Történeti ruszisztika és uralisztika az Urálban és Budapesten

Nemzetközi kerekasztal és szeminárium
Budapest, Ruszisztikai Központ
2009. október 5.


A programot lásd a központ honlapján!

A szettu éneklési stílus az UNESCO listáján

A szettuföldi (Észtország délkeleti része) polifonikus éneklési stílus (leelo) tegnap fölkerült az UNESCO kulturálisörökség-listájára. Észtországban a kihnui (kis sziget az ország szárazföldi részétől délnyugatra) kulturális térség mellett még a dalos- és táncünnepek szerepelnek a jegyzékben, az utóbbi hagyomány nem észt unikum, a lettek és litvánok körében is létezik, általános baltikumi jelenségnek tekinthető.

Szettuföld lakói ortodox vallásúak, hagyományos életmódjuk elsősorban a mezőgazdaságra épül, a beszélők egy része orosz területen él. A szettu nyelvváltozat nyelvi, illetve nyelvjárási státuszának megítélésével kapcsolatban régóta viták folynak. A közösség indentitásának megőrzésében a nyelv(járás) mellett fontos szerepe van az északi észttől bizonyos jegyekben különböző anyagi kutúrának (pl. népviselet), és a különleges éneklési stílusnak is, amely a balti-finn népeknél megtalálható runóéneket (regilaul) ötvözi az Oroszországban is elterjedt polifonikus énekléssel. A szettu térség éneklési hagyományát az ún. leelokórusok viszik előbbre. Ők vállalták át a családoktól a szettu kultúra továbbörökítésének szerepét. (A szettu közösség egyik fontos tagjának, a népdalénekes Hilana Tarkkának az életébe kínál betekintést a Taarka című szettu nyelvű film, amely 2008-ban készült el, és hazánkban is bemutatták. A film előzetese itt megtekintehtő.)

A kulturális örökséggé nyilvánítás eseményéhez számos rendezvény is kapcsolódik. Többek között idén október 9–10. között rendezik meg Värskában az első Leelo-konferenciát. A tudományos szimpóziumon különböző tudományágak szakemberei beszélnek majd erről a különleges éneklési hagyományról, emellett poszterelőadások mutatják be a leelokórusokat, és közös énekléssel a szettu himnuszt is rögzítik.

Az új szaranszki magyar lektor blogja

Szaranszkba ez év szeptembertől új lelkes magyar lektor érkezett, kalandjairól, viszontagságairól és élményeiről blogot vezet. Jó olvasást a Mordvinföld magyar szemmel újabb fejezetéhez!

Jelentés a gyilkosság éjjeléről

Ahogy az egyik szombati posztban már hírt kaphattunk róla, szeptember 26-án a Goethe Intézet szervezésében Murder Night néven bűnügyiregény-estet tekinthettek meg a Ráday utca 58-ba látogatók. A rendezvény a Baltic Sea Festival programjába illeszkedett bele, ugyanakkor kapcsolódhatott volna a Nyelvek Európai napjához is (European Day of Languages), amelyet szintén szeptember 26-án ünneplünk, hiszen nyelvek sokasága képviseltetett ezen az éjszakán. Elsősorban természetesen a Balti-tenger partján beszélt nyelvek, közülük is az észt, a finn, a dán, a svéd, a német és a lengyel. Emellett a bevezető beszélgetés Bocsor Péter vezetésével angolul folyt (magyar szinkrontolmácsolással), valamint az egyes felolvasások során a közönség az eredeti szöveg mellett a magyar fordítást is láthatta-hallhatta.

A bevezető beszélgetésben szó volt arról, hogy mi teszi olyan sikeressé ezeket a műveket, mennyire fontos a táj, akár a Balti-tenger maga a művekben. A legtöbb író számára fontos volt a helyszín, a lengyel Mariusz Czubaj például kijelentette, hogy művei nem is játszódhatnának máshol, mint Lengyelországban, míg a svéd Håkan Nesser fiktív környezetbe is helyezte már a szereplőit, ha azt a történet úgy kívánta meg. Indrek Hargla, a sci-fi műveiről ismert észt író számára is lényeges, hol játszódnak a történetei, az Ingellik olevus (Angyali teremtmény) című munkáját, amelyet a Murder Night keretében a magyarországi közönséggel is megismertetett, például Budapestre helyezte, mert ennek a városnak a hangulatát érezte a a barokk zenéhez szorosan kapcsolódó kisregény atmoszférájához illőnek.

Szó volt ezenkívül például arról is, hogy a kevésbé vallásos világképpel rendelkező országokban, ahogy ezt Leena Lehtolainen a finnekkel kapcsolatban felvetette, nagyon fontos a gyilkosság felderítése és a gyilkos bűnhődése, mivel az olvasók nem számítanak arra, hogy az elkövető majd a túlvilági életben bűnhődik. A gyilkosságnak a bűnügyi regényekben betöltött szerepéről pedig úgy nyilatkoztak a szerzők, hogy azért elengedhetetlen a mű szempontjából, mert ez ad bizonyos mélységeket a regénynek, hiszen a maga visszafordíthatatlanságával az életről-halálról való elgondolkodásra készteti az olvasót. Arról, hogy hány embert lehet megölni egy regényben, Håkan Nesser az izlandi írót, Halldór Laxnesst idézte, mondván: Don't kill more people than you are ready to eat.

A közös beszélgetés után következtek az egyes felolvasások, sajnos a finn, az észt és a lengyel, majd a svéd, a dán és a német egyidőben zajlottak. Az estet jazzkoncert zárta.

NRVV 6 – Torum Maa 4. Ruházat és egyéb felszerelések

A Torum Maa házaiban megtekinthetjük az obi-ugor ruházkodás jellegzetes darabjait is. Ezek között a leglátványosabb kétségtelenül a díszes női bunda. A rénbőrből készült ruhadarabb mintáit különböző színárnyalatú szőrzettel borított bőrök összeillesztésével alakítják ki, a mintázatot színes textilcsíkokkal szegik.


A férfi- és gyerekbundák kevésbé díszítettek. Az alábbi képen egy kapucnis gyerekbunda látható. Mint a képen látható, az
ágyakat is bőrökkel borították, bőrrel takaróztak. (A héttérben egy halfogó varsa és egy csónak modellje, ill. egy gyékényből font kosár is látható.)



Alább a bal oldali képen egy öv látható, rajta a különböző felszerelések, ill. apróbb zsákmányállatok felcsatolására szolgáló fülekkel. Két oldalt kések lógnak, hüvelyük fából készült. Mögöttük egy fűrész látható. A jobb oldalon egy íj látható, akép jobb szélén pányva, a sarokban pedig egy húrozatát vesztett hanti citera (nyáresz juh).