Az így kapott hajviseletet a szinjai hantik sew-nek nevezik (ez a szó a 'fonni, kötni' jelentésű ige származéka; etimológiailag a magyar sző igével áll rokonságban). A sew-nek két változata van: hétköznapi (ilyet viselnek a bal felső fotón ücsörgő kislányok) és ünnepi (ezt láthatjuk a bal alsó képen).
A hétköznapi változathoz vagy két, gyapjúfonálból kézzel font zsineget vesznek (mint a bal felső kép bal oldalán ülő kislány esetében), vagy egy gyöngyökkel/gombokkal kivarrt posztódarabot, amelyre három gyapjúszál van erősítve (ilyet láthatunk a bal felső kép jobb oldali kislányán, illetve a jobb oldali képen). A gyapjúszálakat hozzáfogják a kétfelé választott hajhoz, és további (akár más-más színű) madzagokkal igen szorosan körbetekergetik őket, a copf aljánál pedig összefonják a hajtincseket és a gyapjúszálakat, s akár további színes szálakat is hozzáfonnak a copfokhoz. Az így kapott két copfot alul végül gyöngysorral vagy csilingelő díszekkel kivarrt bőrdarabbal kötik össze, a két varkocs ily módon nem csúszik viselője nyakába.
Az ünnepi változat a hétköznapihoz hasonlóan, de posztószálakból készül; alsó részére fémkarikákat varrnak, amelyekre mindenféle fémdíszt, pénzérméket, csengőket akasztanak. Ezekkel a posztószálakkal aztán teljesen körbetekerik a hajat, a két copf végét pedig ennél a változatnál is gyöngysorral vagy csilingelő díszekkel ékesített bőrdarabbal fogják össze.
(Fotók: Sipos Mária és Asztalos Erika
Információk: Ruttkay Eszter)