2010. február 5., péntek

MERJÁnk nagyot álmodni

A mélyfinnugorok olykor olyan mélyre ásnak, hogy a finnugor gyökereket is kikezdik. Divatos kifejezéssel mondhatnám, hogy írjuk újra a tankönyveket, kíméletlenül kihúzva a finnugor szót. No, de nem azért, hogy sumér vagy maja vagy akár etruszk szavakkal helyettesítsük, hanem hogy végre felismerjük, hogy a mi rokonaink igazi, ősi, eltitkolt neve merja.

A paradigmaváltással azonban talán érdemes még várni, hiszen a merjaelmélet, amelyet az észt író, Enn Haabsaar (1943–2008) alkotott meg, akár sajátos fiktív mitológiának is tekinthető. A Finnugorrá válás (Soome-ugri saamine) című könyvében az uráli népek kő-, bronz- és vaskori történelmét igyekszik felfejteni. Az író egyébként autodidakta történész volt, munkásságát, amely az orosz történelem korai szakaszát is magában foglalja, az észt történészek meglehetős óvatossággal közelítik meg, ha nem éppen teljes elutasítással. A terjedelmes (463 oldalas) posztumusz mű mégis érdeklődésre tarthat számot a magyarok körében is, annak ellenére, hogy az ugor ág történetét csak kevéssé érinti. A manysik és a magyarok őseiről többek között azt tudhatjuk meg, hogy éppen ezek a népcsoportok közvetítették az indoiráni hatásokat a többi uráli nép felé. (Az alábbi ismertetés Martin Ehala és Jaak Prozes recenzióján alapul.)

Haabsaar a finnugor nyelvcsalád finn-permi ágába tartozó népeket illeti a merja névvel (a 10-13. században eloroszosodott finnugor népet, a merjákat valódi/igazi merjákként – észtül pärismerjalane – nevezi meg a szerző). Elméletének mitológiai kiindulópontja az, hogy Észak-Eurázsiában két típusú eredetmítoszt találhatunk. Egyrészt az alámerülés-mítoszok a jellemzők, amelyekben a két vízimadár alakú demiurgosz alámerül az ősóceánba és onnan hozza fel a földet. Másrészt a tojásból keletkező világ, amelyet egy madáristennő költ ki. Haabsaar azt állapítja meg, hogy míg az alámerüléses mítosz keletről nyugatra, addig a tojásból keletkezés nyugatról keletre terjedt el. Ennek megfelelően az obi-ugor és szamojéd népeknél, a szölkupokat kivéve, az alámerüléses változat jelenik meg, míg a merják (innentől kezdve a finn-permi ág valamennyi népét értve a merja elnevezés alatt) mitológiájában a tojásos változat a jellemző. Karjalában, a komiknál, mariknál és mordvinoknál azonban mindkét mítosz megjelenik, két kultúrkör érintkezésével számolhatunk ebben az esetben. Ebből Haabsaar azt a következtetést vonja le, hogy a merják ősi európai nép, akik benépesítették a jégkorszak után a jég alól fokozatosan felszabaduló területeket. Vagyis nem keletről való vándorlással számol az észtek és a nyugati-merják esetében, hanem azt állítja, hogy őseik már a kezdetektől fogva mai lakóhelyükön éltek és földművelő kultúrával rendelkeztek. (Nem voltak mongoloid vonásaik sem, ezek egy később bevándorló népességtől származhatnak.) Vagyis a bevándorló indo-európaiaktól a nyelvet nem azok magasabb szintű kulturális fejlettsége miatt vették át. Haabsaar a nyelvváltásra az indoiráni vallás monista jellegében véli megtalálni a magyarázatot. Ugyanis a monizmus felé hajló kultúrák asszimilációra törekednek, különösen igyekeznek a befogadóbb jellegű kultúrákat magukba olvasztani.

A kulcskérdés az, hogyan birkózik meg egy civilizáció a dualizmussal, a társadalmi és kulturális sokszínűséggel. Haabsaar 5 típust különít el, a merjákat abba a csoportba sorolja, amelyikre az jellemző, hogy ha nézeteltérés támad köztük, a felek elválnak egymástól, ugyanakkor az újonnan érkezőkkel mindig hajlandók újabb kétpólusú rendszert kialakítani. A szerző úgy véli, hogy az etnikai folyamatok megmagyarázhatók az ideológiák közti különbségekkel. A merják tehát kétpólusú, de nem antagonisztikus (a másként gondolkozókat elpusztítani nem szándékozó) kultúrájukba be tudták fogadni az iráni és balti hatásokat, sőt be tudtak illeszkedni más dualisztikus rendszerekbe, egészen az asszimiláló monisztikus szláv és germán kultúrákkal való érintkezésig.

Az őstörténet, a nép és a nyelv eredete, a mikvogymuk-fíling nemcsak nálunk vált ki tehát éles vitákat. Hogy Haabsaar munkájában mi támasztható alá kutatásokkal és mi utalható inkább a fantázia birodalmába, azt csak a további kutatások fogják majd feltárni.