A finnugor népekről: lakóhelyükről, életükről, történelmükről figyelemre méltó adatok őrződtek meg a múlt évszázadokból. Néhány forráscsoporttal (viking sagák, angol utazók, orosz expedíciós jelentések) már itt, a Rénhírekben is foglalkoztam. Most következzék egy újabb rövid összefoglaló, ezúttal a muszlim geográfusokról és műveik finnugor vonatkozásairól.
A muszlim földrajzi irodalom a 9. században bontakozott ki, az abbászida dinasztia 7. uralkodója, Al-Mámun (a nevezetes Harun ar-Rasid fia) idején (813−833). Az abbászidák alatt a muszlim világ mind nagyobb területet foglalt el, Irak és Perzsia területére is kiterjesztette hatalmát. A táguló világról szerzett új információkat a földrajztudósok rendszerezték: olvasva-kiegészítve egymás műveit, olykor maguk is útra kelve, vagy csak kifaggatva az utazókat, kereskedőket.
A muszlim földrajzi irodalomnak több központja alakult ki. Bagdad az egész birodalom fővárosaként maga is tudományos központnak számított, de közvetítő szerepet is betöltött a végeken kialakult másik két centrum: az Ibériai félszigeten, valamint a Khoraszánban és Közép-Ázsiában működő geográfusok között.
A muszlim világ kelet-európai kereskedelmi kapcsolatai a földrajzi irodalom kibontakozásával egy időben jöttek létre, akkor alakultak ki útvonalai. A muszlim kereskedők legfontosabb célja értékes prémek felvásárlása volt. A Közép-Volga vidékén és a Káma alsó folyásánál élő finnugor népeket a volgai vízi úton érték el, a Dél-Urál vidékét és Nyugat-Szibéria déli területeit pedig a Volgától keletre vezető szárazföldi útvonalon. A délről érkező kereskedők és a finnugor őslakók kereskedelmi ügyletei a 9. századtól a volgai bolgárok közvetítésével zajlottak. A finnugor vonatkozású információkat a kereskedők a volgai bolgároktól hallották, majd hazatérve beszámoltak a hallottakról. Ily módon a hírek természetesen erősen torzultak, mire lejegyezték őket.
A muszlim geográfia finnugor vonatkozású hírei a következő csoportokba oszthatók:
1. Dzsajháni a burtaszokról, valamint a viszúkról rendelkezett információkkal. Másolói, követői (pl. Ibn Ruszta, Gardízi, Maszúdi) ezt az információcsoportot szerkesztgették alakítgatták. A burtasz népnév mögött egyes kutatók valamilyen ősmordvin csoportot sejtenek. A viszú népnév az orosz krónikák vesz népnevével azonos, a mai vepsze népnév elődje, de a viszúk nem azonosak a vepszékkel, csak annyi állítható róluk bizonyosan, hogy nevük erdőövezeti finnugor népet vagy népeket jelöl.
2. Al-Balkhí és művének feldolgozói (Al-Isztakhrí és Ibn Hauqal) a burtaszokról és az al-artanija népről hallottak. Utóbbi az erza-mordvin csoporttal azonosítható.
3. Későbbi szerzőknél mint Abu-Hámid al-Garnáti az arú és júra népről is olvashatók információk. Az arú elnevezés kapcsolatba hozható az ar népnévvel (a csuvasok nevezték így az udmurtokat), míg a júra az orosz krónikákban olvasható Jugra, Jugria ország- és jugor népnévvel.
A burtaszokra és az erza-mordvinokra vonatkozó adatok földrajzi-történeti következtetések levonására is alkalmasak, míg az arú, júra és viszú népről szóló hírek tele vannak meseszerű, folklorisztikus elemekkel. Ezeknek is megvan a tudományos értékük, csak éppen az említett finnugor népek történetének tanulmányozása során kevésbé használhatók.
A felsorolt finnugor vonatkozású hírek többsége olvasható magyarul, csupán néhány Dzsajháni-másoló geográfus, valamint Al-Balkhí és követői finnugor adatai közöletlenek még:
A muszlim földrajzi irodalom a 9. században bontakozott ki, az abbászida dinasztia 7. uralkodója, Al-Mámun (a nevezetes Harun ar-Rasid fia) idején (813−833). Az abbászidák alatt a muszlim világ mind nagyobb területet foglalt el, Irak és Perzsia területére is kiterjesztette hatalmát. A táguló világról szerzett új információkat a földrajztudósok rendszerezték: olvasva-kiegészítve egymás műveit, olykor maguk is útra kelve, vagy csak kifaggatva az utazókat, kereskedőket.
A muszlim földrajzi irodalomnak több központja alakult ki. Bagdad az egész birodalom fővárosaként maga is tudományos központnak számított, de közvetítő szerepet is betöltött a végeken kialakult másik két centrum: az Ibériai félszigeten, valamint a Khoraszánban és Közép-Ázsiában működő geográfusok között.
A muszlim világ kelet-európai kereskedelmi kapcsolatai a földrajzi irodalom kibontakozásával egy időben jöttek létre, akkor alakultak ki útvonalai. A muszlim kereskedők legfontosabb célja értékes prémek felvásárlása volt. A Közép-Volga vidékén és a Káma alsó folyásánál élő finnugor népeket a volgai vízi úton érték el, a Dél-Urál vidékét és Nyugat-Szibéria déli területeit pedig a Volgától keletre vezető szárazföldi útvonalon. A délről érkező kereskedők és a finnugor őslakók kereskedelmi ügyletei a 9. századtól a volgai bolgárok közvetítésével zajlottak. A finnugor vonatkozású információkat a kereskedők a volgai bolgároktól hallották, majd hazatérve beszámoltak a hallottakról. Ily módon a hírek természetesen erősen torzultak, mire lejegyezték őket.
A muszlim geográfia finnugor vonatkozású hírei a következő csoportokba oszthatók:
1. Dzsajháni a burtaszokról, valamint a viszúkról rendelkezett információkkal. Másolói, követői (pl. Ibn Ruszta, Gardízi, Maszúdi) ezt az információcsoportot szerkesztgették alakítgatták. A burtasz népnév mögött egyes kutatók valamilyen ősmordvin csoportot sejtenek. A viszú népnév az orosz krónikák vesz népnevével azonos, a mai vepsze népnév elődje, de a viszúk nem azonosak a vepszékkel, csak annyi állítható róluk bizonyosan, hogy nevük erdőövezeti finnugor népet vagy népeket jelöl.
2. Al-Balkhí és művének feldolgozói (Al-Isztakhrí és Ibn Hauqal) a burtaszokról és az al-artanija népről hallottak. Utóbbi az erza-mordvin csoporttal azonosítható.
3. Későbbi szerzőknél mint Abu-Hámid al-Garnáti az arú és júra népről is olvashatók információk. Az arú elnevezés kapcsolatba hozható az ar népnévvel (a csuvasok nevezték így az udmurtokat), míg a júra az orosz krónikákban olvasható Jugra, Jugria ország- és jugor népnévvel.
A burtaszokra és az erza-mordvinokra vonatkozó adatok földrajzi-történeti következtetések levonására is alkalmasak, míg az arú, júra és viszú népről szóló hírek tele vannak meseszerű, folklorisztikus elemekkel. Ezeknek is megvan a tudományos értékük, csak éppen az említett finnugor népek történetének tanulmányozása során kevésbé használhatók.
A felsorolt finnugor vonatkozású hírek többsége olvasható magyarul, csupán néhány Dzsajháni-másoló geográfus, valamint Al-Balkhí és követői finnugor adatai közöletlenek még:
1. Kmoskó Mihály Dzsajháni és követői műveiből fordított le egyes részleteket: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. I/1. Magyar Őstörténeti Könyvtár 10. Bp. 1997., I/2. Magyar Őstörténeti Könyvtár 13. Bp. 2000. Mindkettőt Zimonyi István szerkesztette.
2. Simon Róbert Ibn Fadlán úti beszámolóját közölte: Ibn Fadlán. Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Bp. 2007.
3. Ibn Battúta művéből Germanus Gyula válogatásában jelentek meg részletek: Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Bev. és jegyz. Germanus Gyula, vál. Boga István, ford. Boga István és Prileszky Csilla. [rövidített, szerkesztett változat] Bp. 1964.
4. Abu-Hámid útleírását O. B. Bolsakov és A. L. Mongajt közléséből ismerhetjük: Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában. 1131–1153. Bp., 1985.