A város földrajzi megosztottsága ma is szembetűnő. A város az Irtis kanyarjában, egy félszigetszerű képződményen helyezkedik el. A fok déli csúcsán található Szamarovo, a félsziget tövét pedig kb. 15 utcányi (kevesebb, mint 2 km) széles sávban szeli át az eredeti Hanti-Manszijszk, ahogy a helyiek mondják: „a város” A két lakott területet csak két parti és egy, a hegyeken átvágó út köti össze, köztük erdő virít. A város az utóbbi időben jelentős nemzetközi események színhelyévé vált, több fontos nemzetközi sportesemény (több bitalon-világbajnokság) mellett helyet adott más Oroszország–EU találkozónak is (ennek tavalyi plakátjai még ma is láthatóak a városban).
Mindez azonban még kevés ahhoz, hogy a közel negyvenezer ember által lakott városban a turisták által szívesen látogatott intézmények, mint vendéglők, sörözők, kávézók, cukrászdák megjelenjenek. Az utcákon legfeljebb olyan büféket találunk, mint odahaza a kínai piacokon – na jó, lerobbantabb balatoni strandokon is. Természetesen van néhány elegánsabb étterem, de ezekben nem jártunk. A spórolósabb turista jobban jár, ha az egyébként jól ellátott boltokban szerzi be vacsoráját, és a szállodai szobájban fogyasztja el. A város legelegánsabb szállodájában, a Jugrában 2500-3000 rubel körüli áron szállhatunk meg, ami párizsi vagy londoni szobaárakkal összevetve kifejezetten olcsónak mondható, különösen, hogy magában foglalja a svédasztalos reggelit, melynek során teletömhetjük magunkat vörösáfonyával. Hosszabb tartózkodás esetén mégis érdemesebb megfontolni a szobabérlést, de ekkor meglepetések is érhetnek minket. A csatornarendszer ugyanis úgy van megtervezve, hogy kapacitása a papírral már nem bírkózik meg, így a helyiek a wc mellé elhelyezett kis kosárkákban gyűjtögetik a papírt, ami a felkészületlen magyar turistánál erős sokkhatást válthat ki.
A városképet elsősorban az új építésű lakóházak határozzák meg. A vörös és halványsárga téglából épült épület és a sötétzöld, -kék vagy vörös fémtető a legjellemzőbb. Általában 3-4 emeletesek, tetőtér-beépítéssel. Az épületeket általában igyekezenek boltívekkel, kupolákkal, tornyocskákkal feldobni, de az összhatás nem igazán kedvező. A két bal oldali képen az épületekre aplikált boltíveket figyelhetjük meg, az udvaron vártornyokhoz hasonló elemekkel díszített garázs látható. A harmadik képen egy olyan házat látunk, melyen ötletesen igen világos erkélyeket alakítottak ki, melyek télikertként is használhatók – a képződményt koronázó toronysüveg viszont érthetetlen (az épület egyéb furcsaságaira itt nem térek ki). A jobb oldali képen a nemzeti érzés sajátos megnyilvánulásának lehetünk tanúi, miközben tanulmányozhatjuk az épületek tipikus forma- és színvilágát.
Látni még régebbi építésű, egyemeletes faházakat is (ilyet láthatunk a középső kép hátterében), ezeket újabban gyakran fém- vagy műanyag lécekkel burkolják. Az épületek hátsó frontjai általában elzárt tereket fognak közre, ahol hol gondozott játszótereket, hol elhanyagolt, gazos, szemetes területeket találunk – gyakran vegyesen, mint fent a bal oldalon.
A közterek képe egyébként is igen vegyes benyomást kelt. Alább a bal oldalon a Gagarin utcát láthatjuk, amint Szamarovo felől az új tempom alatt elhaladva befut Hanti-Manszijszk főterére. Az út mentén gondosan (hanti?) mintába rendezve virágok vannak ültetve, az összhatás igen kedvező – lehetne, de mik azok a vasbeton tömbök a gyepen? A jobb oldalon Hanti-Manszijszk főterét látjuk, ahol a legszorgosabb mérnöki igyekezettel sem sikerült eltalálni a vízelvezető árkokat fedő vasrácsok méretét. Mindkét képen látható a főtéren álló áruház, melynek csúcsos kupolája állítólag hanti sátrat szimbolizál: igaz, sem a formát, sem a méretarányokat nem sikerült eltalálni. (Az áruház mellett láthatóak a már emlegetett büfék.)
Hanti-Manszijszkban rengeteg bámulatra méltó középület és emlékmű is van, melyeket a későbbiekben be is fogunk mutatni. A következő részekben azonban már elsősorban azzal fogunk foglalkozni, amiért jöttünk: a finnugor vonatkozású látnivalókkal.
Bejegyzések
