Karjalanpiirakka, azaz karjalai pirog. Finn nemzeti étel. A rozslisztből vagy rozs-és búzaliszt keverékéből nyújtott tésztából kis bocskorféleségeket formáznak, tejbegrízhez hasonló állagú főtt rizzsel (esetleg krumplipürével) töltik. Melegen fogyasztják, vajjal, vagy még inkább tojásos vajjal (főtt tojás széttörve és vajjal elkeverve, hasonló a Magyarországon lengyeltojás vagy zsidótojás néven ismert kencéhez) megkenve.
Perepecs.
Pelnyany.
Hallal töltött kenyér. Rengeteg változata létezik Oroszország északi területein, az igazi valóban kenyér, melybe egy egész halat sütnek (hasát hagymával, borssal, babérlevéllel töltik), de létezik halas pirogként is, ilyenkor egy tepsiben piteszerű eloszlásban sütik ki, a halat ilyenkor darabokban rakják bele. Finn változata kalakukko néven ismert, ez az, amit Sirkka is megénekelt.
Maksalaatikko, azaz finn rakott máj. A ledarált májat főtt rizzsel keverik, sziruppal (melasszal) és mazsolával enyhén édesítik. Magyar szemmel nézve nagyon abszurd étel, de ízletes. Finnországban félkészen boltokban is lehet kapni, csak a sütőben kell kisütni.
Mulgikapsad, avagy az észt székelykáposzta. Bár jellegében nagyon hasonlít a székelykáposztára, elkészítési menete más, ugyanis a káposztát már rögtön az elején a hússal főzik, ráadásul árpagyöngyöt is tesznek bele és főtt krumplival fogyasztják. Ráadásul a két étel elnevezése is hasonló, hiszen a mulgi ugyanúgy az észtek egy népcsoportja, mint ahogy a székely a magyaroké. (Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a székelykáposzta valójában nem a székelyekről van elnevezve, és elvileg Székely-káposztának lenne irandó.) Bár kétségkívül ízletes, gasztronómiai különlegességnek nem mondható: viszont kiválóan alkalmas arra, hogy zavarba hozzuk azon ismerőseinket, akik a paprikáscsirkét tekintik az ujgur–magyar rokonság fő bizonyítékának.
Nyers mukszun. A mukszun egy fehér húsú lazacféle, mely többek között az Ob mellékfolyóiban ikrázik. Ízletes húsát nyersen vagy enyhén sózva (és a sózás után néhány órát pihentetve) fogyasztják.
Fagyasztott kecsege. Szintén az Obon fogyasztják, a megtisztított kecsegét lefagyasztják, majd karikákra vágják, a karikákat fogyasztás előtt sóba mártogatják. (Még jobb, ha sóba és borsba vegyesen.) Egyéb fagyasztott halakat is érdemes megkóstolni, ezeket általában vékony csíkokra vágva tálalják.
Nyers rénhús. (Óvatosabbak főve, raguként, szárítva vagy füstölve is fogyaszthatják.)
Kama. A könnyű reggeli elmaradhatatlan kelléke. Észt népi étel, rozs-, zab-, árpa- és borsólisztből készített keverék, melyet tejbe, joghurtba vagy kefirbe kevernek, nagyon kellemes íze van. Finnországban talkkuna néven ismerik.
Saaremaai házisör. A finnségiek sörfőzőhagyományai igen gazdagok. Érdekességképp megemlíthető, hogy a vepszéknél egy nagy követ hevítettek fel, és ezt helyezték az árpalébe, ez biztosította a forráshoz szükséges hőmérsékletet. A házi sörfőzés hagyományai ma leginkább Észtország legnagyobb szigetén, Saaremaan maradtak fenn. Ne tévesszen meg minket, ha a sört literes fakorsókban kínálják, alkoholtartalmuk igencsak magas.
Szárított Pejpusz-tavi viaszlazac. Észt csemege. Az apró halakat sózzák, kiszárítják, kis zacskóban vagy kimérve árulják. (Hasonló termékek Oroszországban is kaphatók.)
Lakkalikööri, azaz mocsárihamvasszeder-likőr. A jellegzetes ízű sarkvidéki bogyóból készült likőr igazi desszertcsemege, a finnországi duty free shopok kötelező vásárlási tétele.
Végül sajátos „finnugor” ételként kell megemlítenünk a Túró Rudit, mely valójában szovjet eredetű, és Oroszországban szirok (сырок, szó szerint tkp. 'sajtocska'), Észtországban kohuke (tkp. 'túrócska') néven szerezhető be. Az orosz és az észt változatok kevésbé rúdszerűek, inkább kis téglácskák, és édesebbek is a magyar változatnál (kevésbé érvényesül bennük a túró savanyúsága).
A további ötleteket olvasóinktól várjuk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése