A hegytetőn ma Jugra felfedezőinek emlékműve áll. Az orosz felfogás szerint ugyanis Szibéria a megérkezésükig lakatlan terület volt, ill. ha voltak is őslakosok, azok nem számítanak, mivel úgysem tudtak mihez kezdeni. Ma már kissé nyugatabbra (ill. Szibériától keletre is) úgy gondoljuk, hogy Amerika, ill. Ausztrália felfedezéséről sem túl píszí beszélni, hiszen korábban is éltek ott emberek – ebben az esetben viszont legalább az indokolja a kifejezést, hogy az emberiség többi része mit sem tudott arról, hogy ezek a helyek léteznek. Szibéria létéről azonban Európában és Ázsiában mindig is tudtak, időnként utazók is éreztek a közelebbi vagy távolabbi területekről, éles határa sohasem volt.
Az emlékmű nyolcvan méter magasan áll a város szintje felett, magassága 63 méter. Formája háromoldalú piramis, oldalait domborművek díszítik, melyek a vidék töreténetének „három fő korszakát” mutatják be: az oroszok előtti időket, a terület orosz meghódítását és a kőolaj- és gázkitermelés idejét. Az emlékmű földszintjén étterem, a felsőbb szinteken kilátó nem működik. Az épületnek állítólag speciális színes díszkivilágítása is van, működés közben azonban nem sikerült megfigyelni. A Hanti-Manszijszk látnivalóit ismertető honlap szerint az emlékmű high-tech (háj-tek) stílusban épült, az épület díszítőelemeit azonban a stílusirányzatokban járatlan együgyű finnugrista inkább szocreálnak vélné: