A szerkesztői cikkben Csúcs Sándor azon kesereg, hogy Finnországhoz és Észtországhoz képest Magyarország milyen kevés támogatást nyújt az oroszországi finnugor népeknek.
Ezután következik Fjodor Rozsanszkij beszámolója az ingermanlandi finnugor nyelvek, a vót és az izsór helyzetéről (Csepregi Márta fordításában). A vótnak már csak két nyelvjárása él, összesen maximum húsz vót beszélő lehet, de ők egymástól távol élnek, nincs kivel használniuk a nyelvet. Az izsór anyanyelvűek száma még 150–200 lehet, és vannak, akik használják is. A cikk új megvilágításba helyez néhány korábbi nyelvjárástani kérdést is.
Ezek után születésnapi köszöntők és nekrológok sorakoznak. Jaan Krossról Bereczki Gábor, ifj. Kodolányi Jánosról Voigt Vilmos, Schmidt Éváról Ruttkay-Miklián Eszter, Rácz Istvánról Küllős Ilona emlékezik meg; Jevdokija Rombangyejevát Szíj Enikő, Bereczki Gábort Zaicz Gábor, Vlagyimir Vladikint Vándor Anna, Havas Ferencet Csepregi Márta köszönti. Vándor Anna néhány Vladikin-vers fordítását is közli, Sipos Mária és Gusztáv András pedig beszámol a Schmidt Éva-hagyaték digitalizálási munkálatairól.
Két könyvismertetés következik: Küű Anita Arvo Valton Ezer évig hordott engem a fény c. kötetéről szól, Tamás Ildikó pedig a Lázár Katalin és Sipos Mária által Schmidt Éva gyűjtéséből megjelentetett anyagot, az Anna Liszkova énekeit ismerteti.
A Krónika rovatból megtudhatjuk, hogy Csepregi Mártát a Finn Oroszlán első osztályú érdemrendjével, Freisingerné Bodnár Juditot pedig Finn Fehér Rózsa érdemrenddel tüntette ki Tarja Halonen, a Finn Köztársaság elnöke. Az értesítő közli még a Magyar–Észt Társaság új elnökségének névsorát, ill. híreket Falk Nóra összeállításában.