Bár a szinjai hanti nyelvjárást Steinitz a harmincas években (más nyelvjárásokhoz viszonyítva) bőven dokumentálta, később kiesett a figyelem középpontjából: minimális anyagot közöltek belőle tudományos kiadványokban (pl. Rédeitől, muzsi nyelvjárás néven), az oktatásban a szerepe elhanyagolható volt. Ugyanakkor fontossága aligha vitatható, hiszen viszonylag sok szöveg jelenik meg ebben a nyelvjárásban a jamali hanti sajtónak köszönhetően (általában suriskari nyelvjárásként hivatkoznak erre a változatra, de ez lényegében azonos a Szinja mentén beszélt nyelvjárással), e nyelvjárás elsajátítása tehát a gyakorlatban is hasznosul. (Meg kell viszont jegyeznünk, hogy a kötetben alkalmazott helyesírás több ponton is eltér a könyvkiadásban és a sajtóban alkalmazottól.) Az utóbbi évtizedben Ruttkay-Miklián Eszter kutatott intenzíven a szinjai hantik között, az ELTÉ-n pedig Szofia Onyina oktatta a szinjai nyelvjárást. Az oktatói munkája során keletkezett segédanyagok alapján született ez a kötet is.
A bevezető röviden szól a szinjai hantikról, kutatástörténetükről, a kötet keletkezéséről, ill. rövid szakirodalmi útmutatót is tartalmaz.
A 10. és a 49. oldal között találjuk a nyelvtani vázlatot. Erről néhány megjegyzés:
- Érthetetlen, miért szerepel az affrikáták között ćć és čč kapcsolat, amikor ezek valójában a tś (ťś) ill. tš explozíva-szibiláns kapcsolatok.
- A nyelvtani vázlat használja a szilárd, ill. alkalmi mássalhangzókapcsolat [sic!] terminusokat: ezeket jó lett volna megmagyarázni, hiszen nem maguktól értetődőek.
- Steinitz a kakuminális mássalhangzót nem a mássalhangzó alá tett vesszővel, hanem ponttal jelöli (helyesen: 13. o., helytelenül: 17–18. o.)
- A töveket kár volt kemény és lágy mássalhangzósokra osztani, hiszen ezek csak helyesírásukban térnek el egymástól, a rájuk vonatkozó szabályok pedig le vannak írva a 16.–17. oldalon. (Igaz, eléggé ellentmondásosan, pl. a lágy párral nem rendelkező kemény mássalhangzók után a leírás szerint egyaránt állhat е és э – valójában csak az előbbi. Az is megfontolandó lenne, hogy nyelvészetet tanuló diákoknak szóló kötetben inkább a palatális terminust használjuk a lágy helyett.)
- A 32. oldalon szereplő нэмәʌхŏйат alak viszont nem felel meg a leírásnak, eszerint нэмәʌхŏят lenne a helyes.
A 66. és a 79. oldal között találjuk a hanti–magyar, a 80. és a 87. között a magyar–hanti szójegyzéket. Úgy tűnik, ez utóbbiba csak a társalgási szótárban található szavak kerültek be, a nyelvtani vázlatban találhatók kimaradtak. Nem lévén szinjai hanti szótárunk, ezt különösen fájlalhatjuk. Ugyanakkor a szójegyzék valószínűleg egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy a „kemény” mássalhangzókat jelölő л, н, с megelőzi a „lágy” mássalhangzókat követő л-t, н-t és с-t, függetlenül attól, hogy egyébként a cirill ábécében hol áll az őket követő betű. Érdekes módon a т-nél nem érvényesül ez a sorrend, ott a тетрадь ([tyetragy], 'füzet') pont ott áll, ahol az orosz betűrend szerint is kellene.
A Szinjai hanti társalgási szótár minden hibája ellenére hasznos kiadvány, de inkább segédkönyvként, mint tankönyvként használható. A legrejtélyesebb vonása azonban a címe. Kétségtelen ugyanis, hogy e kiadvány nem csak a gyakorlatban nem használható társalgási szótárként (ehhez túl szűk a bemutatott anyag), de még a kiadványon belül is elenyésző részt foglal el a tulajdonképpeni társalgási példatár. A Szinjai hanti nyelvtani vázlat példamondatokkal és szójegyzékkel cím sokkal pontosabban leírná, milyen kiadvánnyal is van dolgunk.
Pozitívumként kell megemlítenünk, hogy mérsékelten igényes kivitele és csekély terjedelme mellett is ma barátinak mondható az ára: 900 forint.
Bejegyzések
