Ha a városközponttól Szamarovóba induló út mentén elindulunk, a Krisztus feltámadása tiszteletére emelt templom alatt haladunk el. Ha valaki ki akarná találni, hogy mikor épült, ne a stílusjegyeket figyelje, hiszen az ortodox oroszoknak többszáz éve semmi új nem jutott eszükbe a templomépítészet terén – eltekintve a szovjet korszaktól, amikor bámulatos fantáziával alakították át őket bármivé a színháztól a trafóházig.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy bármelyiket sajnálnunk kell: a világi építészetüket figyelve talán jobb is, ha a templomok konzervatívak, a templomok átalakítása pedig lehetővé tette, hogy legalább a külső falak épségben megmaradjanak. A templom korának megtippelésében inkább történelmi ismereteink segítenek: a várost a XX. század harmincas éveiben alapították, és ezt az időt, ill. a következő évtizedeket nem a lázas templomépítés jellemezte, a templom keletkezése tehát kb. az ezredfordulóra tehető. S lám, valóban, a templom 2000-ben nyílt meg.
A hajó végében elhelyezett hatalmas tartályok nem szamovárok, és nem a fagyoskodó hajléktalanok számára kikészített védőitalt tartalmaznak, hanem szenteltvíztartók, melyek tartalma bizonyára a Gonosztól véd meg. Szükség is lehet rá, mert a hívek literszámra hordják a szenteltvizet. Ezeken kívül az oroszul tudókat vicces feliratok örvendeztetik meg:
ZÁRJA BE AZ AJTÓT!
(a lehető leghalkabban)
Kérjük, ne sz...teljen, dohányozzon, káromkodjon!