojédokhoz? Az, hogy Banglades kezdeményezésére az ENSZ 2000-ben elfogadta, hogy február 21. legyen az anyanyelv nemzetközi napja. Most tehát be kellene számolni arról, hogy milyen remek programokat találhatunk szerte a finnugoroknál e nagyszerű ünnep alkalmából. Sajnos azonban beszámolni, úgy tűnik, nincs miről...
A finugor.ru egyedül az udmurtoknál számol be a naphoz kötődő eseményről: Nagyezsda Utkina popénekesnő szervezésében írók, költők és egyéb kultúrmunkások tartanak „különórá”-kat az izsevszki nemzetiségi gimnáziumban: a programon kb. 200 gyerek vesz részt.
Ugyan nem az anyanyelv napjához, hanem a komi nyelv évéhez kötődik a Komi Köztársaság Nemzeti Könyvtára által szervezett, „Beszéljen komiul!” című verseny. Ezen némiképpen paradox módon komi nyelvtudás nélkül is részt lehet venni, elég áttannulmányozni a kiállított szakirodalmat. Sajnos a kérdések jellegéről nincs információnk.
2009. február 20., péntek
Sarkvidéki hisztéria – kortárs finn művészeti kiállítás
„Sarkvidéki hisztéria” címmel kortárs finn művészeti kiállítás nyílt február 6-án a Ludwig Múzeumban (Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.).
„Miként érvényesülhet a finn visszafogottság – a szerénység, a saját képességek és eredmények lekicsinylése, a kérkedés vádjától való félelem – a kíméletlen szabadpiaci versenyben, ahol az önreklám életfontosságú? És hogyan jelenhet meg mindez a kortárs művészetben?” – ilyen kérdésekre próbál választ adni a kiállítás, ahol képzőművészeti alkotások mellett filmművészeti és zenei produkciókból is csemegézhetnek a látogatók.
Az április 9-ig nyitva tartó kiállítást magyar vagy angol nyelvű tárlatvezetés keretében is megtekinthetik az érdeklődök. A Ludwig Múzeum honlapján tájékozódhatunk a tárlatvezetések időpontjáról, illetve ugyanitt részletesebben is olvashatunk a megtekinthető/meghallgatható műalkotásokról.
„Miként érvényesülhet a finn visszafogottság – a szerénység, a saját képességek és eredmények lekicsinylése, a kérkedés vádjától való félelem – a kíméletlen szabadpiaci versenyben, ahol az önreklám életfontosságú? És hogyan jelenhet meg mindez a kortárs művészetben?” – ilyen kérdésekre próbál választ adni a kiállítás, ahol képzőművészeti alkotások mellett filmművészeti és zenei produkciókból is csemegézhetnek a látogatók.
Az április 9-ig nyitva tartó kiállítást magyar vagy angol nyelvű tárlatvezetés keretében is megtekinthetik az érdeklődök. A Ludwig Múzeum honlapján tájékozódhatunk a tárlatvezetések időpontjáról, illetve ugyanitt részletesebben is olvashatunk a megtekinthető/meghallgatható műalkotásokról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
