Vajon él-e még Ádám? S vajon mi az igazság a magyarok kaukázusi őshazájáról? Turkolly Sámuel 1725-ben tényleg találkozott magyarokkal a Kuma folyó partján? Madzsar városában vajon magyarul beszéltek? Kik voltak azok a kaukázusi magyarok, akik papokat kértek a pápától? Őseink tényleg együtt éltek a csecsenekkel? Lehet-e valami alapja annak, amit Ádám állít? Erről a témáról egyszer talán még fogok írni.
A csecsenek a történelem folyamán a 20. században ismét kapcsolatba kerültek finnugorokkal: 2000 nyarán Tartu belvárosában sétálgatva felfigyeltem egy emléktáblára. A tábla Dzsohar Dudajevnek állított emléket. (A fotót Merili Metsvahinak köszönjük.) A csecsenek első elnöke egykor Tartu városában szolgált: a szovjet hadsereg tábornokaként a Baltikumba telepített stratégiai bombázó hadosztály parancsnoka volt. Az emléktábla a hadosztály-parancsnokság épületén áll. A házban ma a Barclay de Tollyról elnevezett szálloda üzemel. Az észtek maguk is többször elszenvedve az orosz megszállást, mélyen szimpatizálnak a csecsen függetlenségi törekvésekkel, ezért a megemlékezés Dudajevről. A csecsen államfő vesztét mobiltelefonja okozta: egy „intelligens” rakéta megtalálta az éppen műholdas kapcsolatban álló telefont, és az embert, kezében a telefonnal. (Oszama bin Laden tanult az esetből: embereivel csak cédulákra írt parancsok révén érintkezik.)A csecsenek mindig is kiváló harcosok hírében álltak. Kitűntek a 19. századi kaukázusi harcokban is. E háború kegyetlenségéről orosz képzőművészeti és irodalmi alkotások számolnak be. A szovjet időkben nemcsak Dudajev, hanem más tehetséges csecsen katonák is magas rangot értek el a hadseregben. Egy másik csecsen elnök, a később szintén megölt Aszlan Maszhadov például ezredesként szolgált. Egy tüzérezred parancsnoka volt. Hogy hol? Magyarországon, a Tata közelében található Baj községben. Ő is kap majd emléktáblát?
Bejegyzések
