Az uráli helyesírások 11. A mai kildini számi helyesírás

A kildini számi helyesírás előtt feltétlenül hatásszünetet kellett tartanunk, hiszen ez az a nyelv és helyesírás, amelyik „jobbról előzi” az oroszt: egyes hangok nemcsak „kemények” és „lágyak” lehetnek, hanem a kettő közötti „féllágyak” is. Igaz, ez a hármasság csak a [t], [d] és [n] esetében van meg (azaz ennek a három mássalhangzónak van féllágy és lágy „párja” is), a többinek csak lágy. Minden más mássalhangzó kemény–lágy párokba rendezhető (kivéve a [j]-t, ami értelemszerűen csak lágy lehet).

A lágyakat a helyesírás pontosan úgy jelöli, ahogy az oroszban: я/е/и/ё/ю/ь követi a kemény mássalhangzó jelét. A я/е/и/ё/ю egyben jelölheti a [j] és a megfelelő magánhangzó kapcsolatát is. A féllágy mássalhangzók jelölésére viszont kitaláltak néhány sajátos jelet: ha a féllágy mássalhangzót [a] követi, az ӓ, ha [e], az ӭ, ha mássalhangzó (vagy ha a féllágy mássalhangzó a szó végén áll), az ҍ (áthúzott szárú lágyságjel, nagyon hasonlít az ószláv ábécében szereplő jatyra – ѣ –, de nem azonos vele) követi. Nem világos, hogyan jelölik a féllágy mássalhangzók és többi magánhangzó kapcsolatát: lehetséges, hogy ilyenek nem is fordulhatnak elő.

A kildini lappban van néhány olyan zöngétlen mássalhangzó, melyek az oroszban (vagy a magyarban nem fordulnak elő: [J], [L], [M], [N], [R]; ezeket a zöngés megfelelőik ([j], [l], [m], [n], [r]) módosított jelével jelölik: ҋ, ӆ, ӎ, ӊ, ҏ. (A ҋ helyett a ј-t is használják.) Megvan továbbá az [n]-hez hasonló, de a [k]-val, [g]-vel egy helyen képzett hang, ennek jele: ӈ. Nem alakítottak ki viszont új betűt a [dz] és a [dzs] jelölésére, ezeket a дз, ill. дж betűkapcsolatok jelölik. Még egy különleges betű fordul elő, a һ, mely tulajdonképpen nem önálló hangot helöl, hanem az ún. preaspirációt, azaz bizonyos (zöngétlen) mássalhangzók előtt megjelenő [h]-szerű jelenséget. (Ez nagybetűként is hasonlóan, Һ-nak írandó.)

A kildini lapp megkülönbözteti a hosszú és a rövid magánhangzókat, ám ezt a helyesírás nem jelöli.