Karjalai szótár az interneten

Október 15-én felkerült az internetre az a karjalai szótár, amely 1968 és 2005 között jelent meg nyomtatott formában. A szótár a Kotimaisten Kielten tutkimuskeskusban (Hazai nyelvek kutatóközpontjában, Finnországban) készült el. A szótár ún. igazi/tulajdonképpeni karjalai (vienai és dél-karjalai) és aunus (livvi) karjalai adatokat tartalmaz, lűd karjalai adatok nem szerepelnek benne. A szócikkek vienai karjalai nyelven találhatók meg a szótárban. A szójegyzék kiegészül egy bevezetővel, amelyben többek között a karjalai nyelv kutatóiról is olvashatunk. A térkép segítségével pedig beazonosítható az adott példa származási helye.

Ha kétnyelvű szótárként kívánjuk használni a szójegyzéket, csak a finn nyelvre támaszkodhatunk a keresés során. A magyarázatok is finnül szerepelnek a szótárban. A keresést számos szempont alapján szűkíthetjük: kiválasztható a gyűjtemény és a terület, ahonnan a példa származik, illetve megadható az is, hogy például mitológiai szövegben vagy versben való előfordulását szeretnénk megtalálni. A kirosanana (káromkodásként) funkciót beálítva szintén új szavakkal bővíthetjük a szókincsünket egy bizonyos szemantikai mezőt szélesítve. A nyelvtani információ (kielioppitietoa) opció segítségével pedig külön kereshetünk a kérdőmondatok vagy tagadómondatok közt, és többek között elkülöníthetjük egy szó főnévi és melléknévi használatát. Ha a szócikk-keresést választjuk, a karjalaira jellemző speciális karaktereket, például š a nekik megfelelő mellékjel nélküli karakterrel kell helyettesíteni (jelen esetben s-szel). A zöngés zárhangokat (b, d, g) pedig zöngétlen párjukkal (p, t, k). Részletesebb magyarázatot a szótár Hakuohjeet (Keresési útmutató) részében találhatunk. Kellemes böngészést!

Rokon népek napja 2009

A rokon népek napja keretében, amelyet általában október harmadik hétvégéjén ünnepelnek az egyes finnugor népeknél, ma este 18 órakor az ELTE Finnugor Tanszéke élménybeszámolókkal várja az érdeklődő látogatókat. Szó lesz többek között a Kudimkarban megrendezett komi-permják nyári egyetemről, a résztvevők fényképes ismertetést tartanak a városról és a kurzusról.

Az ünnephez más rendezvények is kapcsolódtak. Észtországban október 12. és 18. között több városban (Tallinn, Tartu, Viljandi) koncertekkel, irodalmi estekkel és filmvetítéssel emlékeztek meg erről a napról. Magyarországon, a Balassi Bálint Intézetben pedig kiállítás nyílt a „Vízimadár népei” címmel a finnugor népek arcképeiből. (A kiállítás szervezői: a Balassi Intézet, a Tallinni Magyar Intézet, a Magyarországi Észt Intézet és az Észt Művészeti Akadémia.) A tárlatot november 8-áig lehet megtekinteni a Balassi Galériában.

A rokon népek napját 1928 óta ünneplik Észtországban, és 1931 óta rögzült október harmadik hétvégéje az ünnep időpontjaként. Észtországban a Fenno-Ugria alapítvány rendezi az eseménysorozatot, amely az elmúlt években már egyhetesre nőtte ki magát. (A Reguly Társaság 1991-es értesítőjében részletesen is olvashatunk az ünnep történetéről.)

2009-ben ez az ünnepség még kiegészült a Tartui Egyetemen a magyar nyelv és kultúra szak fennállásának 15. évfordulójával is, amelyről egy háromnapos konferencia (Magyar nyelv a nagyvilágban, magyar nyelv Észtországban) keretei közt emlékeztek meg az észtországi egyetemi városban.

NRVV 13. – Hanti-Manszijszk, főtér 2.

A sportolók emlékművétől a főtérre visszatérve a bal oldalon, a Népek Barátságának Háza oldalában találjuk minden orosz(országi) város elmaradhatatlan tartozékát, a Győzelem parkot. Az oroszok minden, a második világhágháborúhoz köthető eseményt, tárgyat stb. vallásos tisztelettel vesznek körül, az egész világtörténelmet gy szemlélik, mint ami a második világháborban csúcsosodott ki, hogy az ő dicsőséges
győzelmükkel érjen véget. Érdekes módon ugyanazok az emberek, akik tisztában vannak a sztálini elnyomás, a lágerek, a kitelepítések, a kulákosítás minden szörnyűségével, attól a pillanattól kezdve, hogy az első német katona átlépte a Szovjetunió nyugati határát, csak mint a sötét és a tiszta erők közötti küzdelemről képes bezélni. (Azt pedig, hogy ez a nyugati határ azért volt ott, ahol, mert korábban Hitlerrel a legnagyobb barátságban felosztották Lengyelországot,
képesek teljesen kizárni a tudatukból.) Az elesett hősök emlékművei egyfelől személyes kegyeleti helyek – sokan megtalálják saját szüleik, nagyszüleik nevét a névsorokon –, másfelől egyfajta államvallás kultikus helyei: az iskolásokat kiküldik hozzájuk díszőrségbe stb. A hanti-manszijszki Győzelem park leginkább egy mari vagy udmurt szent ligetre emlékeztet, magas nyírfákkal sűrűn
beültetett, elkerített terület, kellemes pihenőhely, kifejezetten kulturált, ami a hasonló jellegű helyekről nem mindig montható el.

Finnugor szempontból számunkra érdekesebb a tér túloldalán álló áruház, mely a Gosztyinnij Dvor (kb. Vendégudvar) nevet viseli. A város kiemelkedő pontján álló épületnek mindenképpen valamilyen helyi
jelleget szerettek volna adni, ennek köszönhető a sátrat felidézni igyekvő bejárat, illetve az épületet borító mozaikok sora. Utóbbiak a hagyományos hanti-manysi életmódot elevenítik meg, külön kiemelve a réntartást, mely Hanti-Manszijszk környékén egyáltalán nem jellemző. (Igaz, a nemzetiségi körzeten belül vannak olyan területek, ahol nagyon is.) Az áruházra belülről ugyanaz jellemző, ami a múzeumra, s általában az oroszországi középületekre: a térkihasználása nagyon rossz. Valójában az áruház inkább különálló kis boltok sora, a
plázákhoz hasonló, de semmiféle plázabenyomást nem kelt, hiányoznak a plázákra jellemző közös pihenőterek. Inkább mintha egy irodaházban nyitottak volna boltokat az irodák helyén. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt belső tere viszont nem tér el a hasonló magyarországi boltokétól.

Arvisura/5

Az Arvisura IV. fejezete a rovásírásokkal foglalkozik. Ez a rövid rész több rovásírásos ábécét tartalmaz, ezeket a türk típusú rovásírás fennmaradt emlékei alapján állította össze Paál Zoltán. E fejezetben megfigyelhető a szerző rendszerszerű gondolkodása: nemcsak történeteket alkot, hanem a történetek köré teljes világot szervez. Különböző korok rovásírásait alkotja meg, pl. a Nagyszombat és Nyitra között élő úzok tárkány ABC-je, vagy a Salgótarján és Balassagyarmat között 955-ben megtelepedett, Kevevárról érkezett Gyarmat törzsének ABC-je, mellyel az összes palóc Arvisura lapokat lemásolták stb.
A legrégebbi, 6010 éves rovásírás, mely Maros fősámán korából származik, érdekes módon már külön jeleket tartalmaz a ’j’ és az ’ly’ jelölésére… Paál Zoltán kidolgozta a tárkány-rovásírás számrendszerét is.

Az V. fejezet tartalmazza a tulajdonképpeni Arvisurákat. Van egy bevezető része is, melynek címe: Palócok Ataisz regéje (rövid összefoglaló). Ez a rész bemutatja az előzményeket, röviden összefoglalja a nagy kataklizma után történteket, egészen a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásának idejéig. A fejezet tartalmaz egy térképet is, amely az ősföldet, a Csendes-óceánban valaha létezett Ataisz szigetét ábrázolja. (Az Arvisurák is számos térképet, táblázatot tartalmaznak, ezekről majd később.) Ez a bevezetés ugyanazt a funkciót tölti be, mint egy számítógépes játék kezdő animációja: átvezet a mese fantáziavilágába.
Az Arvisurákat tartalmazó V. fejezet után még számos olyan kiegészítés található, melyek szintén a mesevilág körvonalait rajzolják meg. Ezért, mielőtt a tulajdonképpeni Arvisurákról írnék valamicskét, egy nagyot lapozva, a végén folytatom a mű ismertetését.

A VI. fejezet címe: Mesék az Arvisurákból. Ezek a mesék a 24 Hun Törzsszövetség történetét, tehát az Arvisurák cselekményfonalát nem viszik előre, viszont önállóan is megállják a helyüket. A 11 meséből az első, A Tundrahalmi Vár meséje (alcíme: Szoszva regéje Kr. e. 4040-ből) a világ teremtéséről, az első emberpár megalkotásáról és Kemi-asszony medvebocsának a földre eresztéséről szól. Igen elegyes történet, több helyről kölcsönzött motívumokkal, de leginkább az obi-ugor mitológia hatását tükrözi.

A VII. fejezet az Arvisura fősámán, rovósámán és aranyasszony rend névsorát tartalmazza. E névsor szerint Szalaváré apó a 346. fősámán volt, unokája, Szalaváré Tura a 347., Igor Szalmi pedig a 348. Ez utóbbi fősámán rovósámánjai: Baraca (Paál Zoltán), a csuvas származású Jugravah és Bölön. Ez a Bölön talán azonos lehet a II. fejezetben emlegetett Pataky Bölön partizánnal. Paál Zoltánnak volt egy Pataky László nevű barátja, akivel az Arvisurákról levelezett, Bölön néven talán őt tette meg partizánnak és rovósámánnak.

A FÉRAN (=FÉR mint férfi és AN mint nő) névadó naptár a mű VIII. fejezete. Ez a gigantikus táblázat 386X24=9264 nevet tartalmaz. A táblázatból kiolvasható, hogy Paál Zoltán saját időszámítást is alkotott, a hónapoknak új nevet adott. Az Arvisura-hónapok a holdtölte utáni napokon kezdődnek. Én például az Istenfiak–Tárkányok (=rovósámánok) Havában születtem (nocsak…), annak is az 5. napján. A táblázat szerint a következő neveket kaphattam volna: Bels, Dudas, Belesaka, Baktra, Miromáj, Kéked, Csobán, Nagy-Karácsony, Bacsa, Szelegárd, Agabali, Ecseg. Mivel szüleim nem tartoztak a beavatottak körébe, így lettem Zegernyei (megjegyzem, ezt a nevet is csak bizonyos beavatottak érthetik).
A FÉRAN-naptár az utolsó, 350. Arvisura része, de a szerkesztő különválasztotta a szövegtől.

A IX. fejezetben a szerkesztő részleteket közöl Paál Zoltán leveleiből. Ezek a részletek különböző történeti események írnak le, illetve kommentálnak. Stílusuk ugyanolyan kinyilatkoztatásszerű, mint az Arvisurák szövege: Paál Zoltán közli velünk a történelmi igazságot.

Az Arvisura 1998-as közlését a Forrásmunkák című X. fejezet zárja (egyébként a 2. kötet elején 1997 szerepel a kiadás éveként). Ebben a szerkesztő összegyűjtötte Paál Zoltán utalásait. A szerző által megnevezett források többsége azonban sohasem létezett. Ide sorolom Szőnyi Márton hadtörténeti jegyzeteit, Kőrösi Csoma Sándor írásait és Szalaváré Tura Arvisuráit. Ezeket a partizánok állítólag magukkal hozták Magyarországra, s tőlük Paál Zoltán birtokába kerültek. Nemcsak ez a történet kelt gyanút, hanem a Szalaváré Tura Arvisuráiban lévő személy- és földrajzi nevek is. E nevek nyilvánvalóan egy olyan szerző fantáziájának szüleményei, aki nem tudott arról, hogy a nyelvek változnak, és nem ismerte a névadását inspiráló földrajzi nevek eredetét. Például a Kr. e. 4040–4000 (1–40. m. t. é.= medvetoros év) időkben Miskolc, Ragyolc, Rohonc és Tiszolc nevű szereplők is részesei az eseményeknek, Kosztroma és Dorozsma városai körül zajlanak az események stb. Mindez jól hangzik, de nyilvánvaló, hogy a manysik által rovásírással lejegyzett szövegekben ilyen nevek nem fordulhattak elő, mivel ilyen nevek 6000 évvel ezelőtt még nem létezhettek.

NRVV 12. – A sportolók emlékműve

A főtértől indul a Marx utca, melyet sétálóutcává alakítottak. Ha ezen lesétálunk 400 métert, megtaláljuk a sportolók emlékművét, mely a főtéri építményhez hasonlóan rotundaszerű, alul márványlapokkal borított, felül könnyűfémszerkezetes építménnyel, mely sávjaival ezúttal a stadionokat idézi. Középen diszkólámpa helyett az olimpiai láng ég. (A háttérben látszik a főtéri testvére: a helyi népnyelv a sportolók emlékművét nevezi öngyújtónak, a főtéri rotundát hamutartónak.) A rotunda belsejében a staidonbeli lelátókhoz hasonlóan üléseket helyeztek el, körben befelé fordított emléktáblák jelzik az autonóm körzet sportolóinak sikereit (a képen a Marija Sarapova wimbledoni győzelmének tiszteletére emelt tábla).

Ha ugyanebbe az irányba sétálnánk még négyszáz métert, már a városon kívül találnánk magunkat. Éppen ezért jobb, ha visszatérünk a főtérre. A balesetek elkerülése végett mind idejövetelkor, mind a visszatértünkkor ügyeljünk rá, hogy az egyirányúsított zebrák közül a megfelelőt válasszuk!