alapján võrui néven. (Ez alig mutat eltérést a tőle délre és délkeletre, az észt–orosz határ környékén beszélt szettutól: a kettőt minden további nélkül tarthatjuk egy nyelvnek.)
Mint minden kevés beszélővel rendelkező nyelvvel kapcsolatban, a võruival is az a fő probléma, hogy az élet kevés területén lehet használni. A kilencvenes évektől ugyan jelentek meg könyvek, újságok, folyóiratok, de ezek száma is csekély. Éppen ezért jelentős, hogy a võrui nyelven beszélő gyerekek több mint száz rajzfilmet nézhetnek meg az interneten keresztül.
Azt sajnos nem igérhetjünk, hogy olvasóink le lesznek nyűgözve a filmek képi világától – sőt, mondjuk ki, hogy képesek tönkretenni a fiatalkorúak vizuális szocializációja irányában való minden törekvésünket. Azoknak viszont, akik tudnak észtül vagy finnül, remek szórakozást nyújtanak: elég, ha a képek helyett a feliratokra és a hangra koncentrálunk.