Divina etymologia, vagy a vak tyúk is talál szemetet

bitxəšï nevű olvasónk írja:

Kicsit OFF lesz, de a csőrösi koma blogon az egyik kommentelő felvetett egy finnugor témájú kérdést, amire ott nem nagyon kapott választ-esetleg Ti tudtok rá valaszolni.
A komment a következő:
"
Most csak egy ujabb olvasmany-felfedezes:
A finn "isäntä" szo emlitesere nem emlekszem egyetlen korabbi irodalmi hivatkozasbol sem, ami a magyar isten szo eredetevel kapcsolatban felmerult.
Csengery Antal: Az altaji nepek osvallasa tekintettel a magyar osvallasra cimu akademiai "felolvasasa"-bol
keszitett 1857-es jegyzet ("A Magyar. Akad. Evkonyvek IX. kot. IV. darabja") , 1970-es utannyomtatasaban (Warren, Ohio) olvastam a kovetkezo mondatot:

"Ukko-t ez okból isäntä-nek, házi gazdának, isä-nek (=ős); atyának, néhol isäinen-nek, atyacskának is hívják."

Megneztem a finn-angol szotarban es ez tenyleg igy van: http://translate.google.com/#fi|en|is%C3%A4nt%C3%A4
Ukko mellesleg égisten-t jelent. Erdekes, a wikipedian is talaltam Ukkorol es az "isäinen (isä, father)"-rol anyagot:
en.wikipedia.org/wiki/Ukko
"He is the most significant god in Finnish and Estonian mythologies.", vagyis a legjelentosebb isten a finn es eszt mitologiaban. Megdobbento a hasonlosag az altaji nepek eg-isten kultuszahoz.

Ugy tunik, a regebbi beszelgeteseinkbol ez teljesen kimaradt. Megdobbento a hasonlosag a magyar isten szoval. Sot, regebben mar beszeltunk rola, hogy az isten szo "is" resze tenyleg az ős-szora utalna.

Elkepeszto. Hogyan sikkadhatott el ez az ertelmezesi lehetoseg abban a sok anyagban, amit szambavettunk korabban? Errol senki nem tudott? Se az irani, se a torokos vonal?

Ti mit szoltok hozza? Szerintem eddig ez a legmeggyozobb etimologiai magyarazat a magyar isten szo eredetere. Dobbenetes. "

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az ötlet részben egyáltlán nem új, sőt! A magyar nyelv legfontosabb etimológiai szótára, a TESZ (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. főszerk. Benkő Loránd. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1984.) bizonytalan eredetűnek mondja a szót, de legvalószínűbb származtatásának azt tartja, hogy az eleje a magyar ős, finn isä szónak felel meg. Igaz, a nagyjából ugyanebben az időben megjelent másik etimológiai szótár, a MSZFE (A Magyar szókészlet finnugor elemei: Etimológiai szótár, szerk. Rédei Károly, . Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1978) nem tartalmazza az isten szót. (Rédei másként vélekedett a szó eredetéről.)

A kérdés azonban itt az, hogy származhat-e a magyar isten a finn isäntä alakból. Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy ebben a kérdésben nem mérvadó, hogy a finnek megnevezik-e így bármelyik istenüket. A szó jelentése 'gazda', s mivel egy főisten lehet világ gazdája, bármikor megnevezhető ily módon. Az udmurtok is szoktak kuzso Inmar-ról, azaz Inmar ('isten') gazdáról beszélni. Az ilyen esetekben azonban nem az 'isten' jelentésből alakul ki a 'gazda' jelentés, hanem legfeljebb fordítva. A legjelentősebb finn értelmező szótár, a Nykysuomen sanakirja szerint egyébként nincs 'isten' jelentése (ami nem jelenti, hogy nem fordulhat elő, csupán igen periferiális lehet), mitológiai értelemben inkább különböző helyek védőszellemeit jelentheti. Szemantikai okokból tehát az egyeztetés nem túl meggyőző: ha az 'atya, házigazda' jelentést tételezzük fel, akkor persze elképzelhető, hogy ebből 'isten' jelentésű szó fejlődjön, de a kérdés szempontjából irreleváns, hogy a finnben van-e hasonló használata.

Természetesen egy komoly etimológiai kutatás során meg kellene vizsgálnunk, hogy egyáltalán mikor bukkan fel a szó (nem kései képzés-e), megvan-e a közeli rokon nyelvekben (ha nincs, új lehet), milyen a képző elterjedése más szavakban stb. Ezektől itt most nagyvonalúan eltekintünk, és megpróbáljuk visszavetíteni a szót a finnugor korba.

Arról, hogy a magyar is- és a finn isä között milyen hangtani egyeztetési nehézségek vannak, a TESZ szól, ezért ezekre nem térünk ki (különösen, hogy ezek súlya a TESZ szerzőit sem késztette az etimológia elvetésére). Az igazi problémát az -ntä képző jelenti. Ez a finnben feltehetően csak egy korábbi -ntä folytatása lehet, a szó finnugor kori alakja tehát ićäntä lenne. Mivel azonban a magyarban az nt kapcsolatból d fejlődött, ennek mai magyar folytatója ised lenne. Megpróbálhatunk játszani a lehetőségekkel, és feltételezni, hogy az n kiesett, de a t-ből z lesz, így viszont isez lenne az eredmény.

A játék kedvéért elgondolkodhatunk azon, mi minden kellene ahhoz, hogy a kívánt eredményt kapjuk. Először is, az n és a t sorrendjét meg kellene fordítanunk. Egy ilyen változást semmi nem indokol, sőt, a fonetikai-fonológiai érvek ellene szólnak, de kizárólag a játék kedvéért tegyük meg: ićätnä. A korai ómagyarra (a honfoglalás környékére) ebből valamiféle isetnü-féle alak születne, egyáltalán nem világos, hogy lenne ebből a Halotti beszédben már isten. Mindehhez további olyan változásokat kellene feltételeznünk, amelyek egyáltalán nem jellemzőek magyarra, vagy legalábbis az adott korra.

Mi mindenből a tanulság? Az, hogy a szakemberek nem nem veszik észre a nyilvánvaló hasonlóságokat, hanem nagyon jól tudják, hogy az ilyen megtévesztő hasonlóságokat miért kell azonnal elvetniük. Az, hogy miért nem foglalkoznak az ilyen alakokkal, annyira nyilvánvaló, hogy szakmunkákban már le sem írják. A nt > d változásról a magyar szakos képzésben már a bevezető nyelvtörténeti kurzusokon lehet hallani, elvárható lenne tehát, hogy ha valaki akár csak műkedvelői szinten szeretne magyar etimológiával foglalkozni, akkor is tudjon erről. Tudomásul kellene venni, hogy ez is egy szakma, amelynek műveléséhez megfelelő ismeretek szükségesek, melyek elsajátítása idő- és energiaigényes. A legkevésbé valószínű az a forgatókönyv, hogy a szakma művelői hülyék, de a laikus vak tyúk módjára, mintegy véletlenül rábukkan a helyes megoldásra.

Szabad Karjala?

Nemrégiben a Vkontakte.ru (kb. Kapcsolatban.ru, az orosz Facebook) keretében megjelent egy Szabad Karjala nevű csoport. Bár e csoport leszögezi, hogy nem céljuk az orosz törvények megsértése és nem kívánják erőszakkal megváltoztatni az alkotmányt, az általuk kitűzött célok nem teljesen állnak összhangban a jelenlegi orosz alkotmánnyal. Karjalát ugyanis független államként képzelik el, mely maga dönti el, hogy csatlakozik-e valamilyen szövetséghez (az Európai Unióhoz vagy Oroszországhoz). Emellett parlamentáris köztársaságban gondolkodnak, melynek minden igazgatási szintjén megválasztott tisztviselők állnak (jelenleg a föderációs egységek vezetőit a föderáció elnöke nevezi ki), és külön említik az Egységes Oroszország párt „oligarchikus nómenklatúrájá”-nak felszámolását. Mindemellett egyenrangú hivatalos nyelvnek akarják megtenni az oroszt, a karjalait és a finnt, továbbá a Vepsze Nemzetiségi Járás területén a vepszét. Hangsúlyozzák, hogy ők nem párt, csupán vitakör, és hogy az Oroszországi Föderáció törvényei nem tiltják a szabad vitát.

A finugor.ru interjút készített az egyik szervezővel, Vagyim Styepa filozófussal és aktivistával. Arra a kérdésre, hogy a „Szabad Karjala” azt jelenti-e, hogy függetlenedni kívánnak Oroszországtól, Styepa ironikusan megjegyzi, hogy mindenkinek ez jut az eszébe. Ugyanakkor a céljuk elsősorban az, hogy Oroszország valódi föderációvá váljon, azaz a régiók kapjanak nagyobb függetlenséget, a pénzek ne mindig Moszkván folyjanak keresztül.

Styepa azt is kifogásolja, hogy most ünneplik a Karjalai Köztársaság 90 éves évfordulóját, holott már 1920 előtt létrejött az Uhtai Köztársaság. [Az Uhtai Köztársaság 1919 novemberében jött létre (de már 1918 közepétől formálódott), nevét fővárosáról, Uhtáról kapta – mai neve Kalevala, nem tévesztendő össze a komiföldi Uhta városával. 1920 májusában, a Vörös Hadsereg bevonulásával szűnt meg.] Korábban természetesen antikommunista jellege miatt nem tekintették a Karjalai (A)SZSZK előzményének, de ma már a karjalai államiság története szerves részének illene tartani.

A Szabad Karjala képviselői szerint a karjalai zászlónak a kék alapon fehér csillagokkal a Göncölszekeret (Otava, azaz Nagy Medve) ábrázoló zászlót kell tartani. Ezt 1918-ban fogadták el a Fehér-tenger melletti karjalai területen. A ma használt, zöld mezőben pirossal szegélyezett fekete keresztes zászlót Akseli Gallen-Kallela (főként Kalevala-illusztrációiról ismert) finn képzőművész tervezte két évvel később. (Gallen-Kallela egyébként sosem járt Karjalában.) Styepa szerint ez a skandináv zászlók mellett ugyanolyan tucatzászló, mint amilyenek a szovjet tagköztársaságok zászlajai voltak. Styepa szerint a keresztes zászlót használhatná a karjalai nemzeti mozgalom, tehát az etnikum zászlaja lenne, míg a göncölszekeres zászló a Karjalai Köztársaság szimbóluma.

A mozgalom gazdaságilag elsősorban a függetlenséget tartja szem előtt, azaz hogy a köztársaság területén található forrásokkal elsősorban a köztársaság lakói élhessenek. (Aligha lehet elfeledkezni arról, hogy a balti államok, amíg nem volt reális esélyük a függetlenségre, maguk is gazdasági függetlenséget, szabad kereskedelmi övezet kialakítását tűzték ki célul.) Másodsorban sajátos karjalai brandek, turistacsalogató látványosságok létrehozását szeretnék elérni. Styepa szerint ők készek együttműködni a hatóságokkal, de azok kevéssé hajlamosak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

Zichy Jenő gróf ázsiai expedíciói

Zichy Jenő (1837–1906) nevezetes főúri család tagjaként született. Finnugor körökben expedícióiról nevezetes: ő támogatta Jankó János, Pápay József és Pósta Béla finnugrisztikai és magyar őstörténeti kutatásait.

A 19. század végén minden tisztességes, becsületes ember úgy gondolta, hogy a magyarok rokonait valahol messze Ázsiában kell keresni, a hunok, törökök, mongolok őshazájának vidékén. A finnugristák persze mást gondoltak, de ekkor még ők is keverték a nép- és nyelvrokonság fogalmát. Na már most, egy grófnak pénze is van arra, hogy messzi tájakon keresse a rokonait. Ez a pénz Jenő grófnál már családilag adott volt, de ha egy főnemes még politikus is, mint például ő (és még családjának több más tagja is), akkor vagyonát tovább gyarapíthatja… Zichy Jenő politikusként az Alföld csatornázásáért küzdött, valamint megszervezte az alsó fokú ipariskolákat, és mentora volt az 1879. évi országos kiállításnak. Amikor pedig nem politizált, akkor őstörténet-kutatással foglalkozott. Ebben személyesen is érintett volt, mivel megtudta, hogy Zichia (ejtsd: Zikia) az Északnyugati Kaukázus egyik tájegysége, s fölmerült benne, hogy hátha… hátha onnan származik az ő neves és nemes famíliája.

Útra keltek tehát a Kaukázus felé Zichy Jenő, Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, Szádeczky-Kardoss Lajos történész, Wosinszky Mór régész és még néhány kísérő. Ez az expedíció lényegében a kaukázusi magyarság után nyomozott. (A történeti források említenek egy Madzsar nevű várost arról a vidékről, Bendefy László pedig később írásos adatokat talált arra vonatkozóan, hogy a Kaukázusban a kései középkorban élt egy magyar közösség.) Történt mindez 1895-ben.

A második kaukázusi expedíció 1896-ban indult. Útvonala érintette a Kaukázus déli oldalát is. A kutatók kétszer is átkeltek a hágókon. Ezután Turkesztán felé vették az irányt, Buharát és Szamarkandot keresték föl. Zichy Jenő expedíciói kiváltották a közvélemény érdeklődését, de tudományos oldalról bírálták a gróf dilettantizmusát. Pedig a honfoglaló magyarság kultúrájának elemeit kutatva nem járt teljesen rossz nyomon. Az Észak-Kaukázusból eredő szőlő- és kertkultúra a Volga és a Don alsó folyásvidékén is elterjedt. A turkesztáni fémművesség mesterfogásai, forma- és díszítővilága szintén hatott a sztyeppi népekre.

A kaukázusi expedíciók régészeti anyagát Pósta Béla, néprajzi anyagát pedig Jankó János dolgozta föl. Így kerültek kapcsolatba Zichy Jenővel, s válhattak ezáltal a harmadik expedíció tagjaivá. Hozzájuk társult még Pápay József nyelvész és Csiki Ernő zoológus. Ez az expedíció másképp szerveződött, mint a korábbiak. A szakmai bírálatok hatására immár finnugor területek és nyelvek is bekerültek a kutatási programba. Ez viszont azzal járt, hogy a kutatók egymástól messze, saját munkatervük szerint dolgoztak. Időnként találkoztak, megbeszélték dolgaikat – és jól összevesztek.

Elsőnek Jankó János indult útnak. 1897 júliusában Oroszország és Finnország múzeumaiban tanulmányozta a néprajzi gyűjteményeket. Szeptemberben indult Pósta Béla régész, szintén múzeumi túrára. Pápay József decemberben utazott el, míg Zichy Jenő és a többiek csak 1898 januárjában. A kutatók áprilisban találkoztak, Tbilisziben. Innen Pápay József Kazanyba utazott a csuvasok és a baskírok nyelvét tanulmányozandó. A gróf ekkor még őrizte hadállásait, s nemigen akart pénzt adni finnugor kutatásokra (noha az előzetes tervekben ez is szerepelt). Ezen Pápay dühöngött. Pósta Béla pedig Pápay úrhatnám egyéniségén mérgelődött. Végül közösen szidták Zichy Jenőt, amiért grúz hercegekkel – „rokonaival” – múlatta az időt, ahelyett, hogy az expedíciójával törődött volna.

Pápay kiválása után a többiek még együtt maradtak. A Kaukázus északi oldalán a Kura folyó vidékére utaztak, majd Baku érintésével a Volga deltájában lévő Asztrahanyba. Ekkor már Pósta és Jankó is összeveszett. Pápay és Jankó konfliktusáról nem tudunk, így feltételezem, hogy Pósta Béla lehetett kicsit nehéz természetű.

A következő találkozóra május végén, Kazanyban gyűltek össze a kutatók. Innen Pápay megint egyedül ment tovább, de tervezett északi osztják kutatásait még mindig nem kezdhette meg. A többiek a Kámán felhajóztak Permbe, majd vonattal átkeltek az Urálon, és végül ismét hajóra szállva Tobolszkba érkeztek.

Tobolszkban végre megtört a jég. A gróf hozzájárult a finnugor kutatásokhoz. Pápay József az északi osztjákokhoz utazott, ahol megvalósíthatta legfontosabb tervét, Reguly Antal jegyzeteinek megfejtését. Jankó János (aki mellesleg inkább Afrika-kutatónak tartotta magát, 1888-ban a Nílus deltavidékén járt) ugyanakkor a déli osztjákokhoz utazott, néprajzi kutatásokat végezni.

A többiek még mindig tovább haladtak kelet felé – hajón, illetve a transzszibériai vasúton. Minuszinszkből régészeti gyűjteményével Pósta Béla is hazaindult. Így az expedíciótól leszakadt az utolsó finnugor, illetve magyar őstörténeti témával foglalkozó kutató is. Zichy Jenő azonban makacsul haladt tovább. Már csak egy tudós volt a kíséretében, Csiki Ernő zoológus. Ulánbátor érintésével 1898. szeptember 30-án érkeztek Pekingbe. Vajon miért éppen oda?

A gróf titkos terve az volt, hogy Pekingben megtalálja azokat az iratokat, amelyeket Batu kán 1241-ben rabolt el Magyarországról. Pekingben azonban éppen bizonytalan volt a politikai helyzet (Ce Hszi anyacsászárné házi őrizetbe helyezte Kuang Hszü császárt), így a nagy utazás nem érte el célját. Még csak nem is kérdezősködhettek az iratok után. Zichy Jenőék Sanghajban hajóra szálltak, trieszti kihajózásukat követően pedig vonattal utazván tovább, 1898 decemberében érkeztek Budapestre. Jankó János ekkor már otthon volt, míg Pápay József 1899 júniusában érkezett vissza az északi osztjákoktól.

Zichy Jenő mindhárom expedíciójának eredményeit publikálta. A harmadikét itt: Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása, I–VI. Bp. 1905. Jankó János finnugor kutatásait Kodolányi János értékelte a Néprajzi Értesítőben (1997. 47–56.), és közzétette finnországi jegyzeteit is. Pápay József osztják vonatkozású feljegyzéseit Fazekas Jenő, Zsirai Miklós, Fokos Dávid, Erdélyi István és Vértes Edit (Bibliotheca Pápayensis) publikálta. Pósta Béla múzeumi tárgyfotói akkor váltak egyetemes jelentőségűvé, mikor kiderült, hogy az általa lefotózott tárgyak egy része azóta elveszett. Ez nem ritkaság, különösen háborús időkben. Magyarországon is megtörtént ilyesmi, például Pósta Béla hazahozott gyűjteményével is. A tárgyak csak kallódtak: más gyűjteményekbe keveredtek vagy elvesztek, a bronzékszerek rozsdásodni kezdtek, míg végül 100 év késéssel a maradékot szakszerűen beleltározták. Az expedícióról és az utazókról megemlékezik a Magyar Utazók Lexikona is (szerk. Balázs Dénes, Bp. 1993.).

A 3. expedíció útvonala
(Magyar Utazók Lexikona. Bp. 1993. 427.)

Hangolás – kortárs észt költők Magyarországon

Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer verses beszélgetőkötetének (zenés) bemutatója a szerzők részvételével.

Hangolás címmel 2010. június 3-7-e között négy városban kerül bemutatásra Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők verses beszélgetőkötete. A szerzők részvételével megrendezett könyvbemutatóval indítja el a Pluralica szívzsebbe passzoló kötetsorozatát, mellyel megkezdett útját folytatva, külföldi szerzőket hoz közelebb a magyar olvasókhoz. A sorozat első darabja Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer kortárs észt költők életművéből válogat verseket Jász Attila és Weiner Sennyey Tibor költők fordításában, továbbá tartalmaz egy beszélgetést Segesdi Móni tolmácsolásában.

Hogy miként beszélget ez a kötet, s kivel, kiderül a bemutatókon, amit a vidéki helyszíneken Kago (Lauri Sommer) élőzenéje tesz teljessé.

a) Szeged | Grand Café | Június 3. | 17:00

A szerzőkkel Gaborják Ádám és Lőrincz Gergely, a Pluralica szerkesztői beszélgetnek Janurik Boglárka és Kerdi-Liis Kirs közreműködésével.

b) Budapest | Vörösmarty tér | Június 4. | 16:30

A szerzőkkel és a fordítókkal (Jász Attilával és Weiner Sennyey Tiborral) Gaborják Ádám és Lőrincz Gergely, a Pluralica szerkesztői beszélgetnek Janurik Boglárka és Kerdi-Liis Kirs közreműködésével.

c) Kecskemét | Katona József Könyvtár | Június 5. | 17:00

A szerzőkkel Kozmács István beszélget Janurik Boglárka közreműködésével.

d) Debrecen | Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ | Június 7. | 17:00

A szerzőkkel Balajthy Ágnes kritikus beszélget Janurik Boglárka és Kai Tiislär közreműködésével.

A kötetbemutató turné a Lugemisassta 2010 [az észtországi „Olvasás Éve” programsorozat, http://lugemisaasta.ee) támogatásával a 81. Ünnepi Könyvhét keretében valósul meg a Pluralica szervezésében.

Komi-udmurt-mari billentyűzet

Immáron elérhető egy olyan billentyűzetkiosztás, amely a cirill (orosz) billentyűzetről elérhetővé teszi a komi, az udmurt és a mari abc speciális (azaz az oroszból hiányzó) betűit is.

Ezt a fájlt letöltve követhetjük az itt megadott (orosz nyelvű) leírást (innen ismerhetjük meg az egyébként ügyes kiosztást is: minden betű a hozzá leginkább hasonló orosz betű AltGr-s kombinációjával érhető el). Szőkék és oroszul nem tudók számára van automatikusan települő verzió is.

Ez a kiosztás Windowshoz készült, a Linuxnál erre nincs szükség, mert a mai disztribúciók már tartalmazzák a hasonló billentyűzetkiosztásokat, mint arról korábban be is számoltunk.