A nyelvek újraélesztése (szakszóval: revitalizációja) rendkívül bonyolult folyamat, és egyébként is csak abban a közösségben képzelhető el, amelynek legalább egyes (általában persze idősebb) tagjai még beszélik a nyelvet. Jelenleg azonban még jóval nagyobb nyelvekre sincsenek megfelelő oktatási anyagok, nemhogy az enyecre.
„Ha valaki készítene egy enyec cd-rom-ot és munkafüzetet... – írja Vass Virág, akinek nyilván fogalma sincs egy ilyen anyag összeállításának nehézségeiről. Nem csak arról van szó, hogy bármilyen tananyag összeállítása hány problémát vet fel, vagy hogy milyen messzire kell utazni (az enyecek Oroszország szó szerint elzárt területné élnek: csak speciális engedélyekkel lehet odautazni, és a hatóságok nem túl lelkesen fogadják a kutatni szándékozót) és milyen körülményeket kell elviselni egy ilyen terepmunka során. (A Vass Virágot lenge öltözetben ábrázoló fénykép finoman szólva inadekvát.) Hanem arról is, hogy a kevés idős beszélő maga sem beszéli már „tökéletesen” a nyelvet, ugyanis akinek nincs kivel használnia, anyanyelvét is elfelejti.
„...szerintem sokan belevágnánk, hogy megmentsük távoli nyelvrokonainkat” – folytatja Vass Virág, aki azért hagyott fel a eszperantó tanulásával, mert úgy találta, túl kevés emberrel tudja használni. (Ezért aztán meg is kapja a magáét a felbőszült eszperantistáktól.)
Szerencsére Vass Virág nyitott kapukat dönget, mert Florian Siegl nyelvész éppen az enyec nyelv dokumentálásával foglalkozik.