Miechovi Mátyás

Finnugor rokonságunk című örökbecsű művében (Bp. 1937., reprint 1994.) Zsirai Miklós Miechovi Mátyás néven emlegeti Mathias de Miechówot (eredeti nevén Carpigát), aki Tractatus de duabus Sarmatijs… (Krakkó, 1517.) című fő művében először azonosítja a jugorokat a magyarokkal.

A krakkói egyetem professzorának, majd rektorának sokrétű magyar kapcsolatai voltak. Krakkóban Thurzó György házában lakva Thurzó Szaniszló olmützi püspökkel levelezett. 1504-ben pedig Budán járt, ahol II. Ulászló királyt (1490–1516) részesítette orvosi kezelésben.

Mathias de Miechów könyvtárában megtalálható volt a Thuróczi-krónika egy példánya. Nyilván ebből olvasta ki a magyarokat vándorlásukban vezérlő csodaszarvas történetét, és elődeink afeletti örömét, hogy milyen jó is nekik a Kárpát-medencében. Ezt a tudását összegereblyézte a litván fejedelmi udvarban hallottakkal a messzi északon élő jugorok és a magyarok rokonságáról. Így: „A Iuhrok Iuhra-ból, Scithia legészakibb és leghidegebb földjéről, az Északi-tenger mellől jöttek ki, amely Moskovia-tól, a moskák városától északkeletre 500 nagy német mérföldnyi távolságra van… És midőn … mérhetetlenül megsokasodtak, meghallván a vadászoktól (akik a szarvastehenet követve átkeltek a Volha és Tanais folyókon), hogy az európai Sarmatia földje termékenyebb és éghajlata szelídebb, egybegyűlve az említett folyókon átkeltek… És midőn Pannóniába érkeztek, a földtől, bortól és a termékenységétől elragadtatva, azt lakóhelyükké kijelölték.”

A jugor–magyar azonosítás Mathias de Miechów révén került bele az európai köztudatba. Mint feljebb említettem, feltehetőleg Litvániában hallhatta. A litván udvar tájékozott volt orosz ügyekben, elvégre régóta harcolt egymással a két fél (és másokkal is) a Baltikum (és más területek) birtoklásáért. Korábban a Jagelló-dinasztia fejedelmet is adott Novgorodnak. (Simeon Lengvenis, Algirdas litván nagyfejedelem fia, I. Ulászló magyar király nagybátyja, oroszosan Szimeon Olgerdovics, uralkodott: 1389–1392, 1406–1411)

Mathias de Miechów litvániai utazása talán összefüggésben lehetett az 1512–1522 között zajló orosz–litván háborúval. Éppen a háború miatt nem valószínű, hogy bejutott Oroszország területére. Az Északi-Óceán (=Balti-tenger) mellékén azonban járt. Erre a Tractatushoz csatolt egyik levelében utal.

A jugor–magyar azonosság ötlete az orosz krónikaszerkesztő szerzetesek fejéből pattanhatott ki a jugor és az ugor népnevek hasonlósága miatt. Ugoroknak a magyarokat nevezték, míg a jugor népnév a vogulok egyes csoportjaira vonatkozott.

Mathias de Miechów Tractatusában még van egy-két finnugor vonatkozású érdekesség. Például ezt írja: „De a litvánok már elszlávosodnak, hasonlóképp mint a nugardiak, a pleskoviak, a smolnenskiek és az ohulok.” E mondatban az ohulok bizonyosan a vogulok, a nugardiak pedig talán a novgorodiak lehetnek. Ez utóbbi megfeleltetés azért kétséges, mert Nugardi azonos lehet a mai Lengyelországban található Nowogarddal, de Novgoroddal is.

Mathias de Miechów egy másik helyen a Novgorodi fejedelemséget Nugardiának nevezi. Az orosz fejedelemségek nem orosz nyelvű népességéről később is megemlékezik: „Saját nyelvük van a Permska-földön, saját a Baskirdok földjén, Iuhra-ban saját és Corela-ban is saját (nyelvük van).” Tudva, hogy a Novgorodi Fejedelemség alapnépessége finnugor volt, és látva, hogy Mathias de Miechów mennyire érdeklődött a Moszkvai Oroszország népeinek nyelve iránt, feltehető, hogy az elszlávosodó nugardiak nem Nowogard környéki poroszok, hanem novgorodi finnugorok voltak.

(Az idézett részletek itt találhatók, a szerző fordításai: Király Péter: A lengyel krónikák és M. Miechów „Tractatus”-ánal magyar vonatkozásai. Nyíregyháza, 2004. 85., 83., 136.)

A finnugor világ a muszlim geográfusok műveiben

A finnugor népekről: lakóhelyükről, életükről, történelmükről figyelemre méltó adatok őrződtek meg a múlt évszázadokból. Néhány forráscsoporttal (viking sagák, angol utazók, orosz expedíciós jelentések) már itt, a Rénhírekben is foglalkoztam. Most következzék egy újabb rövid összefoglaló, ezúttal a muszlim geográfusokról és műveik finnugor vonatkozásairól.

A muszlim földrajzi irodalom a 9. században bontakozott ki, az abbászida dinasztia 7. uralkodója, Al-Mámun (a nevezetes Harun ar-Rasid fia) idején (813−833). Az abbászidák alatt a muszlim világ mind nagyobb területet foglalt el, Irak és Perzsia területére is kiterjesztette hatalmát. A táguló világról szerzett új információkat a földrajztudósok rendszerezték: olvasva-kiegészítve egymás műveit, olykor maguk is útra kelve, vagy csak kifaggatva az utazókat, kereskedőket.

A muszlim földrajzi irodalomnak több központja alakult ki. Bagdad az egész birodalom fővárosaként maga is tudományos központnak számított, de közvetítő szerepet is betöltött a végeken kialakult másik két centrum: az Ibériai félszigeten, valamint a Khoraszánban és Közép-Ázsiában működő geográfusok között.

A muszlim világ kelet-európai kereskedelmi kapcsolatai a földrajzi irodalom kibontakozásával egy időben jöttek létre, akkor alakultak ki útvonalai. A muszlim kereskedők legfontosabb célja értékes prémek felvásárlása volt. A Közép-Volga vidékén és a Káma alsó folyásánál élő finnugor népeket a volgai vízi úton érték el, a Dél-Urál vidékét és Nyugat-Szibéria déli területeit pedig a Volgától keletre vezető szárazföldi útvonalon. A délről érkező kereskedők és a finnugor őslakók kereskedelmi ügyletei a 9. századtól a volgai bolgárok közvetítésével zajlottak. A finnugor vonatkozású információkat a kereskedők a volgai bolgároktól hallották, majd hazatérve beszámoltak a hallottakról. Ily módon a hírek természetesen erősen torzultak, mire lejegyezték őket.

A muszlim geográfia finnugor vonatkozású hírei a következő csoportokba oszthatók:

1. Dzsajháni a burtaszokról, valamint a viszúkról rendelkezett információkkal. Másolói, követői (pl. Ibn Ruszta, Gardízi, Maszúdi) ezt az információcsoportot szerkesztgették alakítgatták. A burtasz népnév mögött egyes kutatók valamilyen ősmordvin csoportot sejtenek. A viszú népnév az orosz krónikák vesz népnevével azonos, a mai vepsze népnév elődje, de a viszúk nem azonosak a vepszékkel, csak annyi állítható róluk bizonyosan, hogy nevük erdőövezeti finnugor népet vagy népeket jelöl.

2. Al-Balkhí és művének feldolgozói (Al-Isztakhrí és Ibn Hauqal) a burtaszokról és az al-artanija népről hallottak. Utóbbi az erza-mordvin csoporttal azonosítható.

3. Későbbi szerzőknél mint Abu-Hámid al-Garnáti az arú és júra népről is olvashatók információk. Az arú elnevezés kapcsolatba hozható az ar népnévvel (a csuvasok nevezték így az udmurtokat), míg a júra az orosz krónikákban olvasható Jugra, Jugria ország- és jugor népnévvel.

A burtaszokra és az erza-mordvinokra vonatkozó adatok földrajzi-történeti következtetések levonására is alkalmasak, míg az arú, júra és viszú népről szóló hírek tele vannak meseszerű, folklorisztikus elemekkel. Ezeknek is megvan a tudományos értékük, csak éppen az említett finnugor népek történetének tanulmányozása során kevésbé használhatók.

A felsorolt finnugor vonatkozású hírek többsége olvasható magyarul, csupán néhány Dzsajháni-másoló geográfus, valamint Al-Balkhí és követői finnugor adatai közöletlenek még:

1. Kmoskó Mihály Dzsajháni és követői műveiből fordított le egyes részleteket: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. I/1. Magyar Őstörténeti Könyvtár 10. Bp. 1997., I/2. Magyar Őstörténeti Könyvtár 13. Bp. 2000. Mindkettőt Zimonyi István szerkesztette.

2. Simon Róbert Ibn Fadlán úti beszámolóját közölte: Ibn Fadlán. Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Bp. 2007.

3. Ibn Battúta művéből Germanus Gyula válogatásában jelentek meg részletek: Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Bev. és jegyz. Germanus Gyula, vál. Boga István, ford. Boga István és Prileszky Csilla. [rövidített, szerkesztett változat] Bp. 1964.

4. Abu-Hámid útleírását O. B. Bolsakov és A. L. Mongajt közléséből ismerhetjük: Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában. 1131–1153. Bp., 1985.