NRVV 37. – Lugovszkoje

Lugovszkoje valójában nem olyan rettenetes hely, mint a folyó felől érkezve tűnik. A harmincas években alapították, kulákokat telepítettek ide, ami igencsak jót tett a környéknek: a körülményekhez képest takaros falunak mondható.

Az utcák ugyan igencsak sárosak, de a járda pallókból mindenhol ki van építve.

Lenyűgöző, hogy minden előkertben rengeteg virág nő.

Egyeseknél talán kissé túl is burjánzik a dekorációs buzgalom.

A hátsó kertekben szépen gondozott veteményesek...

A jól kiépített pallóhálózatnak köszönhetően a kertekben sem lesz feltétlenül sáros a cipő.

Persze előfordul betonból öntött sétány is.
A kertek végében sufnik állnak, és nem hiányozhat a fürdőház sem.
A házakban fürdőszoba, angolvécé, sőt, általában folyó víz és a legegyszerűbb csatornázás sincs.

Az ivóvizet a falu közkútjából nyerik. Ennél az épületnél lehet vizet vásárolni.
Egyéb célokra az esővizet, hólevet gyűjtik össze.

Az utcákon gyakran motorcsónakok parkolnak: a tulajdonosok félnek a vízen hagyni őket.

A falu végén magányos kapu áll: téren itt ér el a településre a téli út, a zimnyik.

Nyáron viszont a szárazföld felől nem lehet megközelíteni a falut.