![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFnoxJfLyR4L3T8_kpZWvOZrtJHS_BBmOoRbOwlMZEawlzD7IpelGyPwMjdS6X20GyozsYWM8JzGTjRXIoNxVxnpifh_Jx0eJWc2eFARxge058S9KsVRbHQcKgVUXSy0PybRwjTaNUkvo/s200/DSCN0395.JPG)
Mi más konzerválhatná jobban a régi korok emlékeit, mint a fagyott föld? Északnyugat-Szibériában, ott, ahol a Vojkar folyó az Obba ömlik, középkori eredetű hanti település
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSRMH8oXc1bI08FbG5zxflZ8c7cVKL5RI_QjVYUtRx4ECwF1lc2dG9B9IMEw6BT9usz1BKGY7wiOt_vgs9n5OKdi7VcjDj2H4zoUjfuJeROIjHRbOGWaawpixnebpC1cc0Dtw9Oa4NZ2U/s200/DSCN0393.JPG)
(sőt, valójában több, egymásra épült falu) jól felismerhető maradványait tárták fel a régészek. Az itt látható képek 2005 júliusában készültek: a szalehardi régészekből álló csoport akkor már három éve dolgozott az eredetileg faházakból álló település feltárásán. A tundraövezetben a fagyos talaj nyáron sem enged fel teljesen, érthető tehát, miért konzerválódnak itt ilyen látványosan még az egyébként olyan könnyen bomló anyagok is, mint a fa. Az éghajlati viszonyok azonban az ásatási munkálatok idejét is nagymértékben korlátozzák: évente mindössze egy hónapon át, júliusban folyhatnak Uszty-Vojkarnál a régészeti ásatások, hiszen csak erre az időre olvad ki kellőképpen a talaj felső rétege.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigp10GUEq18Uo8sS9SBuZY3ahKNeNPY6llgn-m-IwgGdSQ9rtsr7rGLQ2i3e6-gfP5gMtU68c-yjYXWYM1GFAqDzCFcJnr4ey3Ojkx010YanDzQIjvTdp9GswpL6qTqwFAfcs3LxtBXcs/s200/IM000669.JPG)
A feltárt leletek különböző korokra datálhatóak
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMUOCxqOSpIGB-X-sZEQdg_Tzv2-ubDN4yXZF4MQ5GGBUKbVPXn45_uWj1LTwYeXaIb8KNoKfSo3vWJY0Bspy_-_d-RbiS2ylKjW0BsrkzocYl1VuccZdkuZEgW3E4vmSMcbq_IEn5uxc/s200/DSCN0396.JPG)
, s ebből arra következtettek a régészek, hogy már a XIV. századtól kezdve egészen a XIX. századig folyamatosan emberek lakták ezt a területet. A képeken jól felismerhetőek a faházak falai, kerítései, sőt, azt sem nehéz belátnunk, hogy a bal oldali felvétel kapubejáratot, a jobb oldali pedig szennyvízelvezető vályúszerűséget ábrázol. A házak körvonalait sejtetni engedő, impozáns leletek mellett azonban számos apró használati tárgyra – szúró-, vágóeszközökre, fésűkre, gyermekjátékokra, bálványszerű faragványokra – is bukkantak a régészek, ezeket vehetjük szemügyre a bal alsó fotón. A vele szemközti felvételen látható nyírkéregdarab pedig ornamentikájával hívta fel magára a régészek figyelmét: az obi-ugoroknál jobbára a szögletes díszítőmotívumok az elterjedtek, így az itt látható lekerekített, íves mintázat valószínűleg valamely déli nép hatásáról tanúskodik.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9YMgTsM93YiCPtDLk-c1VGqD13oGl8EjSUQeHoTINk_2URix7XG3M1O1VbAuGjOBOKlEMCk9zDYe9BjTcGAeLWpLql_Z-OODJ2TjhQejGFANrShJU2niDBBBF11ca2grS-1vdJoey9H0/s200/DSC02415.JPG)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvXPlV4fcJiSKtkMvurUCLK4sw_4AwHuHhE5L7PD8-zEwLEZTjEvSnk4sbKl78i4xNjJtZdB_rnFIPY15JIkiur3wsCFwOCySJmAGATPWqpjrQ7nw8BVmilzcV_8Bm4loq5QZrg97UEyM/s200/DSCN0406.JPG)
A régészeti feltárásokat különösen izgalmassá teszi, hogy a település feltehetően azonos a hanti hősénekekben szereplő
Aj wossal, azaz 'Kisvárossal'. A hősénekek szerint az itt élő ún. Búvármadár nemzetséget megtámadta az ellenség, és egyedül Búvármadár hős maradt csak életben: az ő későbbi utódai népesítették be aztán újra
Aj wost.
(Felvételek: Sipos Mária, Kováts Zsófia, Asztalos Erika)